A túrát "Mátrai gerinc" néven hírdettem meg 21-én délben, és szinte esélytelennek tartottam, hogy bárki is jelentkezzen rá - és ez így is történt. Párom a "vicc" kedvéért jelentkezett, de ő csak másnap, a Kékesen csatlakozott.
Az útvonalat egy dombornyomott Mátra-térképet nézegetve "álmodtam meg", és ekkor még nem tudtam, hogy pont egybeesik a Mátrabérc teljesítménytúra útvonalával.
22-én 9:30 körül Sirok lakótelep bejárat buszmegállóban szálltam le a buszról, ugyanis bár úgy terveztem, hogy majd megkérem a buszsofőrt, hogy álljon meg Sirok vasúti megállóhely megállóban, kiderült, hogy nem azon az úton közlekedik, így ez nehézkes lett volna. Annyit azért megtehetett volna, hogy az útelágazásig elvisz a K-en, hogy ne kelljen feleslegesen településen belül, betonon sétálnom, de nem volt ennyire segítőkész. Nem bosszankodtam a dolgon így se, elvégre ráértem, szívességet tenni pedig senki se köteles.
Ködös, párás idő volt minimális mennyiségű hóval, a Mátra eltűnt a ködben. Ez nem volt túl biztató előjel, de reméltem, hogy majd napközben felszakadozik a köd, vagy ha nem, akkor talán fölé jutok a hegyen, hogy legyen egy kis kilátás.

Ködös kezdet

Első rövid megállóm a Sólyom-kút volt, ami sajnos kiszáradt, de ez még nem jelentett gondot, volt elég vizem. Még valahol a Gazos-tető előtt megreggeliztem (füstölt-főtt császárszalonna "kockakenyérrel"), majd a Gazos-tetőn fényképeztem a ködöt, mert kilátás semmi nem volt.

Gazos-tető

Ozsvárt Péter kopjafáját elhagyva tettem egy kitérőt a Remete-forráshoz, amiből folydogált a víz, a kulacsomat pedig a nyakamba akasztottam és a pulóverem és kabátom között tartottam a továbbiakban, nehogy befagyjon. Valahol itt értem ki a sűrű ködből, a továbbiakban inkább csak szürke pára volt.
A Jóidő-kút kiszáradt, így nem sikerült pótolni a vizemet, majd ezt elhagyva a terep meredeken emelkedni kezdett a Szederjes-tető irányába. Itt találkoztam egy igazi növényritkasággal, a sörfával: egy üres sörösdoboz volt az egyik ágán. Feltételezem, hogy a még lédűs gyümölcsöket az ősszel leszüretelte valaki előttem, de én az aszalt gyümölcsöt is szeretem, így elvittem magammal. A fa maga biztos egy eldobott nyitófülből hajtott ki, mint a Narnia krónikáiban a kandeláber.

A Jóidő-nyeregben

Játék a mélységélességgel

A Szederjes-tető után nem sokkal újabb kerítésmászást követően számomra ismeretlen állathangot hallottam a bozótosban, és mivel nem tudtam eldönteni, hogy veszélyt jelenthet-e rám avagy nem, és kurjantgatásomra se maradt abba, illetve nem is mozgott a forrása, inkább (futva...) visszamentem a kerítéshez. A létra tetejéről figyeltem egy darabig, majd alternatív útvonalat keresve a K forrás és K+ jelzéseken folytattam az utat. Ez amúgy se jelentett nagy kitérőt, szintben talán még könnyebb is volt. Itt hibáztam, mert ha már közel voltam, megkereshettem volna a Szegediek kútját, mert a kulacsból már fogyott a vizem, a termoszban levő teámmal pedig spórolni szerettem volna. Amúgy attól kezdve, hogy "bevettem" magam az erdőbe, emberrel csak itt találkoztam, egy erdészeti terepjáró és egy munkagép utasainak személyében.
A K és K+ jelzések találkozásánál megint komoly emelkedőbe vált a terep az Oroszlánvárhoz, hogy miután felért az út, újból jelentős szintet veszíthessen az egyszeri túrázó.
Az idő telt, már elmúlt 15 óra, és mivel nem szeretek sötétben botorkálni, a Szár-hegyen megpillantva a kilátást, úgy döntöttem, hogy itt éjszakázok. Eredetileg a Kékesre szerettem volna eljutni, de az még 7 km-re lett volna, a vizem elfogyott, csak kb. fél liter teám maradt, és innen garantált volt a jó kilátás, ellentétben a Kékessel. Fényképezgettem a ködöt az Alföldön illetve a völgyekben, és kis gondolkozás után rájöttem, hogy az egyetlen, magányos tornyos gomolyfelhő forrása a gyöngyösi erőmű.

Az a bizonyos felhő

A Szár-hegy csúcsának közelében van egy kis sík, füves rész, ami egyenesen a Kékes irányába néz, 20-30 méterre a turistaúttól, így egy esetleges elvetemült éjszakai túrázó se esik át a békésen horkoló társán. Itt leterítettem Judit gyerekméretű poncsóját a földre (a sajátomat, ami direkt bivakolásra és menedéképítésre is alkalmassá van téve másnap este Pesten találtam meg, amikor már nem kerestem...), és ennek a szélére keresztben terítettem le a matracot, hogy majd a felét vissza tudjam hajtani magamra a szél ellen. Délies szélre számítottam, ezért úgy csináltam, hogy arról legyen a hajtás. A kabátomat összecipzározva a lábamra húztam, mint egy zsákot, a táskámat pedig a fejem alá raktam párnának (kicsit nagy volt párnának, kb. ez volt a legnagyobb kényelmetlenség az éjszaka folyamán). A cipőmet betettem a matrac huzatába és magam mellé vettem a hálózsákba, hogy meg ne fagyjon, mert elég rendesen átizzadtam. Gyönyörű volt az éjszaka, csak akkor riadtam fel, amikor hirtelen feltámadt a szél, és körülöttem mindenhol zörögni kezdett az avar a lehulló zuzmarától: pont olyan hangja volt, mintha körülöttem MINDENHOL állatok csörtettek volna az erdőben, mintha egy egész disznókonda közeledne például.

Ny-DNy felé

É felől a gerincnek feszült a köd

Ködtenger

Eleinte melegem volt, csak a kapucniból kilógó orrom fázott, izzadtam is sajnos rendesen, pedig kint eleinte -6, majd -8 fok volt. Hajnali 2 körül kezdtem egy kicsit fázni, gondolom mert átizzadtam a hálózsákot (a nappali nyirkos ruháimban, a vizes bakancsommal feküdtem le: rengeteg vizet juttattam be a hálózsákba), és az se segíthetett, hogy sok folyadékot vesztettem, de inni nem mertem a kevéske teámból, nehogy reggel szomjazzak nagyon. Annyi hó nem volt, hogy szedjek a kulacsba és megolvasszam (ahogy terveztem amúgy), mert akkor már rég megtettem volna. Kénytelen voltam a fejem a hőgalléron belülre behúzni (ezzel egyre jobban eljegesítve a hálózsákot), és magzatpózban kuporogva aludtam tovább. Reggel 6-kor szólt az ébresztő, rácsodálkoztam a világra, próbáltam leverni a cuccaimról a deret (a kamáslim teljesen megfagyott, meg se próbáltam visszavenni), felöltözve kicsit kocogtam, ugráltam, majd fényképezgettem a hajnalt :) Sajnos állványt nem vittem magammal, időm se volt, és amúgy fáztam, mint a vadászkutya, pedig nagyon jó stop-motion videót lehetett volna csinálni a ködről az Alföld felett, közepén az erőmű felhőjével.

Hajnali kép

Északias irányban

Ezért megérte kint aludni

Igyekeztem 8:45-re a Kékesre érni, hogy Juditnak ne kelljen várnia rám, de reggelizni nem mertem víz nélkül, csak pár (2 db.) kekszet ettem. A Hármashatár ellenőrzőhelyen a forrás elapadt, normális mennyiségű hó továbbra se volt, így étlen-szomjan, ügyelve arra, hogy minél kevésbé izzadjak, sétáltam a Kékes felé. Közben gyönyörű látványban volt részem, amit le is fényképeztem, sőt, látszott a Tátra is a Disznó-kő környékéről.

A távoli fehér csipkéken van a hangsúly - szabad szemmel jobban látszottak

A Kékesre negyed óra késéssel értem fel, a térerőben jelentkező anomáliákat leküzdve Judit kutyájának, Leventének köszönhetően találkoztunk (kiszagolt engem és elfutva mutatta neki az utat, hogy merre vagyok), és rövid reggeli (folyadék!!! kaja!!!) után együtt folytattuk az utat Galyatető irányába. A sípályán hóágyúztak, ami jó fényképtémát adott a reggeli napfényben.
Mátraházán vizet vettünk egy közkútból, az út eseménytelen volt, a táj gyönyörű, az idő napos. A műút és a K jelzés találkozásánál található pihenőhely melletti forrás elapadt, de volt vizünk, üdítőnk, nem aggódtunk miatta. Galyatető alatt, a vízmű előtt gyönyörű volt a kilátás, tőlük északra továbbra is vastag köd, a Tátra már nem látszott, felhők takarták el, tőlünk délre is felhők kezdtek gyűlni, időnként eltakarva a napot.

Úton

Kóbor fenyők

Galyatetőn vettünk üdítőt, közvetlenül a csúcs alatt megebédeltünk (épp ideje volt így 2 óra körül), és folytattuk az utat Mátraszentistván felé. Valahol itt merült fel bennünk a gondolat, hogy nem is megyünk tovább. Sajnos aztán dolgozni kezdett bennem a szalonna adta energia, mehetnékem támadt, virtusból, sportból meg akartam csinálni a teljes eltervezett túrát, de Judit nem evett a szalonnából, így nem állt a terv mellé - és mivel a sötétben botorkálást továbbra se szeretem, könnyen engedtem neki. Majdnem egy órát vártunk Mátraszentistvánon a buszra, majd 16:19-kor kicsit fáradtan, de elégedetten visszatértünk a zsúfolt fővárosba.

Az idő is elromlott

Címkék: Mátra Tél Bivak Sirok Kékes Mátraszentistván Köd