TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link
Cím: Zsunyi-patak szurdokvölgye
Címkék: Cserhát
Blog Beljegyzés: Zsunyi-patak szurdokvölgye 2019.04.22.   Húsvét hétfő reggel. Én idén elengedtem a húsvétot:) Nincs sonka, nem festettem tojást,   süteményt sem sütöttem, és vásárolni sem voltam. Nagyon felkészültem a hosszú hétvégére :D Nem is terveztem semmit hétfőre, gondoltam a pénteki bruti túrát úgy sem fogom addigra kiheverni. Aztán eltelt a szombat, és a vasárnap is. Mégis csak el kellene menni valahova :D   Na nézzük csak, hova menjek. Úgy gondoltam, hogy valahova, csak ide a közelbe. Szerencsés helyzetben vagyok, a Cserhát, és a Mátra is közel van. Valami könnyed túrára vágytam, úgy 20 km körül, kevés szinttel. Akkor maradjunk inkább a Cserhátnál. Rá is akadtam gyorsan a Zsunyi-patak szurdokvölgyére. Már korábban is nézegettem, de még nem jártam arra. Volt egy kész túra rá a termeszetjaro.hu-n, de az 5 km nem tűnt elég kiadósnak, úgyhogy még rajzoltam hozzá egy kicsit. Szuper, az útvonal, akkor megvan. Nézzük mi van itthon, amit csomagolni tudok…A hűtőben: zsír, saláta, tojás, hideg :D Találtam némi kenyeret is, összedobtam két szendvicset, és volt még itthon pár müzliszelet. Ezzel már elleszek. Mivel ezt hétfőn reggel sikerült kitalálnom, így egyedül indultam útnak. Ecsegen letettem az autót, és elindultam a kijelölt úton. Egy darabig a faluban vezetett az út, aztán beértem az erdős részre. Az út füves volt, nem sokan járhatnak arra, már az első méterek kecsegtetőek voltak, hogy igggeeen, jó helyre jöttem :) És tényleg :D Sorra értek a meglepetések :) Haladtam az úton, és egyszer csak azt vettem észre, hogy legalább 100 pillangó repked körülöttem :) Tudjátok van az a jelenet a Hófehérkében, hogy megy az erdőben, és lepkék, madarak, és mindenféle erdei állatok kísérik útján. Hát kicsit ilyen érzésem volt :) Na jó, nagyon, mert pár méter után egy őzike is megugrott az erdőben mellettem :) De láttam még sok őzet, nyuszit, vadkacsát, valami fekete gémszerű madarat felreppenni a patakból, és fácánokat is :) De ne szaladjunk ennyire előre. Az út igazán mesés, és vadregényes volt, pedig még csak most ébredezik a természet. Egy darabig nem közvetlen a patak mellett haladt az út, de az is nagyon szép volt. Nagyon keskeny kis ösvényen vezetett az út, közvetlen mellette már nőtt a csalán. Egy-két hónap múlva, nem indulnék arra rövidnadrágban :D Kivéve persze akkor, ha épp áldozni szeretnék a csalán jótékony hatásának oltárán :D   Elmentem egy rét mellett is, ahol valami ragadozó madár kőrözött a fejem felett…Nana, még csak úgy 2 km-t jöhettem, nem nézhetek ki ilyen szarul :D Az út folyamatosan változott, hol keskeny , hol szélesebb, hol köves, hol sima, a patak is igazán változatos arcát mutatta. Néhányszor át kellett kelni rajta, hol egyszerű volt, hol kevésbé…nagy esőzések után készüljünk inkább gumicsizmával :D Kétlépésenként megálltam volna fényképezni , de csak 3 lépésenként tettem meg, hogy haladjak is valamit :D   Azt a látványt nem lehet szavakkal leírni, és ha megpróbálnám valami szörnyű csöpögés lenne belőle :D El kell menni, és meg kell nézni :) Az első 5 kilométeren nagyon lassan haladtam, de ilyen tájon nem szabad csak úgy átszaladni :) Elértem Cserhátszentivánra, onnan vezetett az út Bokor felé. Széles, könnyen járható, enyhén emelkedő út a szántóföldek mellett. Időnként hátrapillantottam, valami csodálatos kilátás tárult a szemem elé. Nem volt semmi különös, csak a falu, a dombok, a sárgálló repce, és zöldülő (talán) búzamezők, mégis olyan boldogságot éreztem, mint amikor szerelmes az ember :) Az út közepén szamóca virágzott, és őzike ugrott ki a bokorból, sokáig nézhettem, ahogy elszökell. Majd elértem egy pitypanggal tarkított mezőhöz, ahol szintén megálltam fényképezni. Ott ugrottak elő a nyuszik :D Megvártam amíg elugrálnak, és mentem tovább. Ismerős ez az út…mintha már jártam volna erre…és jééé, tényleg :D   Egy hónappal ezelőtt, csak a másik irányból :) Bokor falu után találtam egy hatalmas kidőlt fát, ott megettem az elemózsiámat, és mentem tovább. Csak szívtam magamba a rengeteg szépséget, ami körülvett. Aztán elértem egy olyan részhez, ahol olyan volt az út, mintha felszántották volna…Nem lehetett könnyen haladni rajta, nagy megszáradt földrögök, sehol egy egyenes rész…mondjuk eső után sem jönnék szívesen erre :D Aztán egy jó darabig nem volt semmi különösen szép, vagy látványos, és elkezdtem gondolkodni rajta, hogy ha legközelebb erre járok, akkor a visszafelé utat valamerre másfelé tervezem, ezt a rész inkább kihagyom…Majd eljutottam egy olyan részhez, ahol a térkép szerint egyenesen kellene mennem…Egyenesen….hát…elég járatlannak tűnik, keskeny ösvény, összeborult csipkebokrok…nem tudom, hogy akarom-e. A széles szekérút jobbra megy, a két út összefut egy kis idő múlva…Pár pillanatig gondolkodtam, hogy merre menjek, de az ösztönöm azt súgta egyenesen…:)   Bokor jobbra, bokor balra, egyre kevésbé fértem el, próbáltam elhajlítgatni a csipkeborkor ágakat, minél kevesebb sérüléssel jussak át a benőtt helyeken…de az ösvény egyre keskenyebb, és szúrós bokorral benőtt lett, a végén már négykézláb másztam, a táskám így is beakadt, körülbelül mint egy vaddisznó csörtettem ki a bokorból…kiértem egy gyönyörű cserjés rétre, ahol egy őz legelt, felkapta a fejét, rám nézett…szerintem ő is vaddisznónak nézhetett, mert utána nyugodtan legelészett tovább :D   Csak álltam… és néztem… az őzet, a tájat, a kilátást…Boldog voltam, hogy az ösztönömre hallgattam :D Ezt az élményt kár lett volna kihagyni :) Pár hét múlva ez az út csak macsétával lesz járható, vagy egy jóféle metszőollóval :D Onnan már látszott a falu, hamarosan vissza is értem a kocsihoz. Igyekeztem nem vigyorogva menni az utcán, de szerintem nem mindig sikerült, mert néha furcsán néztek rám a járókelők :D Mindig is imádtam a meséket, és most, hogy részese lehettem, igazán szerencsésnek érzem magam :) Innentől hívjatok csak Hófehérkének :D Na jó ez vicc volt :D Képek a túráról : https://photos.app.goo.gl/k88GvVdSRYWTWFAV8 szÁgi