A turista soha nem téved el, csak épp kevés információ áll birtokában ahhoz, hogy eldöntse helyzetét, valamint mozgásának irányát. :)

Kezdeti bizonytalanságunkat csökkenthetjük az iskolában tanult módszerekkel: vakondtúrások elemzésével, a fák mohás oldalának
keresésével. Ezekkel a módszerekkel többek között az a probléma,  hogy egyre kevesebb van belőlük és épp akkor nem állnak rendelkezésünkre, amikor arra szükség volna.

Kétségtelenül fejlettebb módszer a térkép használata.
Egy magára valamit adó turista visz magával térképet egy hosszabb útra.
A könyvesboltokban, túraboltokban vásárolt térképekkel az a gond, hogy  rövid idő alatt elhasználódnak.

A helymeghatározással küszködő turistának mégis az a legnagyobb problémája, hogy a nyomtatott térképen nem szerepel az "ITT ÁLL ÖN" háromszögecske.

Komolyra fordítva, nem érünk semmit térképünkkel, ha nem találunk körülöttünk minimum egy darab referencia pontot (útkereszteződés, patak-út metszéspont, magaslat, kőomlás...) ami a térképen is szerepel.

Fontos, hogy térképünket mindig a haladási irány felé tartsuk. Ezt a
legkönnyebben úgy tudjuk megtenni, hogy a térképet letesszük  valamilyen vízszintes helyre és jobb vagy baloldali szegélyére párhuzamosan helyezzük a vonalzós iránytűnket. A térképet utána addig-addig forgatjuk, ameddig a rajta
lévő iránytűnk tűje az északi irányba mutat. No, ekkor vagyunk pontosak.
Ekkor és csak ekkor van 120 fokban az a valóságban, ami a térképen is 120
fokban van.

Nem árt, ha a térkép minél újabb kiadású. Nyilván ritkán fordulnak elő olyan
tektonikai mozgások amelyek megváltoztathatják a valós környezetet, de egy erdőirtás vagy egy hatalmas vihar miatt (pl. nem is olyan rég a Tátrában vagy a Biharban pusztító vihar) új túrautakat kell kijelölni, ezért térképünk óhatatlanul avul.
Mindent összevetve, a papírtérképekkel nagyon körültekintően kell bánni.
...én mindig csodálom azokat, akik tényleg elboldogulnak velük.