Végre eljött oktober 23 péntek a hosszú hétvége! Már korábban sikerült szállást foglalani Pilába egy magánházba a Szlovák Paradicsom szivébe. Kissé borús időben vágtunk bele a kirándulásba végül összesen 15en 3 autóval. A legfiatalabb résztvevő egy 7éves kislány a legidösebb 62éves nagymamája. Első uticélunk a Szlovák pari fele a domicai csepköbarlang volt, amit Aggtelek felöl közelítettünk meg. Az előzetes felkészülés során érdekesnek tünt a barlangi csonakázás lehetősége de a helyszinen kiderült, hogy nincs víz a barlangban söt az idén mindössze május környékén volt annyi, hogy lehessen csonakázni (elötte utoljára 2006-ban). A barlang ennek ellenére gyönyörű, kb egy jó órás a túra szint nincs sok benne igy inkább egy könnyű sétának tudható be. 6euró a belépő és ha esetleg fényképezni is akarsz akkor ujabb 7-et kell leperkálni (amit kicsit sokaltam). Innen a szokásos Rozsnyo Dobsina úton mentünk tovább az idő meglehetősen párás ködös volt nem sok jót néztem ki belőle. De csodák csodájára Straténánál megjelent valami kékség az égen majd a Dobsinai jégbarlang környékén már verőfényes napsütés volt. A szállásunk egy kis háziko volt Pila nevű üdülőfalu legszélén, ez Podlesoktol az SzP központjátol kb 5km re van. A jó idönek megörvendve egyböl egy rövid túrára szántuk el magunkat, a Piecky szurdok Velky Vodopádjáig mentünk. Sokan még most jártak először a Pariban igy szoktattuk öket, hogy mire számíthatnak a másnapi hosszabb túrán. A vízállás alacsony volt igy könnyen elértük a félelmetes vízesést amiben a SzP leghosszabb létrája is található, többen felmásztak rá, hogy kiprobálják bátorságukat, de mivel kezdet sötétedni visszafordultunk a házhoz. Idös házigazdánk elmondta, hogy Májusban akkora esözés volt, hogy a máskor oly szelid Pilanka patak vad bika módjára vágtatott végig a szurdokon és kipucolt minden faépítményt. Állítolag ott uszkáltak a falu tövében a gerendák fahidak és a többi építmény. Azóta persze potolták.

Másnap reggel sajna esöre ébredtünk igy halasztodott a kirándulás, de dél körül már egész jó idő volt (nem esett) így nekiindultunk a másik környékbeli szurdoknak a Velky Sokolnak. Szerintem ez a leg vadregényesebb szurdok legalább is amit eddig láttam. Az út eleje könnyű séta majd ahogy beérünk a canyonba úgy lesz egyre nehezebb. A vízhozam itt is elég alacsony volt söt egy helyen el is tünt a patak teljesen száraz volt a meder. Ahogy egyre mélyebben hatoltunk be  a szurdokba úgy kellett egyre több akadályt leküzdeni, kidölt fákon átmászni a patakot kerülgetni, néhol gyökereken felmászni, de a látvány és az érzés minden fáradtságért kárpotolt. A két létrás vízesés meseszép valamint a Roth szurdok tényleg fantasztikus, kicsit nehezebb dolgunk volt mert a reggeli eső miatt minden igen igen csúszos volt, de odafigyeléssel teljesen simán haladtunk. Több mint 3 óra volt az út a Glacka Cestáig a szurdok végéig. Fennt már köd volt és jó pár fokkal hidegebb mint a faluban. Innen a piros jelzésen haladtunk vissza a faluba egy ideig a fennsikon majd a Sokol garincén, a kilátás csodaszép lett volna (tavaly jó időben is voltam igy nyugodtan kijelenthetem) de most a köd miatt szinte semmit sem láttunk. Már sötétedett mire a Palc nevű elágazáshoz értünk (sárga jelzés) innen a szállás már mindössze 15 perc kb 1 km de még mindíg 800m en voltunk a Ház kb 550-en. Szóval ezen a rövid szakaszon adtuk le a magasság javarészét sötétben botladozva, izgi volt de mindenki meguszta végül. Egyedül szerintem a térdeim nem örültek az utolsó szakasznak, de nem számit igy is fantasztikus volt ez a túra, ami nekünk közel 6 órába tartott.

Címkék: Kirándulás Szlovákparadicsom Domica Csorbato