Régi erőfelmérő túra számomra a Teleki 50. Korábbi évek gyakorlatát követve, (amikoris igyekeztem vagy rövidebb távokat tenni, mint 50km, vagy kevesebb szintet belerakni) idén is a Teleki lett a Mátrabérc előtti felmérő túra. Azzal a lehelletnyi különbséggel, hogy a Várak a Börzsönyben jelvényszerzőhöz keresgélni kellett kódokat. A legelső kitérő Drégelyen a faluban volt, ahol egy helyi nénike elcsodálkozva kérdésemen ("Messze van a templom?") amit a vasútállomásnál tettem fel neki, úgy válaszolt kb, mintha több heti út volna. Hogy aszongya: "Hát az bizony nagyon messze. A falu túloldala." Végül némi kocogással (nem a néni kocogott) 10' volt oda-vissza. Így a tervezett túrám máris hosszabb lett 1-1.5km-el.

  Alig vágtam bele a túragyaloglásba, mikor utolért "Ezredes úr", kedves ismerősöm, akit a Források túráról ismertem. Róla annyit érdemes feljegyezni, hogy elképesztő iramot tud diktálni. Vagyis egyből tudtam, megdőltek a kényelmes ritmusról szőtt korábbi habos-babos elképzeléseim. Síkon még csak-csak bírtam a tempót vele, de a várhoz kapaszkodva játszi könnyedséggel hagyott hátra...talán utóvédnek. Olyan sebesen ment felfelé, hogy szerintem még látta az utolsó elvonuló törököt. Lejtmenetben ismét kocoghattam, hogy utolérjem, de csak miután felkutattam a jelvényszerző kódját.

   Váltogatva a sebes iramot meg a kocogást, mérlegeltem, mennyi erőm marad a hétvége hátralevő részére. Terv a következő volt; szombat Teleki, vasárnap egy roboráló 20km-se, míg hétfő Tojás 40 Hédi barátommal. Pedig ha az "Ezredes úron" múlik, jó ha Zebegényt elérem. Aztán a Nagy-Mánabércen megismétlődött a drégely-effectus. Magosfa elött ismét utól értem, de csak hogy elköszönjek, mivel engem várt egy kis kitérő a késő bronzkori sánchoz, amely hazánk legmagasabban fekvő őskori vára.

   Csóványoson a kilátó, Nagy Hideg-hegyen a babgulyás várt. Kóspallagig meg egy kiadós kocogás...ismét. Ott ugyanis elviekben már vártak rám. Gyakorlatilag még sem. Így Csengével és Orsi barátaimmal némi-nemű logisztikai szervezkedést követően megegyeztünk egy újabb találkozási pontban, Pusztatorony után. Pusztatoronynál belefutottam régi iskolatársamba Timibe, és még régebbi ismerősömbe Gáborba és abban a kényelmes tudatban, hogy a lányok mögöttem vannak leültem velük beszélgetni. Balsejtelem úgy negyedóra múlva kezdett ágálni bennem; lehet még sem vagyok elöttük? Na vajon mi következett ismét?? Aki a kocogásra tippelt nyert egy hangszórót, amit átvehet Egri Jánosnál, ha még maradt neki.
   Az összetalálkozás örömét igyekeztem lihegéssel álcázni....ööö....vagy fordítva? Talán csak az árulkodott, hogy a locsolkodás nélkül elnyert (figyeled a technikát?) csokitojást rekord sebességgel húztam be. Rágás mellőzve.
   A Törökmezőnél jelet váltva a Z-ön mentünk Zebegénybe. Nem utolsó sorban említést érdemel az a pompás rétesező, ahol sikerült életmentő baracklekváros (konkrétan, házi baracklekváros) túrósrétest ennünk. Teljesítményünket a Máv Zrt azzal díjazta, hogy csupán néhány percet kellett várnunk a vonatra.
   Ami meg az erőfelmérőt illeti, meg lesz az a Mátrabérc, ha "Ezredes úr" barátomon múlik oda-vissza-oda-vissza...szintidőn belül.

Címkék: Teljesítménytúra Teleki 50