2010. 11. 13. Túra a Fajdas körül

Nagyon szép, napsütéses időnk volt. A reggeli hűs sem volt annyira hideg és hamar tavaszi idő lett!

Sokfelől jött össze a kis csapat. Zsu / Baobab / Veszprémből; barátnője Anett / Anette /  Zánkáról,

Zsolt / Hegylakó /Balatonfüredről; István / Giro / Pétfürdő és a nála vendégeskedő ismerőse, HavasiGyopár, / Emőke / Debrecenből; Gabo / Gabooo / Győrből; Kriszti, / Pteranodon / Budapestről, Eszter / Retsze / Székesfehérvárról és én Várpalotát képviselve. Őszinte részvétem az otthon maradni kényszerülteknek!

 Túránk első pontja a katolikus templom látogatása volt. Majd a Tésidomb-on keresztül hagytuk el a várost, Kis-Badacsony irányában. Szőlősről elfelejtettem képet készíteni. A völgy előtti pihenő, 10.09-kor, mellette készült. De előtte még kiválasztottunk egy birkát is, tervezve egy jövőbeni bográcspartit. A juhász, azt mondta, vigyük nyugodtan, amelyik tetszik.

Majd, leereszkedve a Pléhorgya völgybe, tovább haladtunk a száraz vízmosásban. A parton ment amúgy egy földút, de ez szebb volt. Lásd a képeket! http://indafoto.hu/amadeus/20101113_tura_a_fajdas_korul

A kőpince a völgy azon pontján van, ahol a földút kikanyarodik a völgyből, fel a Fajdas mögé. Tovább a völgyben, északra felfele, már nem volt egyáltalán út. A pincénél elidőztünk egy keveset. Pincéről Giro és Eszter készített képeket. Én elfelejtettem, annyira a túratársakat figyeltem! Ott készült Krisztiről is a kép, a kikorhadt ősbükkön, 11.01-kor.

            Kis pihenő után tovább folytattuk utunkat a völgyben. Volt mit látni, bogarászni, mókázni. Itt készítettem a sztárfotókat is a túratársakról! Egyszerű mobiltelefonnal készítettem a képeket, 2 Mpixel-es kis kamerájával. Nagyon szeretem ezt a völgyet, az érdekes fáival, meg, hogy észak felől, a Tési legelő felől ez a völgy rejtett, nem lehet észrevenni. Mert bokros takarja. Az én titkom! De bárkinek megmutathatom.

12. 40-re értünk fel a Tési fennsíkra, azaz a legelőre. Itt is egy fotót készítettem, elfeledkeztem a napozó csoportról képeket készíteni. Ettem, Zsu nagyon fini palacsintával kínált meg bennünket, aztán terepet mérem fel 5 percben, bogarásztam…

Az egyetlen képemen az ég kékjén levő piszok, az egy repülő volt.

Fájdalmas búcsút vettünk 13-kor a napos fennsíktól és tovább indultunk a Vár völgy irányába, a Közép-Dunántúli piroson. Igyekeznünk kellett, mert ilyenkor már hamar leoltják a villanyokat! 17-kor már teljesen sötét van. Időben voltunk, így volt továbbra is volt időnk fotózásra, kőkunyhó meglátogatására, dagonya megcsodálásra. Hiszen, ilyen úgy sincs otthon!

A völgy elején szép öreg tölgyeket csodálhattunk meg. Hajdani erdei legeltetésből maradt. Volt jó néhány öreg bükk társuk is a viszonylag fiatalabb állomány közt. Úgy 45 után fásulhatott be talán? Akkor tájt szüntették meg az erdei legeltetést.Bocs, ha kissé pontatlan vagyok.

Élveztük a teljesen lombtalan erdőt, mint tárja fel a titkait.

            14 után valamivel értük el a Bátorkő várat. Gyönyörűen telibe kapta a nyugat felől tűző nap. Mentünk a völgyben, mindenki vagy maga elé figyelt, vagy messzebbre előre, de csak szem magasságában. Majd hirtelen felfele mutattam: Ott van! Volt ámulat! Kis pihenő, meg népművelődés után megmásztuk az emelkedőt. Ki ilyen, ki olyan tempóban, ki, ki a maga módján. Itt is volt izgalom, móka, sziklamászás…

 Remélem, még sokáig fog állni ez a szép várrom!

            3 körül búcsút vettünk a vártól,  piros vízszintes sávon haladtunk továbbra is. Menetközben megálltunk a Gazsi-liknál, itt indul meg a piros kereszt jelzés, a Vár-berek , Királyszállás felé. Elértük a hajdan volt Kálistát, melyben meglepetésemre, újból áll a víz!   Olyan, 20-25 éve kiszáradt és be is fásult. A mostani esőzések megtették a hatásukat. Itt egy kidőlt hatalmas fa alatt átbujkálva tovább folytattuk az utunkat. A völgy legvégén, megint dolgoznak, nagy sár volt, ráadásul, a vadkerítés hálóját sem tették félre, beletaposták a sárba. De mi kikerülgettük, és inkább a tájjal foglalkoztunk, tanösvény tábláit nézegettük.

            Úgy érzem nem volt sietős a tempónk, sikerült jól beosztani az időnket, mert a Palotai várt, a városban ½ 5-re értük el.

Következett a búcsúzkodás, az elköszönés.

Remélem, mielébb újra együtt túrázhatunk!

Hogy, hogyan érezte magát a csapat, járj utána, megtalálhatod őket a turatars-on.

Címkék: Keleti-Bakony ; Palotai-Bakony