Valaki elment az ablak alatt. Távolodó léptei alatt csikorog a zúzott kő. A túlsó ház felett, az oldalban, középkorú bükkös ezüstös törzsei világítanak. Koronájukat bearanyozza a kelő nap sugara. Susogva zúg a szél a fenyvesben, fújja, bodrozza a gallyakat. Az öreg barkócafa levelei sötétzöldek, fonákjuk világosabb. Ahogy billegnek, forognak, a szélgyerekek játéka szerint úgy villog, sziporkázik az egész lombozat.

A ház még csendes. Tegnap este vacsora után tüzet gyújtottunk, énekeltünk, beszélgettünk, bámultuk az esti szélben felizzó parazsat. Későn feküdtek le a gyerekek, Julcsi is alszik még. Halkan felöltözöm s kilopakodok a szobából.

A sípálya alján a gondnok sétáltatja a házőrző ebet. Hamis kutyus, nappal nem lehet elengedni. Ha úgy érzi valaki megsértette a területe határát nem ugatja meg, csak utána nyargal és odakap a bokájához. Hang nélkül biccentünk egymásnak, aztán zsebre teszem a jegyzetfüzetem s felkapaszkodok az oldalba. Az ágakon betűz a nap. Egy mókus keresgél előttem a fák között. Fenekére ül, s apró, fekete gomb szemével kíváncsian figyel felém. Nem merek mozdulni, mert elmegy. Mikor hátat fordít, néhány gyors lépést teszek feléje. Észrevett. Villámgyorsan kapaszkodik felfelé a fenyő törzsén, vagy tizenöt méter magasan egy oldalágon fújja ki magát. Onnan hallom izgatott makogását, szidja kiterjedt rokonságomat.

Feljebb az aszfaltút kanyarog a hegy oldalában. A bevágás okozta mély sebet csak lassan tudja a növényzet visszahódítani. Először a martilapu tenyérnyi kerek levelei, kora tavasszal nyíló sárga virágai jelennek meg. Azután a különböző fűfélék és a szamóca. A nyirkosabb helyeken a zsurló. A méter magasra is megnövő erdei deréce mindenütt megtalálható ahol fényt kap az erdő alja. Ez az Északi-félteke interkontinentális növénye. Eurázsiában az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, sőt az Egyesült Állomokban és Kanadában is, a mediterrán szigetektől a tundráig, a tengerparttól a magashegyek sziklavilágáig megtalálható nyár közepén hosszú, végálló fürtökben nyíló lilás-piros virága. Itt a Bükkben augusztus elején már csak a füzér vége nyílik, lejjebb kunkorodva pattannak fel a 2-3 cm hosszú becőtermések, kilőve magukból a repítő-szőrös magokat. Az ötödik-hatodik évben megtelepszik a szeder. Tüskés, évente két méter magasra is megnövő vesszői, karéjos levelei pár év alatt mindent beborítanak. A beárnyékolt talajon a fűfélék kiritkulnak, de az egyre vastagodó termőrétegben a fák magjai gyökeret vernek.

Az út menti árok alján összegyűlt nyirkos avarban rekettyefűz bokrok telepedtek. A hajtás végeken mintha virág lenne, piroslik a fiatal levél. Feljebb lila harangvirágok bókolnak a fű között. Narancsvörös szárnyú pillangók szívogatják a nektárt a szurokfű virágán. Érdekes, a lepkék a lila virágokat kedvelik a legjobban. Néhány éve, amikor a nyári orgonából vágtam fás dugványokat, nyár közepén Pisti nagy örömére Pestszentlőrinc összes lepkéje a mi telkünkön adott egymásnak randevút.

Mint gótikus templom oszlopai állnak őrt két oldalt a 20-25 méter magas bükkök. Az erdőben a fák beárnyékolják egymást. Az alsóbb ágak sorra leszáradnak a fényhiány miatt. Csak fenn a koronában ágaznak el a törzsek. A szomszédos fák lombja egymásba ér. Nem is tud a szél kárt tenni bennük. Itt az út mentén nincs, ami megvédje őket. Akadály nélkül száguld végig a vihar, tördelve a vastag ágakat. Mint temetőben a kopjafák állnak a derékba tört törzsek. Segítségért könyörgő felkiáltójelek ezek. Négy-öt emberöltő múlik el mire az újulat felnő, s a zöld alagút ismét összezárul. A partoldal felett kellemetlen szag üti meg orromat. A bokrok alján félarasznyi, likacsos, fehér száron, olajzöld süvegű gombák nőnek. Olyan alakú, mint egy fallosz.  A nép szégyen gombának, vagy szemtelen szömörcsögnek nevezi. A fiatal, tojás nagyságú gombát, mely fehéres kocsonyás burkokban van, ördögtojásnak mondják. Ebből fejlődik ki a termőtest.  A kucsma ráncait dögszagú, ragadós, zöld nyálka fedi. A körötte döngő legyek hordják szét a lábukra tapadt spórákat. Régen köszvény ellen kenőcsöt készítettek belőle. Nem mérgező, a franciák a fiatal gombákat meg is eszik.

A sípályán rugalmas léptekkel szürke, szabadidő-ruhás lány fut lefelé. Teste szinte úszik a levegőben, lófarokba kötött haja lobogva hullámzik utána, aztán eltűnik a hajlatban. Keskeny ösvényen sétálok tovább a Látó-kövek felé. Később apró gyöngyperjével benőtt tisztásra bukkanok. A harmat már felszáradt, ide telepszem le szemlélődni. Hanyatt fekve bámulom a lombok között az enciánkék eget. Olyan kicsinek érzem magamat a fehéres-szürke toronymagas törzsek között, mint az egérke a búzában. Megszűnt számomra a fent és a lent. Azt képzelem, hogy felragadtam egy másik bolygó felszínére, s alattam a kékségben cikázva úsznak a fecskék a szél kócolta felhők felett.

Mikor kisfiú voltam, Mátraházán, a Református Üdülő mellett a Zsoltáros-réten feküdtem így a magas fűben s vártam, hogy nagyanyámék megtaláljanak. Akkor még nem tudtam, hogy csak én nem látok ki a fűből, milyen öröm volt, amikor végre rám bukkantak.

Csengő énekszó térít vissza álmodozásomból. A közeli Czékus-úton cserkész lányok vidám társasága ballag. Nagy zsákokban sátrat, hálózsákot cipelnek, tetejére felkötve az derékaljat. Egyiküknél bogrács is van. Most megálltak, az irtás szélén nőtt vadmálna bokrokról csemegéznek. Tizenhárman vagy tizennégyen lehetnek. Legfiatalabb 7-8 éves, az "öregebbje" talán húsz is. A hordkereteket most sem teszik le, mint virágok a szélben egyenes derékkal hajladoznak az érett szemek után. Az hiszem őket láttuk tegnap este. Három-négy nap alatt a fennsíkon keresztül vándorolva Egerbe jutnak. Anyám és nagybátyáim sokat meséltek cserkész élményeikről. Nekem ez kimaradt az életemből. Talán majd fiaim kedvet éreznek hozzá.

Zümmögve zúgó hangra leszek figyelmes. Az érdekes virágú boldogasszony papucsának nektárját akarta egy torkos poszméh megdézsmálni, de túl mélyre furakodva sehogy sem tudott visszamászni, most kétségbe esve erőlködik. A zsákocska alján egy világosabb színű folt van. A szerencsétlen ott akar kijutni, közben a bibére keni a többi virágról potrohára ragadt virágport. Végre megtalálva a kivezető utat, sebesen repül tova a veszélyes helyről. Valahol a völgyben egy autó motorja zúg, ahogy küszködve az emelkedővel felfelé kapaszkodik. Időnként elhalkul, meg is szűnik, ha egy kanyarban a gerinc túloldalára kerül. Most újra hallom, már sokkal közelebbről. Nyolc óra múlt pár perccel. A nap már melegen süt. A legyek is felébredtek, száz számra repkednek a fényben. A gyerekek biztosan felkeltek már. A gyomrom is egyre jobban követeli a reggelit. A turistaház cserép teteje hívogatóan piroslik a völgy alján. Szedelődzködöm, hazaindulok.

Címkék: Bánkút