Indiai napló 2005. [3 Bombay Planet]
2005.07.11. Mumbai (Bombay)
Pénteken, a kollégáim itt hagytak egyedül Indiában. Amikor elkezdek
beszélgetni valakivel, hamar előjön a kiváncsiság: hogy melyik
országból jöttem? Nem, nem vagyok éhes... ez az ország neve. Ja, és
hányan laknak benne? És hol van az ország? Egy egyszerű indiai
családdal beszélgettem (20 ember) az Alibaugh-i Windmill szállodában
ahol lakom. Saját hatalmas buszukkal jöttek oda nyaralni egy hétre.
Meg is hívtak magukhoz Bombay-be jövő vasárnap. Hát ők a
másik Indiában élnek, a napi 4-5.000 rúpiás szállodákban.
A céges sofőrrel megegyeztem a vasárnapi kiruccanásban, lesz ami lesz.
Kapott ezért pluszfizetést tőlem (130 INR, kb. 650 Ft) számolgatta is,
tetszett neki. Az autó a Taj Mahal szálloda és India kapuja mellett az Arab
tenger partján állt meg.
A Taj Mahal szálloda India egyik legszebb szállodája (megj.: egyébként
2008-as terrortámadás egyik színhelye volt), amelyet a TATA autógyár
feje építtetett amikor indiai származása miatt nem engedték be egy
Bombay-i szállodába. A szálloda főportása egy 230 cm-es turbános
figura volt, aki készségesen ellátott vázlatos Bombay térképpel, csak
le kellett kicsit gugolnia hogy oda bírja nekem adni. A híres diadalív-szerű
India kapuja nevű építménynél, hatalmas tömeg volt, a legerőszakosabbak
pedig a lufiárusok voltak. Megkerestem a híres Victoria Station-t,
meg a Prince of Wales múzeumot. Na igen, arcberendezés alapján
engem abba a sorba soroltak ahol a turisták állnak. Persze európai
embert egy belga kivételével nem láttam ebben a városban. De van
jegy indiaiaknak 3 rupiáért, és volt nekem 300-ért!! Igen, mindenhol
így van, ha külföldi vagy mindenért a sokszorosát fizeted!
Ezt lehetetlen megkerülni ezzel a pofával, amivel rendelkezem.
Persze belefér, nem sajnálom tőlük. Ezek után letértem a főútvonalról
és bemerészkedtem a szűk kis utcácskákba. Egy világoskék-fehér
szinűre festett zsinagógát találtam, a helyi hitközösség tagjával,
a gondnokkal, aki leültetett és fényképeket mutogatott nekem,
láthatóan nagyon örült az idegennek. A kis utcák belül kicsit durvábbak
mint a Leonardo da Vinci a nyóckerben. A szemét gyűlik halmokban
az utcán, szanaszéjjel fújja a szél...
Koldusokkal gyakorlatilag csak az említett belvárosban, a
nevezetességek mellett és a bevásárlóközponthoz vezető
úton lehet találkozni. Ezek 8-10 éves kisgyerekek voltak akik a fullasztó
kipufogógázban a piros lámpánal, az autók között rohangálva
gyűjtenek pénzt a futtatójuk vagy a családjuk számára, ahelyett hogy
iskolába mennének. Persze itt arra esélyük sincsen. Már indult az autó
mire sikerült előkotorásznom az aprót. Már gázt adott a sofőr, de a
gyerek keze még bent volt az autóban. Még rosszabb amikor apró
csecsemővel a kezükben állnak asszonyok az autók között.
De nem csak a koldusok állnak az autók között. Bocifalkák bolyonganak a
városba bevezető többsávos autóúton. Minden reggel néznek be az autóba,
munkába menet. Teherautók között álló bocit is láttam,
amelyik se jobbra, se balra mozdulni sem tudott. A milliónyi kóbor
kutyáról, kecskékről nem is beszélve.
Legjobb élményem pedig a vasárnap esti biciklizés volt. Pár rupiáért
elkunyeráltam a portás kerékpárját, persze a jobb oldalon indultam el,
volt is röhögés rendesen. Körbejártam a közeli falvakat, csak a sok
tehenet kellett kerülgetni, ami bóklászik az út közepén. A bringázással
nagy sikerem volt, mert nem láttak még Fehér Majmot kétkeréken,
integettek. Ma este lehet felmegyek a hegyre is.
D.G.
Címkék: India Bombay Trópusok
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
