erdekes iras en is varom a folytatast.

szia, igen, befejezetlen a történet, mert az első napi traumák után vmiért mégis kezdted megszeretni, és pont ez az, ami érdekelne, hogy miért... én úgy gondolom, hogy persze, hálás lehet az ember, ha nem egy nehéz helyzetű országba születik, de ha oda születtél volna, akkor nem tudnád, hogy van 'jobb' is... persze kérdés, hogy mi az, hogy jobb... én nem tartom ezt sem kifejezetten jónak, persze, van meleg folyóvizünk, meg modern technikánk, de vhogy nekem tetszene egy ilyen átlagvont világ, magyarán annak bizonyos részei, meg ennek bizonyos részei... és akkor az lehet, hogy nem lenne olyan rossz... mert vmiért még mindig lehet, hogy ugyan nem gondolnánk, de ott boldogabbak emberek, mint itt a nagy jólétben... mivelhogy az nem attól függ... a múltkor láttam egy nagyon érdekes statisztikát, miszerint az emberek boldogsága 60%-ban(!) függ a génállománytól, magyarán hogy megvan-e a képessége arra, hogy megtalálja a dolgokban a boldogságát, vagy mindig kételkedjen stb... és csak 10%(!!!!!)-ban függ a körülményektől... ez sztem megdöbbentő... mindenki azt gondolja, hogy attól boldog, hogy jó körülmények között él, vagy ha jobb körülmények között élne, akkor boldogabb lenne, de ez nincs így... mert a boldogság önmagunkban van... ott kell megtalálni... nem a körülményekben... és ez az, amire olyan népeknek, mint pl. az indiai, megvan a képességük és a genetikájuk... mi pedig bámuljuk a blőd reklámokat, amiben az egész család boldogan mosolyog a gyönyörű lakásban, ahol minden szép, jó, és még mindig rengeteg ember elhiszi, hogyha megveszi azt a vmit, vagy neki is olyan gyönyörű otthona lesz, akkor ő is olyan boldog lesz, mint azok ott a tv-ben... és ez az, ami belehajtja az embereket ebbe, hogy a jólétet sem tudják élvezni igazából, mert azzal vannak elfoglalva, hogy ezt megszerezzék... bocs, kicsit hosszúra sikerültem :))))) azért remélem, folytatás is lesz :))