Még augusztusban belevágtunk egy akkor nagy kalandba a barátnőmmel, és elvonatoztunk Dorogról Gödre. Először szoktattuk vonathoz a paripáinkat, és élmény volt négyesben utazni. Főleg ami a fel- és leszállást illeti... :-)  Gödről Letkésen át hazakerekeztünk Dorogra  Még akkor eldöntöttük, hogy őszel fordítva tesszük meg ezt a nagyon szép utat. 

Ezen a hét végén eljött a mi időnk, és hármasban (hatosban) vágtunk neki a kifejezetten hideg és párás reggelnek, a napos idő ígéretével... Esztergomban nagyon örültünk, hogy odáig nem esett le a fülünk, és a téli kesztyű is jó szolgálatot tett. A Mária-Valéria hídon vágtunk neki Európának, és országúton tekertünk Letkésig. Szomszédainknál eléggé jók az utak, és kicsi a forgalom. Innen hazai és kevésbé jó utakon tekertünk Szobig, ahonnan már szinte végig kerékpárúton lehet jönni. Szobon elfogyasztottuk a reggeli szendvicset, és gyönyörkodtünk a napfényben úszó Dunában. Lekerült a téli kesztyű és a kabát, de azért nem izzadtunk. Csodaszép a túlsó part a hegyekkel, és a túloldali településekkel. Hamarosan ismerősként integettem Dömösnél a Pilisnek, (Rám szakadék Gabikkal) és az út eszembe juttatta a Balaton déli partján  való örömkerekezésünket.... És akkor megláttuk a Visegrádi várat a magasban... Még sokáig kísért bennünket ez a látvány. Meg-megálltunk, gyönyörküdtünk, jókat nevettünk. Emlegettük negyedik barátnőnket, aki most nem lehetett velünk.  

Verőcén van egy üres eladó telek, ahol a Duna felett lógattuk a lábunkat, mert bár ház nincs rajta, de terasz és belső lépcső a Duna partra van... Látszik az egyedülálló Ybl Miklós tervezte támfal, ami védi e szerény hajlékokat magas vízállás esetén. :-)   Innen hamar Vácra értünk, ahol majd egy órát sütkéreztünk a Fő téren az őszi melegben. Közben lecsusszant egy finom süti és egy finom kávé...

De jókor voltunk jó helyen, azt el sem lehet mondani... Volt valami gyorsító a sütiben, mert a lányok olyan iramban tekertek le Dunakesziig, hogy nem győztem panaszkodni: Se nézelődés? Se szájtátás? Pedig  vízparti erdő csodaszép, ápolt, a délutáni fények ragyogóak, rengeteg unalmas szerény hajlék, és a sok kirajzott biciklis is színpompás.... Allig bírtam bevenni a kanyarokat... De hiába, csak egy utcai csapnál törtét láncleesés állította meg a csapatot. Szerelés, vízfeltöltés, és mivel jó időt futottunk, irány a Megyeri híd... Elfogyott  biciklis út, de egy pékségből szállongó illat megvígasztalt bennünket. Hátizsákunk üres helyeit feltöltöttük, és hamar az országúton találtuk magunkat. Szerencsére csak kis szakasz volt, és utánna bicikliút vitt fel bennünket a Megyeri hídra... Micsoda eufória, mikor az ember lányának egy régi vágya teljesül... Ragyogó napsütés, fotós szememnek bárányfelhők a kék égen, és a HÍD....   Fotózkodtunk kicsit, aztán irány Pomáz... Gondoltuk, hogy megy ez nekünk, nem Óbudán szállunk fel a vonatra... Be szép lenne elmondani, hogy hazakerekeztünk...

Elrobogtunk az Omszki tó mellett, és járdán- úton- útfélen hamar eljutottunk Csobánkára... Be jó lett volna ott egy vasútállomás, de hát nem volt más hátra:csak előre... Csobánka sem kerékpárosbarát falu, semmilyen szempontból. Keskenyebb és meredekebb járdák a világon sincsennek... Toltuk a kerót, és nyögtünk nagyokat... Találgattuk, kinek az ötlete volt is ez...    Még jó hogy nem nyírtak ki a csajok.... 

Csobánka felett   felvettük a kabátot, téli kesztyűt, díszkivilágítottuk a csapatot. és számoltuk mind a nyolc kilométert Pilisvörösvárig...   A vasútállomásra már eléggé sötétben érkeztünk és öt perc várakozás után már a peront támasztottuk... Szerencsére a siemens piros nyíl tágas és kényelmes volt és hazaröpített bennünket. Képeket láthattok a galériámban... 

Megbeszéltük, hogy nyáron ugyanígy, de hazakerekezünk....

Címkék: Dunakanyar Bickli