Sokakal ellentétben, én a magasnyomású mosás és a korszerű lánckenő spray híve lettem. Véleményem szerint, a mai (magasabb kategóriájú) bringák ezt kibírják, ráadásul egy hosszabb túra alkalmával nem sok más lehetőség van - benzinkutaknál található mosóberendezésre (esetleg sürítettlevegőre) gondolok. Speciel én itthon is így tisztítok, azóta mindig ragyog a bringám.

Örülök, ha szép a bringád. A lánckenő sprayről: mennyire tartja távol szennyeződést? Anyagát és márkáját elárulnád? Ha nem itt, akkor üzenetben.

Eszenbe jutott két újabb kérdés.

Az első még műszaki. Nálatok hány kilómétert bír ki egy lánc? Hogyan ápoljátok?

Másik kérdésem.

Savtalantásra és a hideg valamint a meleg elviselésére rendszeresen fogysztok vörös- és fokhagymát. betegségek megelőzésére és leküzdésére is jó.

Savtalanításra viszont sokkal jobban bevált nálam a hajdina, ami tudtommal egy gabonaféle. Beszerzési forrásom elapadt.

Tudtok-e lelőhelyet illetve van-e valami tuti módszeretek ezügyben?

Bocs, ha úgy érzed, bagatelizálom a problémát: röviden szólva én többször cseréltem bringát, mint láncot.

Képzeld hogy jártam! Tegnap eltekertem anyámhoz Hajmáskérre. Fehérvár határában kaptam egy záport. Ma reggel anyámtól kértem egy kis étolajat, ami szerinte repceolaj volt. Abból precízen minden belső hevederre raktam gyufaszállal egy cseppet. Mivel könnyedén bekúszott az olaj mindenhová mindjárt szebben muzsikált a lánc, ugyanis tegnap este egy kicsit "sírt". Menet közben kijött az előző napok szennyeződése a felszínre. Hazaérve Soltvadkertre egy ronggyal letöröltem szinte szárazra a láncot olyannyira, hogy megint egy kicsit elkezdett csörögni. Szerintem holnap is elég lesz étolajjal lekennem, mert mifelénk nem várnak a meteorológusok esőt. Bizonyosan környezetbarát módszer és száraz időben tuti megoldás szerintem.

Egyébként Dunaújvárosban beszereztem egy láncápoló kitet, benne zsíroldó spray-val és teflon spray-vel. Hamarosan azt is használatba veszem, csak előbb még megtudom, hogyan kell használni.

Azt hiszem, nálam az élettartamgaranciás vázzal, ezt nem érdemes célul kitűzni.

Hát, elhiheted, életem során én is küzdöttem eleget a lánccal és a csapágyakkal. A nyolcvanas években mosolyogtak is rajtam a német szerelőműhelyekben, ahová betértem alkalmanként kalapácsért. Hogy azt minek? Az éket kiütni, hogy meg lehessen zsírozni a főtengelyt. Volt olyan is, hogy órákig kerestünk Lugano környékén, 630-as köpenyt egy durrdefekt okán. Azóta rájöttem, hogy ha ezeket a kalandokat már csak mesélgetni akarom, be kell szereznem egy legalább középkategóriás gépet, amelynél nemcsak a vázra és a villára vonatkozik a garancia. Egy 100-120 ezres bringán a főbb alkatrészek már elég megbízhatók, talán csak a pedál és a köpenyek kivételek, hogy az ember azért ne lehesen elég nyugodt mégsem, de mint tudjuk: a gumink kophat. És, hogy egy kissé erőltetett analógiát is mondjak: hasonlóan gondolkodom a sav-bázis egyensúlyról is: egyszer kell rendbetenni, aztán csak vigyázni kell rá...

Hogyan tájékozódnátok egy többnapos vagy többhetes külföldi(olaszországi) túrán? Itthon minden útvonalam már fejben van. Ez ugye ismeretlen terepen nem működik. Ha mégis tájékozódnom kell előveszem"kőkori" térképeimet. De használok már itthoni internetes bringás útvonaltervezőt is. Ezeket szintén fejbe táplálom be, mivel még nincs hozzá készülékem, amit menet közben használhatnék.

Ezekben a hazai tervező programokban az az érdekes, hogy nem sok gondot csinálnak abból, ha egy akár száz kilométeres szakaszon is ki vannak tiltva a kerékpárosok az adott útról. Pl.:Veszprém-Vasvár szakasz a Hajmáskér-Őriszentpéter útvonalon.