2005.08.08. Alibaugh

Talán az eddigi legjobb vasárnapom volt tegnap.

Reggel hegymászás volt a program, 4 orás gyalogtúrát

tettem frissen szerzett Bombay-i barátaimmal egy

szent hegyre. Szent hegy, tele hindu templomokkal,

Krishna szentélyben is voltam.

Az új barátaim a templomok mellett, a földön ülve

megosztották velem ebédjüket. Kézzel ettünk mindent.

Probáltam udvariasan kitérni ez elől, nem voltam éhes.

A nyugalmat egy 1 méteres kigyó zavarta meg,

hirtelen hat ember kezdte meg a kigyó agyonverését

botokkal. A kigyó a darabokra szakadása

előtt a templom melletti kis lakásba igyekezett

beosonni, de szerencsére észrevették.

Elmondásuk szerint ez olyan 2-3 órás fajta kigyó

volt (ez azt jelenti hogy max. ennyi időd van

hogy megkapd az ellenszer injekciókat).

Persze a kigyó nem vadászik emberre, mert nem hülye,

hanem kígyó. Túl nagy falat lenne neki.

Csak akkor van gond, ha az úton rálépsz, mert

nem veszed észre, ekkor védekezik, megmarhat.

De nem tudom mit csinálnak azok az emberek

akik, itt az út menti sátor- és bodegatákolmányokban

élik az életüket, mint hajléktalanok. A túra alatt

egyéb veszélyes állatot nem láttam, csak rákokat

mindenfelé.

Sok állatot tisztelnek szent állatként: láttam

szentélyekben tehén, majom, kobra, elefántfejű

istenalakokat is.

Délután Alibaugh volt az úticél, a sofőr kicsit

mérges volt hogy vasárnap délután nem hagyom

békén, de 120 rúpia (1 INR = 4,8 HUF) bolgoggá

tette amit a 10 kilométeres útért fizettem.

Ezen a héten megint egyedül vagyok Indiában,

most aztán belevetettem magam az élet sűrűjébe.

A sofőrt is hazaküldtem, hogy ne várjon.

A buszállomásnál tett ki: aha, mostmár tudom honnan

tudok eljutni 70 rupiáért, busszal Bombay-be a monszun

után. A monszun az utóbbi hetekben elmosta az utakat,

a repteret meg egy Bombay-i városrészt is.

A kollégám lakásában 2,5 m magasan állt a víz, mindene

tönkrement, a múlt héten végig ugyanabban a ruhában

dolgozott, annyi maradt neki összesen.

De most vissza Alibaugh-ba! Kisétáltam a partra.

Nem messze van egy kis sziget: ez egy erődítmény

volt valamikor itt az Arab tengeren (Kulaba Fort).

Most meg lehet tekinteni 5 rúpiáért ami maradt belőle.

(Persze én itt is 100 rúpiát fizettem). Persze a kék színű

jegyre az volt írva hogy 5 rúpia. Némi veszekedés után,

kaptam rendes, sárga szinű külföldi belépőjegyet.

Mindig probálkoznak, néha hagyom, néha nem.

Plusz meg 120 rúpiát fizettem annak a 10 éves

kissrácnak aki bevitt a kétfogatú lovaskocsival.

Az erőd csak apály idején látogatható, és el kell hagyni

a dagály megérkezéséig. Persze minden évben akadnak

akik nem mennek ki időben a figyelmeztetések ellenére:

8-10 ember minden évben ottmarad (a tiltótábla ellenére),

megpróbál ki- vagy beúszni a kétméteres hullámokban,

ez persze nem szokott sikerülni.

A zöld mohával benőtt kőből épült, 200 méter hosszú

erődítmény közepén ugyancsak van egy hindu szentély,

ez nagyon misztikus volt, amikor egyedül beléptem, mezítláb.

A helyi ruhaválaszték megtekintése és némi kedvenc piacozás

után pedig már este volt.

Éjszaka hazafelé pedig kiprobáltam a híres indiai

háromkerekű szerkezetet, neve: Tuk-Tuk, a hangja

után… Helyieknek 50, de nekem 80 rúpia volt a

tarifa visszafelé. Alkudozni most nem sikerült,

meg nem is volt sok a konkurencia :-)

Hétfő reggel meg a puhos kis szürke majom szaladgált

az iroda előtti folyosón. Megetettem háztartási keksszel,

úgy ette mint egy ember: fogta a kezében és mindig

törögetett egy darabot belőle, azt rágcsálta. Aranyos volt.

Hát, megint van egy újabb barátom itt az irodában.

Itt a vége fuss el véle, ennyi idő volt a kis indiai esti mesére…

(megj.: Hát, tényleg kedvet kaptam hogy ezután minden utamról

naplófélét írjak, nekem is jó hogy most előjönnek ezek a jó emlékek.

És köszönöm tőletek a bátorítást hozzá!)

D.G.

Címkék: India Bombay Trópus