UTAZOM.COM // ÉLMÉNYEK A MAGASBÓL // MONTE PATERNO-EGY TÖRTÉNELMI VIA FERRATA A DOLOMITOKBAN

A Dolomitok számtalan gyönyörű túrát s hegymászóélményt kínál az ide utazóknak. Egy emblematikus túra a sok közül: a Monte Paterno, vagy Paternkofel megmászása. Könnyű, szép kilátást ígér ez a kaland.  A Természet egyik legszebb bizonyítékára arról, hogy létezik teremtő értelem. Ugyanis a Tre Cime di Lavaredo hármas sziklatornyának kialakulását nem vagy csak bajosan magyarázzák geológiai folyamatok.Ez a túra azért is nagyon népszerű, mert kis hazánkból az egyik legkönyebben elérhető a kiindulási pontja. A festői Misurina tó előtt kell balra kanyarodni az Auronzo ház irányába, a házhoz vezető útszakasz felső részét már csak útdíj megfizetése után vehetjük igénybe. A fent csodás kilátású szobák és valamivel olcsóbb matracláger, valamint étterem spórolja meg nekünk a sátorállítás és gázfőzőn kotyvasztás romantikáját.

Pillanatnyi közbevetés az emlékek feltódulásának lecsillapítására. Emlékszem, mikor néhány évvel ezelőtt a házban, párnák közt alvás még szinte a sznobéria határát súrolta, és mivel a sátrazás tilos a környéken, egy szakadt Ford Tranzit ülésén vártam a hajnali fények ébresdését. De mondhatnám azt az esetet is, amikor már október végén, a házat zárva találva a ház alatti, mindig nyitva lévő winterraumban dideregve töltöttük az estét, s a reggeli első napsugarakat a teraszon próbáltuk a lehető legjobb hatásfokkal hasznosítani:ugyanis kockára fagytunk a tiszta égboltú,  késő őszi éjszakában. Mint a hernyók araszoltunk ki a murvás, felejthetetlen látványt nyújtó sziklacsúcsokkal keretezett kilátóhelyre, mert annyira hideg volt hogy a hálózsákból sem bújtunk, ki, inkább “kizsákbanfutottunk”. Ez volt, régen, bizony. Most meg, még egy szűretlen búzasört is ittam. Sic transit gloria mundi.

Nos, a tények. Robbanómotor által hajtott gépjárművünkkel 2320 méter magasra kaptatunk, innen indulnak a túrák, kényelmesen. Hosszú, szintben haladó séta, háromsávos túristaúton és még egy menedékház után érjük el a Lavaredo nyerget(2450 m) majd, onnan enyhén felfelé haladva kaptatunk fel a túra beszállásához, ami nem más, mint egy első világháborús alagúthoz-több ilyen is utunkba kerül még a túra folyamán. Nem árt tehát, ha van nálunk fejlámpa ezen barlangok biztonságos, fejlezúzás nélküli leküzdéséhez. A további via ferratának csak kis túlzással nevezhető szakasz után gyönyörű kilátás nyílik elénk a gerinc másik oldalára is, majd a jobbra lefelé ereszkedő kis ösvényt kell választanuk, ha csak nem vagyunk kiváncsiak a másik-zsákutca-végén található kis csúcs hangulatára.

A konkrét csúcstömb alá érve több út fut egymásba: egy törmeléklejtőn felküzve kerszteződésben találjuk magunkat. Jobbra a gerincen tovább folytatódik az út, egy újabb ferrátában, előre a Locatelli házhoz vezető, könnyű ereszkedést találjuk, Balra pedig egy C nehézségű szakasz indul a Paternkofel 2744 méter magas csúcsára. Néhol függőlegeshez közelítő, de egyébként könnyű és stabil kövön kell felkúsznunk, majd szelídebb lesz a lejtőszög, és nem teljesen egyértelmű kis nyomok hálózatán keresztül jutunk fel a csúcskereszthez. Közben szembejön Babcsán Gábor néha, köszönjünk tisztelettudóan az egyik legnagyobb élő mászólegendának.  Fentről tényleg komoly a kilátás. Körben a Tre Cime hármasa, távolabb a  Dolomitok sziklatornyai teszik drámaivá a horizontot, távolabb feltűnik a Triglav, a GrossGlockner, és a GrossVenediger havas tömbje, az egészen közeli makett-tájon a Torre di Toblin uralkodik, a hegyóriások lábainál tengerszemek sorakoznak. Döbbenet, tiszta időben nem csak a metsző szél és a szikrázó napsütés csal könnyet a szőrős szívű hegyi vándor szembébe is.

Lefelé másik útvonal is kínálkozik, forgalomtól függően válasszuk ki, melyiken ereszkedünk, körülbelül hasonló nehézségűek. A néhány, még nyár közepén is hófoltokkal temperált szakasz után már a mészkőhegységekre oly jellemző törmeléklejtőn vagyunk, az adrenalinfröccs hatása múlik, s el tudunk merülni a háttér történelmi jelentőségébe. Az első világégés idején a katonák még igazi hősök, és roppant naivak voltak: így is hívták az egész poklot: a Nagy Háború. Nem gondolták volna, hogy ez a borzalom fokozható, pedig van még tartalék az emberiség kollektív gonoszságának, sötét bugyraiban. Évekig tartó állóháborúban, lavinától, fagytól, repesztől tizedelve éltek és túléltek itt egész hadosztályok: köztük magyarok is szép számmal. A ma már hegyi szórakoztatóparkként szolgáló via ferrata utak nagy részét az itt harcoló felek építették ki elsőnek, hogy a természetes erődvonalként szolgáló hegyormok stratégiai pontjait elérjék, ezek nyomai még fellelhetők. El sem tudjuk képzelni, mit álltak ki a frontvonal mindkét oldalán az amugy ártatatlan fiatal katonák, talán aki volt itt télen, az alkothat fogalmakat, milyen -25 fokban aludni, lavinaveszélyben közlekedni az ellenség zárótűzétől vagy éppen gáztámadásától folyamatosan fenyegetve.

A via ferrata és a Locatelli ház finom tejeskávé-csokitorta(hogy eltávolodjuk a múlt borzalmaitól) kombinációja után, a Tre Cimét kerülő panorámaút kellemesen hullámzó ösvénye vezet vissza az Auronzó ház kényelmes menedékébe. A lemenő nap fénye felfesti a sziklák piszkosszürkéjére a Dolomitok egyedülálló látványosságát, az ún. Alpenglüh-t ami a naplemenetekor felragyogó mészkőfalak rózsszínű derengésének ízes elnevezése. Körülöttünk a vöröses égaljtól lángoló ormokkal, belesétálni az alkonyodó rétek magányos csendjébe- ez a legnagyobb ajándék, amit csak adhat egy nap ezen a Fölön.

Fotókkal bővített cikk itt.

Címkék: Dolomitok Via Ferrata Monte Paterno Utazom.com