Az I. OTT két hét,illetve fél év távlatából...

2. rész

péntek


 Ahogyan az előző blogom végén írtam,itt már konkrétan a sástói élményekről fogok beszámolni,de mégsem a megérkezéstől kezdem,hanem még visszakanyarodok picit a csütörtök délutánba.

 Arról tudtam már régebben,hogy én sehogyan sem lehetek az első érkező a táborba,ugyanis Mamaci és Jmarianna túratársak kb egy hónappal előre jelezték,hogy ők már szerdától szeretnének "OTT"  lenni. Menet közben Lívia és Gejza is szóltak,hogy talán már csütörtökön este érkeznének,ha nincs akadálya. Részemről nincs. Szóltam a táborvezetőnek,megbeszéltük. Mamacit felhívtam,hogy a kulcs legyen az étteremben,ha esetleg akkor érkeznek túratársak a táborba,mikor ők éppen túráznak,vagy csak sétálni,nézelődni vannak. Közben persze pergett a nyomdagép szorgalmasan,mint említettem az előző írásban csütörtökön én még dolgoztam délután.
Megint telefon csörgés. Peter8 hívott,hogy már ő is ott van. Gyűlik a csapat nyugtáztam. Előbb Géza,majd Lívia is jelezték,hogy mégis marad az eredeti terv,miszerint csak pénteken reggel jönnek. Okés,pedig már kisebb túracsapatra valóan lettünk volna. Na sergessük ezeket a fránya tejipari zárófóliákat,mert végeznem kell nyolcig,és már egy hideg sör is jól esne gondoltam. Zenebona és rezgés a zsebből ismét. Új túratársak érkeztek a táborhoz,ezúttal kétkeréken. Jobban mondva 4 keréken ugyanis ketten voltak. Törökpapa és neje. Nem tudnak bejutni a táborba panaszkodott Ancika az éteren keresztül,ugyanis nem találnak OTT senkit. Na ez azért volt gond,mert a telefonszámok nem voltak nálam,és nem tudtam risztani senkit a már ott lévők közül. Ancika elmondta közben,hogy tekerésük aznap 120 km volt (egyébként,aki nem tudja Pécsről jöttek bringával) és jól esne már lepihenni. Azt is megtudtam,hogy az ő telefonját pedig sajnos elnyelte valahol az út pora. Közben előkerültek a csavargó táborlakók és így a kerekezők is elfoglalhatták szálláshelyüket.
Közben in is végeztem a melóval,riasztottam az autót. Jó apámmal volt megbeszélve,hogy elhozza a cuccaimat és elvisz Sástóra. 20.00 óra előtt meg is érkeztem,bemutatkoztunk (mármint nem én meg apám egymásnak),hanem én az ott lévőknek.Kipakoltam és Mamaci által hűtött bónusz sör elfogyasztása után,be regisztráltunk,majd kicsit beszélgettünk még és elnyomott mindenkit az álom.

 Fél 6-ra állítottam az ébresztőt,hogy mire az első "fecskék" megérkeznek,túl legyek zuhanyon, reggelin és egy első? vagy utolsó? (ezt még most sem tudom eldönteni) terepszemlén.  Na ez kisebb szívrohammal is zárult. Mármint a terepszemle. Ugyanis szétnéztem az udvaron és "lányos zavaromban" elszámoltam a házakat. Gyors számításaim szerint (mivel az egyik ház szét van bombázva) így nem fértünk volna el. Ébresztő telefon az üzemeltetőnek,aki megnyugtatott,hogy ne aggódjak,elférünk. Ezután a szokásos "nagy kő szívről lábra leesős,szív meg majdnem utánaugrós" másodperc következett. Kell nekem az utolsó pillanatban fekvő helyeket számolni ....
Na de elférünk ez a lényeg állapítottam meg,miután kivert a hideg veríték.

Az első fecskék honnan máshonnan érkezhettek volna,ha nem szeretett poros,kis szülővárosomból,Hatvanból. Ők Karnevál74 és Lyzzy túratársak.
Majd utánuk szépen sorban csordogáltak a természetbarátok.
Egyébként gyönyörű reggelre ébredtünk. Ragyogóan csicsergett a nap és hét ágon sültek a madarak,felhőknek nyoma sem....

A legtöbben 7 és 10 óra között futottak be, én 8-ig kicsit szétszórt  voltam. Megérkezett a felmentő sereg Viky és Erika azonnal "szolgálatba" helyezték magukat,de ez így is volt megbeszélve. Antsa és Icebob vitték szét az útbaigazító papírokat a könnyebb tájékozódást elősegítendő. (Tartottam is attól,hogy kapok pár telefon hívást,hogy hogyan lehet megközelíteni az objektumot,de hiszitek nem,ilyen jellegű kérdést szombaton már senki nem intézett hozzám.) Ők közben még a "C" jelzésű épületet plakátolták tele a 3 napra szükséges információkkal.

Befutott Gejza is. Vele megállapítottuk,hogy a 10.47-es autóbuszon nem lesz elegendő hely,mivel a Kékesről induló 5. sz vártúrára már előzetesen több,mint 40 (!)-en jelezték részt vételi szándékukat. Rásegítő járatot pedig a volántól nem tudtak küldeni,így maradt a társaság ketté választása. Aki menet kész volt, ment az eredeti terv szerint,aki még szüttyögött,az a  kb 50 perccel későbbivel utánuk és a legmagasabb pontról együtt vágtak neki a mátrai kalandoknak.

Közben a táborba befutottak szép sorban a kétkerekűek szerelmesei is. Régi ismerősként üdvözölték egymást. Jó volt látni az örömöt az arcokon.

Aztán jött egy kis malőr. Ez félig meddig az én hibám is. Elismerem. Kiderült,nincs hűtő az előzetes információk szerint minden házban,ráadásul az egyikben ami van,az használhatatlan. Ezúton is köszönet,a hölgyeknek,akik tisztára súrolták és így életre keltették a készüléket!

Most itt engedtessék meg,hogy nem sorolom tovább az érkezőket személy szerint,de ígérem,hogy a blog végén név szerint szerepelni fog minden résztvevő!

Lassan eljött az ebédidő. És elindultak a kerékpárosok is Gyöngyöspatára. Más kérdés,hogy nem onnan jöttek vissza,de erről majd később. Valamint a másik kaland túra,amely források érintésével vezetett fel Kékestetőre,erről részletesen Kontroll blogjában olvashattok. Nem is térnék ki a túrákra bővebben ugyanis nem voltam ott,tehát nem írhatok hiteles beszámolót ezekről.

Na ebédeljünk!

A kaja zöldség leves "gazdagon sóval" volt az első fogás. A második pedig rakott krumpli,aminek a só adagját a leveskével bevittük úgyis a szervezetbe ezért nem is sózzák,gondolhatták a szakácsok.. A harmadik fogás pedig egy jó hideg sör volt. A gyomrom még ekkor is akkorácska volt,hogy egy borszószemmel tele lett,de azért csak csipegettem még némi eledelt. A sörben is van kalória bőven ezért azt az utolsó cseppig legurítottam az ebéd tetejére.

Vissza a táborba. Már "lájtos" volt a teendő. Szépen lassan mindenki befutott. Szaporodtak a sátrak is ,jöttek-mentek a karszalagos emberkék. Egyszerűen belaktuk a tábort.

A péntek délután a táborban maradók ismerkedésével,beszélgetésével,a környék felderítésével telt egészen a vacsoráig.Délután egy Hegyikecske is meglátogatta a társaságot kerékpárjával. Zaki túratárs is megtalálta a helyszínt. Az este közeledtével pedig sorjában érkeztek vissza a túrákról a megfáradt,kipirosodott arcú vándorok.
A vacsora elfogyasztása után az esti tábortűzhöz való készülődés közben előkerültek az üdítők és a ropik,apró sütemények is.  

A gyalogtúrázók rendre visszatértek a táborba,a kerékpárosok viszont még nem. Ők ugyanis túra közben útvonalat módosítottak és feltekertek a Mátra és egyben az ország második legmasabb pontjára, nevezetesen Galyatetőre.

Befutott Totura és Helena is a bónusz söreimmel. Köszönet!

r0t0 és Edina is megérkezett. Hozták a másnapi vetélkedő kellékeit és az esti társalgáshoz szükséges szörpöt és ásványvizeket. Vagy bort és kólát?

A nap lebukott lassan,és felhők borították el a hegyvidéket. Megjött az égi áldás. Nem ám csak úgy,hogy fel frissítse a tábor lakóit és az erdő fülledt levegőjét,hanem úgy,mint amikor a fák teteje kilyuggatja a vízzel teli felhőket. Ömlött lefelé. Behúzódtunk a közös helységbe. A túratársak azokban a percekben egy felbolydult méhkas, vagy  talán egy szorgos hangyaboly látszatát kelthették felül nézetből,mert mindenki futkározott össze-vissza a szakadó esőben.Pedig nem hiszem,hogy valaki is cukorból lenne...

A bringások még sehol. Az étterem zárt volna, ezért az eső elálltával elindultam a vacsorájukért a tápoló helyre. Ott már összekészítették az ételt és mikor kifordultam az ajtón,begördült a csapat.  Túrájukról és a további kalandokról Kitekint túratársnő blogjában ésKontroll blogjában találtok részleteket.

Szóval így telt a péntek. Este kis beszélgetés, "köszöntő",majd tábortűz és éneklés,,jó hangulat következett. Az estét végig bírókat és a tábortüzet hajnalban újra az égiek figyelmeztették,hogy ideje már elaludni,mert mindjárt szombat lesz...... Így a hajnali eső kopogása ringatta álomba legkitartóbb túratársakat.

Folyt köv.....

A szombat vasárnapot igyekszem egy írásban összefoglalni :)

Címkék: Mátra Sástó OTT