2007  júliusa elindultunk Lomnicról a Nagy-Morgásra. Verőfényes meleg napsütésben volt részünk ami meglepő ilyen magasan, de örültem annak hogy most kegyes hozzánk az ég és tisztán láthatom a csúcsokat, semmi felhő. A hegy oldalán mentünk jó darabig, balról a kövek jobbról a semmi a végtelen, (tériszonyosnak nem jó), én élveztem a végtelent. Felfelé kissé kaptatós nagy sziklákon keresztül vezet az út. Aztán még egy szikla és fenn voltam a csúcson, nagyon lenyűgöző a kilátás csodás. Hegycsúcsok csúcsok lent a Zöld tó piciben, körbe olyan szép panoráma. Megéheztünk és itt fogyasztottuk el az ebédünket, aminek én örültem, még a csúcson ülhettem és a panorámában gyönyörködhettem. Aztán sajna elindultunk lefelé a kanyargós úton, közben egy láncos rész ami kalandos volt, nagyon meleg volt a csordogáló hideg patakokban arcot kezet mostam felfrissülés képpen. Törpefenyők sokaságából kibukkant az egyik zöld tó megpihentünk, hihetetlen méreg zöld szine van. A másik zöld tónál van a Zöld tavi menedékház ami tele van túristákkal, mi csak 5 percre áltunk meg ott mert időszűkébe voltunk sajna. Aztán sajnos el kellett hagyni a völgyet a panorámát, és kezdetét vette az ótátrafüred felé vezető nagyon köves út, ami már annyira nem hiányzott az ember talpának, de le kellett jönni. Sok sok élménnyel gazdagodva tértünk haza, a hegyek elvarázsoltak minket.

Címkék: Tátra Zöld-tó