A túratárson ismerkedtem meg Eszterrel / Retsze / Ő hívott meg. Nagyon váram a túrát, ilyenkor jó ismerkedni másokkal, mindig van valami tanulni való és az útvonal is tetszett. Nem sokszor jártam a Burok völgyben, Kúti felől még egyszer sem.

Úgy volt, hogy Bakonykútiban találkozom a csoporttal, 9 óra után, ahogyan ők beérnek busszal Fehérvárról. Lőtéri murvás úton leintek egy autót és átmegyek stoppal. Egyre nem számítottam, hogy nemzeti ünnep lévén leáll az élet!

08:20 kor neki indultam a murvás úton. Láttam, hogy csak nem jön egy autó sem, így igyekeztem tovább, majd csak kitalálok valami rövidítést, ha már nem tudok beérni Kútiba. Már közel voltam a faluhoz, elértem a lőtéri csörlőházat, amikor Eszter 09:20-kor megcsörgetet. Bajban voltam, mert azt már láttam, hogy nem fogok tudni beérni a faluba, de azt, hogy hol és mit érek el Burok völgy irányában, pontos időre, nem tudtam meg mondani.

Egyeztettünk, hogy merre mennek. Így kitaláltam, hogy megpróbálom elérni időre azt a pontot, ahol ők a piros túrajelzésen leereszkednek a Burok völgybe. A völgy déli végétől, a kék kereszt jelzés is odatart. Letérve a lőtéri útról, mely már aszfaltra váltott, északnak vettem az irányt. Ekkor 09:32 volt már az idő. Aztán elfogyott az út előlem, amint jelezte is a térkép, de szerencsémre, nagyon hamar egy völgyet láttam meg magam mellett. Hamar leszánkáztam a laza oldalban. Még gomba fotózására is volt időm. 09:38-kor pedig lencsevégre kaphattam a kék kereszt túrajelzést.  Legalább gazdagabb lettem jókora tapasztalattal! Nem is gondoltam volna, hogy a csörlőházhoz / ez erre felé egy könnyen azonosítható fő pont / ennyire közel van a Burok völgy!

09:48-kor már ott is voltam, a kereszteződésnél. Már sejtettem, hogy előnybe vagyok. Lepakoltam, neki álltam tízóraizni. Kakaóscsigát és ami ilyenkor kijár, boros teát.  10:13-kor jelent meg a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület előőrse, élükön Erzsikével. Gondoltam, meglepem őket, így elálltam egy fa mellé. Ekkor még nem tudtam, hogy Eszter jóval hátrébb lesz, meg, nem mindenki tudott a csatlakozásomról.

Így amint a fa mellé ért, halkan ráköszöntem. A többit már láthatod a képen!

Így csatlakoztam a csoporthoz. Nagyon örültem, hogy még sem késtem le a túrát és nem is volt nehéz utolérni a csoportot!

Szerencsénkre, szépen megjavult az idő, szombatra. Tiszta napos idő volt! Hamar melegedett. Élvezetes volt a völgyet nézni, fotózni, a természet adta őszi színpompájában! Többekkel beszélgettem, mindig volt valami érdekesség, vagy valaki mellészegődtem. Mint kiderült, többen is fent vannak a turatars.com-on a túra résztvevői közül. Ez a blog is a / turatar-ra készül. /

Hpisti, Gigi, isvan0627 is és természetesen, Retsze. Így írom, hogy megtaláld őket könnyebben, az oldalon.

Tényleg érdekes volt számomra Kúti felől menni a Burokban. Képeken láthatod majd, hogy mennyire megnéztem mindent. Többen is hasonló mód voltak.

Többünk képeire rátalálhatsz az Egyesület honlapján:

http://www.gyongyvirag-te.hu/  Amúgy, az enyémre a http://indafoto.hu/amadeus/20101023_bakonykuti_varpalota_ -n is rátalálhatsz. Ott több túrám is fent van.

Burok völgyre mindenképp jellemző a kidőlt fák, mivel nem takarítják el, ezzel is természetes állapotot igyekezve visszaállítani. Volt, több fa is, mely nyár után dőlhetett ki. Erre utal, hogy a koronája ősz színpompájában volt. Volt, ahol aztán maga az út is eltűnt, némely helyen, pedig egészen összeszűkült a völgy.

Több víznyelőt is lehetett látni. Barlang üreg is van errefelé bőven.

A völgy kisebb-nagyobb akadályainak leküzdésében pedig, volt bőven alkalom a mókára, kacagásra! No meg érdekes fotókra! Az egyiken Eszter áll egy hatalmas kidőlt bükk mellett. Majdnem úgy néz ki, mint ha ő volna apró picike, pedig a bükk akkora! Szerintem, száz évesnél több lehetett a Bükk. És többet is láttunk, ilyen termeteset! Szerencsére, állva is.

 13:41-kor, már közeledtünk a völgy Királyszállási végéhez, amikor egy vidám táborozó csapatot láttunk az erdei pihenőnél. Ezen a tájékon fogyott ki lábunk alól a sok kő és ágdarab. Furcsa volt végre sima erdei úton járni. Igen, idáig a pihenőig földút vezet be.

Természetesen, időnként összevártuk a csapatot. Eltekintve attól, hogy az élboly jó egy kilométerrel a hátvéd előtt járt. Kettő közt meg a nagy erdő. És én ezt igazán, a túra végén fogtam fel.

A völgy nyugati bejáratánál pedig, kiértünk a Királyszállási mellé, az erdészeti műútra. Így volt egy darabig aszfalt is. Ez felvitt bennünket a Kopaszhallgató hegyre, Várpalota fölé.

Várost látva, megnyugodtak többen is, már csak lejt lesz.

Kék kereszt túrajelzésen haladva, Csörget völgyben ereszkedtünk le Várpalotára. Nevét onnan kapta a völgy, hogy csak a felét fedi szálerdő. A déli, másik szakaszát, száraz kopáros alkotja. Alig van mire felfesteni a túrajelzést. Ez igazán, kifelé okoz problémát, amikor a városból jönne ki az ember. Segítség lehet, hogy végig a Rózsakút utcán kell kijönni a városból. Ügyelve, arra, hogy a hídnál kettő felé ágazik az utca. Északnak haladva, bal oldalon a Mátyás király utca siet ki a városból a Közép-dunántúli pirossal, a Várvölgybe,

jobb oldalt pedig a kék kereszttel a Rózsakút utca. 15:30-ra be is értünk a városba.

A túrát, a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület vezetője, Wágner György vezette!

Köszönöm Gyuri, szép volt a túra! Remélem, többször is jártok majd erre mi felénk,  Palotai-Bakonyban!

Címkék: Bakonykúti Burok Völgy Csörget Völgy Várpalota