Indiai napló 2005. [1 Repülés]
2005.07.06. Mumbai (Bombay) - Dolvi, Maharashtra

(Naplómat megosztanám Veletek...

Néhol kritikus hangnem ellenére most is elsőszámú kedvenc országom: India, KÉPEK itt... )

FRA 13:00 (GMT +1h) --- BOM 01:00 (GMT +5,5h) .... mínusz 1 óra, nincs itt nyári időátállítás

Egy Lufthansa Boeing 747 Jumbo repített Frankfurtból átszállás nélkül Bombay-be, a volt angol koronagyarmatra.

2005.07.05. hajnali 1 óra, 28 C-os külső hőmérsékletet jelez az ülésem melletti LCD-kijelző, éjszaka! Az embereket folyamatosan etetik, a Bombay-i Taj Mahal szálloda különlegességeit szolgálják fel, leginkább vegetáriánus ételeket. Ami finom lett volna, ha nem fűszerezik el annyira. Nem is tudott mit kezdeni vele a gyomrom. India lakosságának 50%-a vegetáriánus! Azt hittem én is az vagyok.

De most vissza az elejére!  (megj.: 5 éve a Ruhr vidéken dolgoztam Düszi mellett, egy automatizálással foglalkozó cégnél, és éppen Indiába járkált a cég... azóta is ebből a pénzből élek

Magyarország felett nagyjából Debrecen felett repültünk át a kijelző szerint. Romániában a Kárpátok szerény dombocskáknak látszottak 10 km magasról. Majd elértük a Fekete tengert ami fentről szép kék volt, ekkor tálalták az ebédet. Egy óra múlva, mire befejeztem a küzdelmet az indiai fűszerekkel, átrepültük a tengert, és olyat láthattam amit még soha: a KAUKÁZUST! A Fekete tenger es a Kaszpi tenger között elterülő hegységet látva könnyes lett a szemem. Az Elbrusz kettős csúcsa tisztán kivehető volt, mivel az 5.000 méter feletti magasságával messze kiemelkedett a többi csúcstól. Pár száz kilométerrel délebbről, amúgy fentről teljes szélességben látható volt a Kaukázus, ami hihetetlen látvány a hófödte csúcsaival, Júliusban. Ez volt a legszebb látvány amit eddigi életem során láttam. Ezután Örményország erdőfedte és ritkábban lakott területei felett repültünk, ahol csak ösvényszerű utakat láttam ami összekötötte a településeket, legalábbis arra emlékeztetett fentről.

Már kezdett sötétedni (német idő szerint úgy este hat körül) amikor beléptünk Irán légterébe. Egy kis idő múlva a csillagos ég és a kivilágított utak, és épületek fényei látszottak csak. A tisztán kivehető főútvonalak (még néha az autók lámpáit is látni) lenyűgöző látványt nyújtottak. Különösen Kerman (Irán) városa nyerte el a tetszésemet. Persze, hogy éppen melyik város volt, azt is csak a kijelzőről tudtam. Szépen kivilágított téglalap alakú helyeket is láttam, udvarszerűen bekerített szent (zarándok)helyek voltak, amiknek oldalai tobb száz méter hosszúak lehettek.

Koromsötétben többször is repültünk viharban, ami úgy dobálta a gépet, hogy a légikisasszonyok asztalán minden ital kiömlött, néha villámlott. Pakisztán felett már semmit sem láttam, még a csillagos eget sem, gondolom a sűrű felhőzet miatt. Pedig Karachi felett repültünk.

A Lufin tényleg folyamatosan etettek mindenkit, kb. két órát hagytak csak alvásra. És mindezt 3.800 EUR-ért a Bizniszklasszon :-) DUS-FRA-BOM viszonylaton. Marhaság, de az indiai megrendelő kifizette...

Bombay, hajnali egykor:
Ahogy kiléptem a gépből megcsapta az orromat a meleg párás levegő. És azt a jellegzetes penészes szagot lehet érezni mindenhol a városban, és a repülőtéren. Ezt hívják a szegénység szagának. Kaptam szép pecsétet az útlevelembe, majd a csomagokkal kézben irány a kijárat felé. A Mumbai International Airport kijáratánál volt egy hokedli, amelyen békésen szunyókált egy katona, automata fegyverével. Arra rendeltetett, hogy ott senki se jusson be a reptér területére. Az épület egy lepusztult vidéki város vasútállomására hasonlított. Téglahalmok és épületmaradványok mellett egy 737-es parkolt.

Next episode coming soon

D.G.

(ha érdekel titeket, folytatom majd...)