Az Upponyi Földvár és a Dedevár 

Az Upponyi-szoros várairól nem sokat tudunk, ezért érdemes kicsit vallatóra fogni a környező helyneveket. A helynév egyetlen vagy néhány szóba tömörített történelem. Többnyire egy teljes mondat vagy rövidebb-hosszabb történet kapcsolódik hozzá, melyet keletkezésének idején mindenki ismert. Volt, amelyet lejegyeztek, de gyakran már a szó is kiveszett nyelvünkből.

A szorosban a Csernely-patak folyik, s felette a Vízköz-hegy gerince emelkedik. A csernely vagy csermely hangutánzó szó, és a kőről-kőre cseppenve csörgedező kicsiny patakokat nevezzük így. Ez a patak Szilvásváradtól nyugatra ered, és ott még valóban csak csernely, erről kapta nevét Csernely község is. Előbb északkeletnek folyik, Nezsékenynél északnak fordul, majd Upponynál a szoroson át délnek. Végül a Bán-patakkal egyesülve ömlik a Sajóba. Az ilyen formán három oldalról körbefolyt hegyet nevezik Vízköz-hegynek.

Az Upponyi-szorost időnként szurdoknak is mondják, pedig a két fogalom nem azonos jelentésű. A felhőkből aláhulló eső a levegő széndioxidját megkötve híg szénsavként kerül a földre. A mészkő repedésein befolyva oldja annak kálcium tartalmát, egyre nagyobb üregeket, töbröket és barlangokat létrehozva. A lefelé szivárgó víz a záró réteget elérve, annak mentén hömpölyög tovább, s a magával ragadott keményebb kövekkel tovább tágítja a járatokat. Így akár 100-150 méter magas barlangok is kialakulhatnak. A belső tágulás és a felső oldás miatt a mennyezet elvékonyodik és idővel beszakad, majd az egyre táguló beszakadások egymásba érnek, és a hajdani hatalmas barlangrendszer szurdokvölggyé alakul.

Mindebből látható, hogy szurdokvölgy csak víz által oldható kőzetekből tud létrejönni. A víz által oldhatatlan kőzetekben létrejött szakadékok neve a kanyon. Aki mészkőhegységben kanyonról vagy vulkanikus kőzet szurdokáról beszél, az olyan, mintha birkanyáj helyett birkacsordát mondana, vagy a hentesnél nyúlzúzát akarna vásárolni.

Ahol út halad át a hegyek gerincén, azt hágónak mondják, de ahol csak a víz talál magának utat, azokat nevezzük szorosoknak. Szoros tehát nem csak szurdokvölgyből tud kialakulni, hanem egyéb kőzetek összetöredezése által is. A patak által alámosott meredek hegyoldalban szakadások, földcsuszamlások jöhetnek létre. Ez utóbbi kifejezést a nyelvújítás idején alkották meg. Korábban damás, damassa, gamás, gamásza volt a neve. Lásd: a közeli Damasa-szakadékot, Ipolydamásdot, Garamdamásdot, Drávadamásdot, Gamása települést Somogyban és Gamászát, amely ma Siófok része, és egykor a Balaton által alámosott löszfal szakadásaira értették.

Ilyen, egykori földcsuszamlásokra utal a Vízköz-hegy alacsonyabbik csúcsa, az Eszkála-tető, amely feltehetőleg a felhág, fölfelé megy, föllép értelmű latin escendo szóból ered, és ez esetben a gerinc lépcsőzetes, közel vízszintes szakaszaira utal. (Ennek továbbfejlődött változata az eszkalálódik ige, melyet többnyire a háborúk kiszélesedésére, más országokra való átterjedésére használnak manapság.)

Várépítésre sokkal alkalmasabb lett volna az Eszkála-tető három oldalról szintén meredek leszakadásokkal határolt, 130 x 55 méteres platója. Feltehetőleg azért esett mégis a választás az alsó hegyvállra, mert a Dede-vár és az Upponyi Földvár valójában nem is várak, csak megerődített őrhelyek voltak, melyeknek az lehetett a rendeltetése, hogy egy újabb tatár betörés esetén róluk a szoros alját szemmel tartva megakadályozhassák martalóchadak beszivárgását. Ebből a magasságból még benyilazható volt a szoros alja, és adott esetben éjjel tűzzel, nappal füsttel és lármafával egymást és a völgy falvait is értesíthették a közelgő veszedelemről. A földcsuszamlás által összetöredezett kőzetben könnyebb lehetett a terasz délnyugati oldalán az árok kimélyítése, s egyben kőanyaggal szolgált a torony építéséhez. Az árkot és az egykori tereplépcső párkányát a lemosódó föld jórészt betöltötte már, de még így is 120 méter hosszan követhető a lankásabb hegyváll. Ezen a hegyvállon jöhetett fel egykor a lakótoronyhoz vezető út is.

A várat legrészletesebben Dobosy László írta le „Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén” című könyvében: „Upponytól keletre 800 m-re találjuk az Upponyi-szorost. A benne folyó Csernely-patak jobb partját egy igen meredek, helyenként függőleges, kristályos mészkőből kialakult hegyvonulat képezi. A leg északibb részétől, ahol az újonnan épített út áthalad a patakon, egy fokozatosan és egyenletesen emelkedő gerinc halad felfelé a Vízköz-tető északi csúcsáig. A gerinc közepe táján egy vízszintes terasz alakult ki. Ezen találjuk a nép által Földvárnak nevezett várat. Ezen a gerincen a legkönnyebb megközelíteni, akár lentről a völgyből, akár a hegytető felől, a Sima-sziklától. A keleti oldal lankásan és egyenletesen ereszkedik alá a víztárolóhoz.

A vár helye északi irányban elnyújtott, hossza kb. 25 m, szélessége 18 m. Nyugati részét csaknem függőleges mészkő-szikla teszi megközelíthetetlenné. Délen a hegygerinc fokozatosan halad felfelé. Innen a várat könnyen lehetett megközelíteni. Ezért mintegy 3 m mély, mesterségesen kialakított árokkal nehezítették meg a feljutást. Az árok mélysége keleti irányban fokozatosan csökken, mivel ezen a részen a hegyoldal meredekebbé válik, s így természetes védelmet nyújt. Északra a gerincet lemetszették, s így egy kb. 5 m-es, csak nem függőleges falat képeztek ki.”

A romterületen történt tisztítást követően 2019. augusztus 16-án Dr. Szörényi Gábor András a miskolci Hermann Ottó Múzeum régészeti igazgatóhelyettese a világhálórea feltett írásában így foglalta össze a látottakat:

„A vadregényes Upponyi-szoros fölött emelkedő Uppony – Földvár nevű lelőhely a nevével ellentétben egy kővár romjait rejti. Noha a helyszín a feltárás előtt inkább egy hepehupás rommezőnek tűnt, az idén augusztusi tisztítást követően kibontakozott egy közel 8 × 8 méteres, négyszögletes toronyépület keleti falazata. A meredek hegygerinc sarkantyúhelyzetű végében álló, késő Árpádkori nemesi vár a völgyszoros északi végében magasodott, míg szinte kőhajításnyira tőle, a szoros túloldalán egy másik erődítés is, a Dedevár emelkedett.”

Uppony, Dede-vár 

Uppony községtől keletre 1 km-re, a szűk upponyi szikla szoros után meredeken emelkedik a vár hegye, amely Fekete-kő-tető nyugati, alacsonyan fekvő nyúlványa. Korábban alatta folyt a Csernely-patak, és mellette haladt az Uppony és Dédes közötti országút. Jelenleg félszigetként nyúlik be a Lázbérci-víztározóba. Ennek a sziklagerincnek a nyugati végén van a háromszög alaprajzú, egyik csúcsával nyugatra néző vár, az igen csekély területű, csupán kis részben még ma is álló toronyrom. Keletről, a gerinc folytatása felől sziklába vágott árok védte. A déli, lankásabb oldalon az árok mélyebben lenyúlik a hegyoldalba. A többi oldalon az igen meredek sziklafal adta a vár védelmét.

A vár területéről a szűk völgyet mindkét irányban megfigyelés alatt lehetett tartani. A torony egykori méretét ma már nem lehet rekonstruálni, mert az északi, meredek hegyoldalra omlott. A falából csak erősen lepusztult csonk maradt kb. 8 m hosszan, szélessége a mai felszín síkjában 2–3 m, magassága eléri az 1,3 métert. Nem kizárt, hogy egy úgynevezett éllel ellátott torony maradványa. A falakat kristályos mészkőből rakták, melyet feltehetően a helyszínen bányásztak ki. Igen jó minőségű habarcsot használtak, benne folyami kavics látható. A belső területen több kincskereső gödör látszik, északnyugaton egy 2 m-es faltömb nyomaival. A kis plató mai mérete 11 × 9 m.

Egy 1860-ból származó térkép „Bedevár” név alatt jelöli. Említi Fényes Elek, 1864-ben pedig „Gede-vár” néven szerepel, amely a helybeliek szerint Kupa vagy Koppány vezéré volt. A helyszínről származó korhatározó leletek hiánya ellenére a toronycsonk a vár középkori eredetét valószínűsíti.

Megközelítése: 

Putnok vasútállomásról naponta 6-8 Volán járat is indul Upponyba, melyek végállomása a polgármesteri hivatal közelében van. Innen a Szabadság telep utcán Amennyiben autóval érkeztünk, azzal itt tudunk leparkolni. Az út folytatásában a sorompóval lezárt, keskeny erdészeti úton jutunk az Upponyi-szorosba. A kanyar után az út keresztezi a Csernely-patakot, majd a második híd előtt kétfelé ágazik. A jobb oldalin halad tovább az országos kék jelzés Dédestapolcsány felé, mi pedig a bal oldali erdészeti köves úton a kék romjelzésen kikapaszkodunk az 550 méterre lévő oldalgerincre. Kerékpárral idáig tudunk jönni. Itt kell azt lelakatolva hátrahagyni! A romjelzés itt a széles utat elhagyva jobbra, délnyugati irányba egy keskeny ösvényen halad tovább, majd a gerinccel nyugatnak fordulva 180 méter után elérjük az egykori távvezetékoszlop betontömbjét. Újabb 100 méterre keresztezzük a Dedevár 2 méter mély gerincátvágását és azon túl a toronycsonk 1,3 méter magas, 4 méter széles falmaradványát. Az autóbusz végállomástól a romokig az út kb. 2200 méter, ami nekünk 40 perc volt.

Címkék: Upponyiföldvár Dede-vár Upponyi-szoros Bükk-hegység