Akik hétközben hozzá kényelmesedtek a kellemes tavaszi időhöz, mint én is például, nos ők, (mi) sűrűn olvasgatták/tuk a hétvégi időjárás jelentéseket. Kedves tanárom, Dávid Árpád, szavai jutottak eszembe; ˇMinden idő terepre járó idő." Így félre téve a hezitálást szombat reggel nekivágtunk Csenge barátommal a túrának. Ez volt a létező legjobb döntés. Eső egy csepp se. Hangulat az egekbe. Dobogókő elött a fényben fürdő bükkös erdő kárpáztatott el, Dobogókő után meg én kápráztattam el szerény számú közönségünket egy pazar moha-csókos hanyatt eséssel. Kellett nekem a simára kopott cipőt felvennem! A rendezők, még fel is hívták a figyelmet, hogy a lefelé ereszkedésnél vigyázzunk, de azt már nem tették hozzá, egy helybe állva is el lehet esni. Tény, hogy nem könnyű...de sikerült. Mellesleg a rendezés szinte tökéletesre sikerült. A pontokon végig mindenki nagyon kedves volt ,18km után komoly kis ebéddel vártak minket. Egyetlen pici és nem is túl lényeges hiba a Búbánatvölgynél akadt, ahol szerencsésebb lett volna az itinerben megadni a buszmegállót a P+ kiindulópontjául, de végülis azok sem tévedtek (remélem) el, akik a tó másik oldalán indultak felfelé a völgyön. Sose nagyobb hibát!
A másik nagy élményt a Péntek-forrás utáni szurdok jelentette. Majd pedig fent a Maróti-hegyek gerincén a tölgyfák illata, vagy kilátás a Sas-hegyről, mondhatni spektakulár volt a vjú. Bántam is, hogy a fényképezőt nem hoztam el.
Az csak hab a tortán, hogy nagyon szép jelvényt lehetett kapni a végén. 

Címkék: Teljesítménytúra