2005.07.13. Alibaugh

Kedden este sikerült a legújabb indiai divat szerint megnyíratkoznom,

Alibaugh belvárosában a zöldségesbódé melletti fodrászatban, ami

ugyancsak az út szélén álló, utca fele nyitott kis téglabodega volt. Ami

a helyi vagány csávók esti találkozóhelye a városban. Elég hü1ye egy

érzés volt amikor megállt a Nagy Fekete Autóm, és kiszálltam belőle.

Legközelebb ide is kerékpárral jövök ezt elkerülendő. Vasárnap esti

haverjaim kedélyesen üdvözöltek. A fodrász tényleg ügyesen megnyírt

mindössze egy ollóval és egy fésűvel, 20 rúpia volt a tarifa (95 Ft!!!). 

Persze nem ennyit kapott, többet érdemelt. Amikor a borotváért nyúlt, 

akkor finoman jeleztem neki, hogy köszönöm, azt nem kérem.

Amúgy 1 hete tényleg nem mertem borotválkozni, talán ma este 

megpróbálom a palackozott ivóvízzel. Pár liter tiszta ivóvíz 

itt megfelel egy szegényebb faluban egy ember napi keresetének. 

A Pepsi által Bombay-ben palackozott literes ivóvízre 

(nem ásvanyvíz, hanem ózonnal fertőtlenített ivóvíz) rá van

irva hogy: “Max. Retail Price = 12 Rs.” Persze én 30 rúpiáért kapom

a szálloda éttermében.

Szerdán elhatároztam korán kelek, sikerült is. Háromnegyed hatkor

világosodott, és felpattantam a szállodaportástól kapott Hercules

tipusú drótszamárra. Jól kitoltam magammal, és a kb. 5 km-re levő

“Agricultural Research Center-ig” sikerült eljutnom, szépséges

vegyianyaggyár volt mellette. Na abban tényleg nem dolgoznék!!!

Legalábbis Indiában nem. Az út szélén három helyen is kis vallási

épületeket láttam. Aranyos kisgyerekek mennek reggel iskolás

hátitáskával, nyakkendőben és rövidnadrágban tanulni.

Ezrével élnek itt olyan emberek akik szemetes műanyagzsákokból és 

vaslemezekből összetákolt bodegákban élik le egész életüket a 

háziállatok hasonló bodegái mellett, minden reggel láttam 

hogy fogat mosnak az út széli pataknal. Hát, a világ nagyobbik

része inkább ehhez hasonlít, és nem az Európában megszokott jóléthez.

A drótszamár széthullott, ezért tolnom kellett hazáig egy orát, 

éppenhogycsak sikerült elfogyasztani a hajnalban rendelt reggelimet,

finom indiai teával. Igen, kár lett volna kihagyni milyen a hajnali

biciklizés legalább 6.000 km-re otthontól, kókuszpálma ligetek és

a fákról csüngő liánszerű bigyók mellett.

Ezekután nyolckor indultam munkába, a sofőr ma reggel is megállt friss

virágfűzért venni a Szép Nénitől, a Nagy Fekete Autóban látható 

Szent Elefánt köré. Ünnepnapokon pedig Szent Tehén van a szélvédőnél, 

és körülötte ugyancsak szép frissen szedett virágfüzér található.

Szerencsére sofőröm óvatosan vezet - nem úgy mint a fia - aki vasárnap

vezetett Bombay-be. Magyarországon még a legelvetemültebbek sem

vágnak bele olyan előzésekbe amilyenekben itt volt részem. …kacsintgat…

kifele... kacsintgat... majd belevág. Gyakorlatilag nem egyszer a

kétsávos úton, két szembemenő teherautó között, harmadikként

középen előztünk. Mindezt jobbkormányos Hyundai-al. Ja igen,

meglepődtem sokmindenen: például azon hogy itt a gazdagok

jobbkormányos Skoda Octavia-val járnak, amiből többet is láttam

már a környéken.

D.G.

Címkék: Bombay India Trópusok