szeretném veletek megosztani mai napi élményeimet. úgy volt, hogy többen is leszünk, sajnos mindenki visszamondta, már aki vette arra a fáradtságot, hogy jelentkezzen. ez nem tántorított vissza, én menni akartam.

úgy kb az út egy-harmadát toltam, ha nem többet, az eső olyan simára mosta az utat, mintha ledózerolták volna, viszont tapadás nulla, fékeim már nem fogtak, kb a szentlélek tartott fent. útjelzés elvétve (lehet, hogy kidőltek azok a fák)

sajnos track logot nem tudtam csinálni, de egy rövid útvonalat mondok.

vinyéről indultam, fenyőfő irányába az aszfaltúton. nem túl sok tekerés után balra volt a sárga út (lezárva, járhatatlan, nem kéne bemenni...azért csak bementem :D ) iszonyatosan megszenvedtem. rá kellett jönnöm, hogy az egy dolog, hogy aszfalton tekerek x kilómétert, de a szintkülönbségeket letekerni, az kemény dió. sárga után rácsatlakoztam jobbra a piros+ ra, majd kis idő múlva balra piroson folytattam. hiba volt. elég erőteljes a szintemelkedés...legalábbis nekem :D valahol a kőris hegyen járhattam, de a kilátót inkább nem kerestem meg, mert erős volt a gyanúm, hogy eltévedtem. valamilyen úton módon rákeveredtem a zöldre, majd porva felé vettem az irányt. itt ismételten eltévedésgyanús volt a dolog, de szerencsére megérkeztem. ha már ott voltam, kicsi pihi, és kaja. a lejtőnek megörülve elsuhantam a jelzés mellett, csak miután kiértem a faluból, tűnt fel, hogy nem ez a jó irány. így vissza. megint nagy volt a lendület. na mondom álljunk meg egy ásónyomra, nézzünk térképet. ahogy megálltam, a jelzést is megláttam :D utána jött a dagonya. porváról a sárga-zöld útvonalon indultam el, és rácsatlakoztam a jobbra a zöldre. kegyetlenkemény, dagonya, süppedős talaj, tolós...sokáig tolós, és sokáig felfelé.majd jött a megváltás...legalábbis mivel lefelé kellett menni. viszont fák össze vissza bedőlve, hordalékkal tele, stb 

a fékeim itt már nem igazán akartak fogni a kosz és nedvesség nem tűnt jó párosításnak. az a legszebb, hogy míg a sárga vinyénél le volt ugye zárva, és ennek ellenére tisztességesen el volt takarítva mindenhol, addig a zöld nem volt lezárva, viszont szinte a járhatatlanság, és a jelzések láthatatlansága volt a jellemző. első sárhányóm tartója itt megadta magát. pontosabban letört. ezután bal kézben első sárhányó+első fék, jobb kézzel meg hátsó fék :D egyszer csak valami víz közelébe kerültem. imádkoztam, hogy a cuha legyen az. bár eléggé élettelenül csordogált, de reménykedtem. és akkor végre egy ismerős hely...porva-csesznek vasútállomás. na gondoltam én itt megvárom a vonatot. de egy csurom kosz volt a bringa, meg én is, így inkább egy gyors ivás+szőlőcukor bevitel után nekivágtam a piros jelzésen vinye felé. lendületesen tudtam haladni, a kidőlt fák eltakarítva az útbol (nyomokban még látszódott, hogy nemrég fűrészeltek)

találtam egy egész komoly kis tisztást, ahol megmártogattam a bringát. igen, szó szerint. süppedős volt a talaj, viszont már nagyon rá fért egy kis mosás, és ez tűnt a legegyszerűbbnek. ekkor még nem tudtam azt, mi vár rám :D

szívem szerint félpercenként álltam volna meg fényképezni, vagy legalább egy embert felfogadtam volna, hogy fényképezzen, mert annyira szép a cuha, és ami körötte van, hogy valami elképesztő. viszont hihetetlen tempósan lehet menni, bár sziklás, ezért óvatosan, néha csúszós, de a gumik ismét bizonyítottak, nagyon jól tartottak.érzésem szerint többet bírtak volna, mint amit én mertem. aztán jöttek a gázlók. elsőt lassan közelítettem meg, nem tudtam mire számíthatok.egy gyalogos túristacsapat is épp ott volt. sikerült megtalálnom a legmélyebb pontját, de így is csak a talpamat mosta meg kicsit a víz. a gyalogosok tétováztak, felajánlottam, hogy segítek, nem kértek belőlem :D

következő gázló. itt kicsit bátrabb voltam, gond nélkül átmentem, bár itt túl merész voltam, majdnem úszás lett a vége. nagyon élveztem, legalább a bringa is kicsit tisztult. utolsó elötti gázlónál kicsit benéztem. bár nem teljesen az én hibám, ugyanis legutóbb amikor erre gyalogtúráztam, bakanccsal simán átmentem rajta. na most ez nem sikerült. kb a közepén megálltam, nem volt már több lendület, egy sziklán szerencsére meg tudtam támaszkodni. hát mondom itt már csak előre van. elindultam, és majdnem térdig ért a víz, ahogy tekertem. szerencsére már olyan szinten koszos volt a nadrág, vagy nem tudom minek köszönhetem, hogy nem áztam be. aztán jött a megdöbbenés. az út többi részét kisajátította a cuha, és magával vitte :D . kis kunkori, és már haladtam is tovább. kiértem a vízből, már a vendégháznál (nem tudom, hogy az e a rendes neve) tartottam, felfele vezetett az út, amikor is éreztem, hogy a combom be fog durranni. mondom inkább leszállok, tolom, itt már úgy sem lát senki. rossz ötlet volt. nagyon rossz. olyan szinten begörcsölt mindkét combom, hogy egyenes lábbal mentem. nem is tudom, mintha műlábaim lettek volna. majd végül beérkeztem a vinye.hu büfébe, ahol is megtudtam, hogy két óra múlva jön a legközelebbi vonat. hát átöltöztem, letisztogattam magam amennyire csak lehetett, (bringán a tisztogatást elvégezte a cuha :D )és megkajáltam. végül szerencsésen hazaértem.

mese vége :)

készült egy-két kép is. nem sok, viszont elég sz*rul sikerültek. megnézni itt lehet őket: picasa

ja időpontok kimaradtak. reggel 8:00-kor indultam itthonról, 8:49-kor indult a vonat, 10:05-kor megérkezett vinyére, 13:45-kor visszaértem vinyére, és 15:55-kor indult a vonat vissza győrbe, majd végül 17:30-ra hazaértem, és ebédeltem, na meg megírtam nektek a kis beszámolómat

itt a vége, fuss el véle :)

Címkék: Cuha Völgye Bringa Kerékpár Bakony Bicikli Bicigli Túra Eső Nap Patak