2010. 04.17. szombat Burok völgy

08:30 kor volt a gyülekező . Kezdtünk szépen gyarapodni és az első turnus ment is fel Királyszállásra.

A völgy előle indul, erdészeti üzemi műúttól piros kereszt jelzéssel. Olyan 35-en jöttünk össze. A várpalotai Bakonyi tekergők és a budapesti Zsuturatárs közös túrája volt. A helyi csapat 8 fővel vett részt, ha jól számolom. Berhidáról, Veszprémből, és Várpalotáról jött össze a csapat

Természetesen, mindegyik csapathoz csatlakoztak kívülállók is, innen a nagy szám. A Tekergők ténylegesen öten voltunk jelen. Kedit, Fullmoon, Carissima, Nonoka és én. Felhasználói neveket írok, hogy könnyebben vissza lehessen találni a résztvevőket.

09:40-re fel is ért mindegyikük az autókkal. Vidáman, jó hangulatban indultunk neki, a reggeli hűs sem szegte a kedvünket. Szerencsénkre, napos, tiszta időnk volt.

Még csak most kezd zöldülni a völgy, minimális az aljnövényzet, a völgy könnyen járható. Terítve volt medvehagymával!

A barlangokat nem tudtuk név szerint pontosan beazonosítani, csak sejtem, hogy az első, tényleg a

Mátyás barlang lehetet. Kis sziklaüregek ezek, természetesen, nincs járatuk, csak néha 2-3 m, de a legtöbb esetben annyi sem, csak üregek. Volt velünk egy kertész is, Zalán, ő azonosította be a virágokat. És fotósok is voltak velünk többen is! Én továbbra is szerényen a kis mobiltelefonommal kattintgattam.

Helyenként kidőlt fákon másztunk át, vagy bújtunk át alatta. A gyerekek nagyon élvezték! Mindenre felmásztak, amit csak értek, a száraz vízfolyta medreket mindet végig kajtatták! Öröm volt nézni őket!

A korosztály 10 év alól indult és olyan 68-nál állt meg. De szerintem, most mindenki egy kicsit gyerek volt.

A túra 20 Km volt és a gyerekek is könnyedén végig vitték! A völgy a nagy esőzések után még érintetlen volt, mi vittük bele az egynyomnyi keskeny csapást. Libasorban haladtunk, így a csapat jól széthúzódott. Legtöbbet én biztosítottam a hátulját, hogy senki se maradjon le. Így sokakkal nem is igen tudtam beszélgetni, de ebből a túrán nem is vettem észre semmit, mert mindig volt, akivel beszélgettem, vagy akit lefotóztam. A csapatot gyakran beértem vagy pihenők alkalmával, vagy a barlangoknál. Túra végén, Inotán jöttem csak rá, hogy sokakat nem is ismerek név szerint, sőt, még a címüket sem sikerült elkérnem, csak beszéltünk róla.

Igen, mert, ha a völgy széles lett volna, akkor nem nyúltunk volna el ilyen hosszan. Nem rohantunk, mindenki

A maga tempójában haladt. Volt idő a medvehagymázásra is. Ami nagyon jó volt, hogy a nagy esők után sem volt sár a völgyben. Jó volt élvezni a zsenge, üde zöld színharmóniát! Gyönyörű volt a völgy, élvezetes volt nézni a sziklaormokat, a mohos sziklákat. 11:15-kor értük el a Közép-Dunántúli piros jelzést, mely Hétház-puszta mellől jön.

A völgy végén számítottam vízre, mert arra lejt a völgy. És valóban, szép tócsák voltak, de a sár ott sem volt zavaró, annyira semmi volt. A völgy vége felé 14:30-körül, turista-útkereszteződéshez értünk. Itt kezdődik az úgynevezett Kis Burok völgy. Érdemes végig ezen megmaradni, nincs vele kerülő, több Km! Sokkal szebb, mint a pusztában gyalogolni. Kék kereszt vitt tovább bennünket.

Lőtéri műútra futott ki a völgy déli vége. Itt tartottunk egy hosszabb pihit, majd bevonultunk Bakonykútiba, elleptük a falut, demográfiai robbanást idézve elő!

Bakonykúti nagyon szép! Tiszta, rendbe rakott falú, látni felújításokat, a házak előtti részek legtöbb helyen virágosak. Az utcákon faragott faszobrok. A kiszáradt fák adták az alapanyagot, azaz, ahol kiszáradt, ott szobrot faragtak belőle. Faluvégen kiléptünk a kőkereszthez is. Fontos, hogy utcai csapot a buszmegállóval srégen, a Petőfi utcában találhatunk! Viszont nincs kocsma, ahol egy kávét, meglehetne inni, vagy ha rossz az idő,

Be lehetne ülni.

Jót elidőzve a faluban, tovább álltunk, és ahogyan bevonultunk, úgy ki is vonultunk, szintén egy demográfiai robbanást idézve elő! Utunkat a Hidegvölgyben folytattuk tovább, kék keresztjelzésen

A Hideg völgyet senki se úgy képzelje el, mint egy erdei fás völgyet. Ez egy legelőterület, egy száraz patakmederrel. Majd, Baglyas hegy mellé beérve érünk be a fák közé, itt már tényleg völgy kinézete van.

Mi ott, a hadiutat elérve, 16:15, jobbra fordulva, Inotának vettük az irányt, letérve a túrajelzésről. Hatalmas, dombos mező-legelő-szántó terület. Itt már magunk előtt láthattuk Inotát. De aki nem ismerős, az nem biztos, hogy odatalált volna a falú határában levő tóhoz. Ez, nem látszott a nagy messzeségben. Gyönyörű a tó környezete! Pár kép készült is róla! Inotára beérve, Dózsa György utcában folytattuk tovább utunkat. A tóból folyó víz, a falut elérve föld alá bújik, majd csak arrébb, a Vajda János utca kereszteződésében / ez egy füves, nagy tér / bújik elő. A titok, hogy valamikor, olyan 60 évvel ezelőtt a patak eredeti szintje jóval aljább volt.

A vajda J. utca csatlakozásánál egy malom állt valaha . Állítólag, a 90-es években omlott össze és akkor végkép elbontották, a teret meg feltöltötték. Itt a patak már 3m mélyen folyt, annak idején. Mindebből ma már semmi sem látszik, pedig anno sok malma volt Inotának. Kettő még úgy, ahogy áll, a maga romjában. A leginkább figyelemre méltó, a Faluház mellett álló Mussel malom, ha jól írom. És, ha már a falu! Nagyon szép a faluközpontjában álló Böllér kerthelység. Eredetileg beülhettünk volna egy kicsit és körül is nézhettünk egy kicsit, de a csapat java messziről jött és hazavágyott. Kellemes meglepetéstokoztunk a buszsofőrnek a buszjegyek buszon megvásárlása miatt. Szabódtam, hogy reggel már nem volt idő megvennünk.

            Szerintem, jó volt így a kettő csapatnak, a Bakonyi tekergőknek és a Zsuturatars-nak összefognia!

Képekből http://indafoto.hu/amadeus/20100417_burok_volgy láthatjátok.

Következő közös túránk május elsején lesz! Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Címkék: Bakonyi Tekergők_ Zsuturatars_ Burok Völgy_ Bakonykúti_ Inota