Hajókázás Esztergomba

Sziasztok!

Újra itt J

Megint van miről mesélni - kis csapatunk hajókirándulásra indult Esztergomba.

Reggel öt óra… sír az ég, sírok én is… mi lesz ebből? Erről nem volt szó!!! Szép időnek kell lennie, ha egyszer hajóra szállunk (lett is, csak később).

Negyed nyolcra a Vigadó téren voltunk, akkor már azért kezdett észbe kapni az időjárás is, megvettük a jegyeket, szép nagy hajóra szálltunk, név szerint a 400 fős Táncsicsra – ami igencsak hatalmas és kényelmes hajónak bizonyult, mindenkinek nagyon tetszett – és 8 órakor megkezdtük az utazást Esztergom, illetve Párkány felé.

Kicsit fújt a szél, borongós volt a reggel - úgy döntöttünk, bent maradunk a panorámás zárt térben és élvezzük az életet.

Előkerültek a reggelik, sütemények, gyümölcsök – igyekeztünk mindent megenni, meginni, korán keltünk – megérdemeltük a jó falatokat.

Volt kártya, dominó is, játszottunk, bámészkodtunk, fotóztunk amennyi csak belefért, gyönyörködtünk a tájban és szép csendesen fél kettőre megérkeztünk Esztergomba.

Úgy döntöttünk – mivel nem volt sok időnk a hajó visszaindulásáig, hogy inkább átmegyünk a szomszédos Párkányba. ( Esztergomra kevés lett volna az a szűk három óra, ami rendelkezésünkre áll).

Átsétáltunk a Mária Valéria hídon. Míg a híd nem állt, a két város között komppal zajlott a közlekedés. Az újjáépült híd valódi határvárossá tette Esztergomot és Párkányt.

2001-ben adták át a forgalomnak – nagy örömünkre, mert szinte minden évben (többször) is átjövünk e kedves kis városkába. Persze a kompnak is örültünk volna, biztosan annak is megvolt a maga varázsa.

Hétágra sütött a nap, igazi nyári verőfény fogadott bennünket – és a megszokott kedves, mosolygós emberek járták Párkány utcáit, nagy volt az élet.

Szokásos törzshelyünkre mentünk, kicsit átalakították a helyiséget, de talán még kényelmesebb lett így – szebb és tágasabb is. A fiatal pincérhölgy és fiú nagyon kedvesen fogadott bennünket. Mindjárt hozták is a szomjoltó barna Aranyfácánt és ki mit kért italokat.

Természetesen mindenki sztrapacskát kért ebédre, nagyon friss volt és nagyon finom – az illata talán Budapesten is lehetett érezni J (Én még ma – másnap is érzem J és nosztalgiázom kicsit, amikor e sorokat írom.)

Ebéd után átsétáltunk (két lépés) a török cukrászdába, ahol még mindig ugyanazok a fiúk dobálták a gombócokat a levegőbe, mint tavaly – aki még nem látta ezt a mutatványt, nagyon lenyűgözőnek találta a látvány - újfent nagy tömeg volt ezáltal, viszont a fagyi nagyon finom volt és olcsó J (fotó)

Lassan visszafelé vezetett az utunk, indul a hajóóóóóóó – lent horgonyoz a Duna parton és arra vár, hogy újra elfoglaljuk helyünket és ússzunk vissza Budapest felé.

Nagyon kellemes utunk volt, előkerültek a kis blúzok, toppok, finoman sütött a délutáni nap, lehetett még napfürdőzni egy kicsit, nagyon hamar eltelt az idő, az A-betüs híd is tárt karokkal várt bennünket, átsuhantunk alatta és hamarosan megpillanthattuk Budapest megszokott, gyönyörűséges látképét - a maga szépségével, távoli nyugalmával - a Hármashatár-hegyet, a Kevélyeket, Óbudát, a Gellért-hegyet, a Parlamentet.

Kikötöttünk, és - jövőre veled ugyanitt – szavakkal búcsúztunk, mert ezt a hajókirándulást – szokásunkhoz híven – minden évben megrendezzük – mindenki legnagyobb örömére.

Jövőre várom azok jelentkezését is, akik most nem tudtak eljönni, de kedvet kaptak – e kis beszámoló alapján.

2009. július 25.

http://kiscsavargo.fw.hu

http://www.setafika.hu