A Pilis kicsit kisebb, kicsit laposabb, kicsit unalmasabb - mint a Bükk, ami a kedvencem. Ráadásul eddig szinte csak egyszerű ösvényeken sétáltam vagy Dobogókőre bicikliztem fel, ami kellemes volt ugyan, jó levegőn voltam, de amúgy semmi különös. De múlt hétvégén kellően hosszú és kellően izgalmas utat jártunk be ahhoz, hogy az élmény maradandó legyen. Benne volt Dobogókő, a Lukács-árok, a Vadálló-kövek és a Rám-szakadék is.

Dobogókő nem okozott meglepetést, a pite ugyanolyan finom volt, mint mindig, és az ovistea is. A Vadálló-köveket már Dobogókő után, a Rezső-kilátótól láttuk, a cél tehát ott lebegett előttünk. Bár az utat Dömös környékén kicsit elvétettük, végül csak megtaláltuk, és elindultunk felfelé a popsiformáló túraútvonalon. Eredetileg a Prédikálószékig terveztük az utat, de amikor odaértünk a sziklákhoz, már elég késő volt ahhoz, hogy ne vállaljunk be plusz utat.

A Vadálló-kövek lenyűgözőek. Órákig tudnék álldogálni egy hegy tetején és nézni a terepasztalszerű kilátást, főleg, ha folyó is van benne. Délután a nap még odasüt a sziklákra, lehet rajtuk sütkérezni.

A Rám-szakadék viszont megdöbbentő látványt nyújtott. Egyes szakaszain a beillesztett korlátok legfeljebb 10 centire álltak ki a földből, a tavaszi esőzések legalább egyméteres hordalékot raktal alájuk.

A teljes túránk több mint 20 kilométer lehetett, de még nem számoltam ki: a kiindulópont és a célállomás is Pilisszentkereszt volt. Szerencsére mire másodszorra értünk Dobogókőre, Pite néni még nyitva volt, így megmenekültem az éhhaláltól. A túrára ugyanis nem vittem magammal kaját, ami nagy felelőtlenség volt. Így három percig tartott elpusztítani egy sültkolbászt.

Címkék: A Pilis - Másképp Mint Eddig