Kőszegen van trambulin
2011/04/17 21:33:52 Küldte:
Paya No, ezt a hétvégi túrát megénekelem, amíg friss az élmény.
Az útvonal nagy vonalakban Írott-kőtől Szelestéig, a kéken. Szépen kialakult társaság hajtotta ezt végre, mivelhogy valaki jószokásához híven, ügyesen összeszervezte. 6-66 év közötti korosztály, mindkét nemet képviselve, valamint egy kutya, aki a faunát képviselte.
Pénteken elvergődtünk Velembe, ahonnan indult az Írott-kő megmászása. Ezzel le is tudtuk három napra a szintemelkedést. Onnan leballagtunk Kőszegre, a szállásra. Az udvaron van egy trambulin, majd később visszatérek a szerepére.
Este ismerkedési és újratalálkozási, zsírégető-testsúlycsökkentő nyársalást tartottunk. Hogy miért is zsírégető? Elmondom az egyszerű biológiai mechanizmust.
A nyárson sütött szalonnában legyengülnek a tűz hatására a zsírsejtek. A szalonnát és csurgatott kenyeret hagymával (paradicsommal, paprikával, kinek-kinek ízlés szerint) kell elfogyasztani. Az emberi immunrendszer zsírfaló sejtjei meg tudnak birkózni a tűzön legyengített zsírsejtekkel, sőt azokon megerősödnek és a szervezetben található többi zsírsejtet (lásd sörhas, toka, úszógumi stb) is jóízűen elfogyasztja és bekövetkezik a karcsúság. Hát erre törekedtünk ezen az estén. Hatása mindenkin látható volt már másnap.
A következő napon Tömörd-Kőszeg részt abszolváltuk. Igen technikás szakasz, szükség van jól tájékozódó emberekre, leleményre és kitartásra. Ráadásul itt történt meg az, hogy tér-idő kontinuumban meghajlott az erdő. Próbáltunk a dózerútról letérve, a fák között haladni, de egy félórás kitérő után ugyanoda értünk vissza, ahonnan elindultunk. Ártatlanul nézegettük egy darabig a bárányfelhőket, majd elindultunk a jó úton.
A kis kitérőn történt az, hogy az ifjonc szederindákban meg-megakadt a lábunk. Az előttem haladó túratársnő el is hasalt. Remek helyzetfelismerő képességről és bámulnivaló reflexekről tanúskodik az, hogy a két kezét maga elé tette, mielőtt talajt fogott. Hiszen landolhatott volna a szederbokorban arccal is. Mikor segítő kezet nyújtottunk a földön fekvő hölgynek, „Jaj-jaj ne segíts!” volt a válasz. Ugyanis a kérges férfikéz csak beljebb tolta volna a kiálló tüskéket a tenyerébe. Így hát otthagytuk, ne zavarjuk a tüskék piszkálgatásában.
Délután jól megnéztük Kőszeget, míg egyesek bográcsban készítették a vacsorát. Ezúton köszönet a két bakszakácsnak a remek kajáért és a hölgyeknek a bogrács és egyebek elmosásáért.
No, most már jön a trambulin. Vacsora előtt, testnevelésben jártas túratársunk mutatott be hátraszaltókat, miközben a fia is a trambulinon volt. Azt tippelgettük, hogy az apa melyik szőnyegbe való becsapódásánál fog a kis srác kirepülni a domboldalra. De ez szerencsére nem történt meg.
Viszont leszállt az est. A trambulint birtokba vették a felnőttek. A sötétben csak a sikítozást hallottuk, de nem láttuk, hogy mi történik a tornaszeren. Ezért az egyik lányt megkértük, hogy vegyen fel az ugráláshoz egy fejlámpát. Ez igen mókás volt, de egy idő után azt láttuk, hogy a fejlámpa csak 20-30 centire mozog el a szőnyegtől, de továbbra is sikongatás hallatszik. Valaki meg odasomfordált fényképezni (volt ám vaku is). A következő párbeszéd zajlott két bölcs túratárs között, miközben sasolták az eseményeket:
- Úgy látom, hogy Kovi filmet forgat.
- Ki az a Kovi?
- Hát ő egy nagy kéktúrás.
Egy idő után csak elfáradtak és elhagyták a trambulint. Kiderült, hogy mindent félreértettünk odakinn és erről bizonyító erejű fényképek is készültek. De azért jó volt ábrándozni.
Ezek után mindenki vérmérsékletének megfelelően elaludt. Mivel éjfél lett.
Vasárnapra maradt a Tömörd-Szeleste szakasz. Ez is hasonló volt a tegnapihoz, de itt már észen voltunk és figyelembe vettük, hogy a bonyolult útvonal mellett bekövetkezhetnek dimenzióváltások is. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy 4,5 óra alatt legyalogoltuk a 20 km-et.
Ezúton gratuláció a legifjabb és a legidősebb résztvevőnek, akik zokszó nélkül nyomták 3 napig a nem kifejezetten lassú tempót.
Janinak és mindenkinek, aki ott volt: köszönet a hétvégéért, ismét fel vagyok töltődve energiával.