Vasárnap délelőtt indultam a kollégámmal felfedező útra a Cserhátba. Indulás a Nyugatiból vonattal, leszállás Vác alsón, kb. fél 11-re érkeztünk. Tudtam hogy a rövidke napba ilyenkor október elején már nagy távolságok nem férnek bele, ezért úgy gondoltuk hogy olyan messzire  megyünk el ahonnan még az est beállta előtt visszaérkezünk. Voltam erre talán háromszor egyedül, ami persze közel sem olyan jó mintha ismerőssel minden látott dolgot megbeszélve tekerhetek. Egy dolog nem változott, ami elvette a dolog jó ízét, az út amin haladtunk,  alapvetően kevés volt a biciklisnek autósnak. Állandóan figyelnem kellett a visszapillantó tükörben hogy mikor ér be egy autó, azok nem e ott fogják keresztezni egymást a szembejövővel mellettem, mert ha az egyik elhaladó kocsi túl széles, le kell húzódnom még az útról is. Az út széle a legtöbb helyen felgyűrődve, vagy nagyon rossz minőségű, így a nézelődésre fordítható idő jócskán kiegészült az út - forgalom figyelésével.  Rád, Penc, Csővár, Acsa felé mentünk, tudtam hogy arra két kastély is van amit legalább kívülről is meg lehet nézni. Kárpótolt a gyönyörű táj, a messziről festői templomtornyok, az hogy egy kicsit olyat láthat az ember amire tulajdonképp ki van éhezve. Furcsa volt hogy látok öreg néniket majdnem népviseletben( azt hittem ez már kiveszett) ahogy a vasárnap miatt templomba mentek. Valamennyire (?) még érintetlennek látszottak ezek a falvak, a vasárnap délutáni csönd szinte furcsa volt. Mondjuk a kocsma nem volt ilyen, megálltunk egy kávéra de bent olyan hangos zsinatolás volt hogy ki kellett ülni. Az itteni férfiaknak biztos ez a nyugalom szigete. Az út elején ugyan volt jó pár emelkedő (amikor már az akárhanyadikhoz értem egyszerűen leszálltam, ezt én már nem tekerem ki, elég.) de később már csak lefelé száguldottunk és pillanatok alatt tettünk meg nagy távolságokat. Az Acsán levő Prónay kastélynál mérgelődtem, egyszerűen semmit sem lehet látni az egészből, ahol nem a fal takart ott a fák, gyakorlatilag csak messziről lehetett lekapni, ott is csak a teteje látszott. Ezek után néhány km. maradt csak ahol bele lehetett nézni az őszi tájba. Ebéd valahol az erdőben, aztán rohanás vissza. Rövid nap, múló emlékek.

Címkék: Nem Könnyű