Jövő kedden nyitják meg az Erdélyi Kárpát Egyesület 30. vándortáborát, amelyet idén a kolozsváriak szerveznek a kalotaszegi Sztánán. A részletes program május közepe óta fenn van a honlapukon. Az erdélyi résztvevőkön kívül feltehetőleg idén is több százan érkezünk az anyaországból.

Tegnap este újra olvasva a tábor honlapját néhány dolgon megakadt a szemem: „Ajánlott a réteges öltözködés, a túrabot és a lábszárvédő (idegenszóval kamásli).  Nem írták oda melyiket miért ajánlják, pedig van néhány dolog, amikről nem árt, ha tudunk.

Kalotaszeg vidéke túl van már a Királyhágón, így általában 3-4 fokkal hűvösebb, mint amit Budapest környékén meg szoktunk. Ez azt jelenti, hogy amikor itt kánikula van ott kellemes a nyár. Hajnalban itt 20-22 fok van, ott 16-18. Ha azonban esősre fordul az idő, akkor hajnalban 10-12 fokra is lehűlhet, amit a magas páratartalom miatt még kevesebbnek érzünk.

Felhívták a figyelmet, hogy a túrák többségén nincs vízvételi lehetőség, tehát személyenként legalább két liter innivalót kell magunkkal vinni. A vízbe azonban tegyünk egy kevés konyhasót is, mert az izzadással sót is veszítünk. A megfelelő mennyiségű folyadék és só utánpótlással a víz és vérhólyagok is megelőzhetők!

A közép és nehéz túrák többsége az erdőhatár fölé emelkedik, ahol ugyan hűvösebb van és a szellő is kellemesen hűsít, de éppen ezért védekeznünk kell a leégés és az erős napsütés ellen. Ha Sztánán 30 fok van, akkor 1.800 méteren, tehát a Vigyázón vagy az Öreg-havason 20 fok körüli. Ugyanakkor esős-szeles időben 14-16 fokkal is kevesebb lehet oda fenn, amire esővédővel és tartalék száraz ruhával kell készülni. Amíg mozog az ember nem gond az átázott ruha, de haza fele a buszon jólesik száraz ruhába bújni!

A túrabotot többnyire meredek emelkedőn és ereszkedések idején használjuk, de jó lehet a patakon való átkelésnél, vagy görgetegen is.

A melegben hajlamosak vagyunk rövidnadrágban túrázni. A szervezők feltehetőleg azért ajánlják a lábszárvédőt, mert a múlt század elején a Kapus és Nádas menti réteken és kaszálókon még nagy számban élt a rákosi vipera. Előfordult továbbá a Riszeg-tetőn és a Révi-szorosban is. Kalotaszeg vidékén ezt kurta kígyónak mondták feltehetőleg azért, mert a kifejlett példányok sem haladják meg az 55-60 centit. Az 1970-es évek elejére azonban teljesen eltűnt. A rendszeres pusztításon kívül ennek főbb oka a természetes élőhelyek beszűkülése. A szigorú védelem eredménye, hogy a 2000-es évek elejére 3-4 elszigetelt foltban ismét megjelent Erdélyben, de ezek pontos helyét nem teszik közzé. (Az anyaországban az eszmei értéke 1.000.000.- Ft) Nagy szerencse kell tehát hozzá, hogy megláthassuk. E sorok írója egyetlen alkalommal találkozott ezzel a fajjal a Kiskunságban, de mire a gépem elővettem már eltűnt egy pocoklyukban.

Ugyan az a méreganyaga, mint a keresztes viperának, de annál lényegesen kevesebb, így egy felnőtt embernek alig több, mint egy erősebb darázscsípés. Ugyan az a méreg mennyiség testsúly arányosan egy kisgyermeknek viszont már veszélyes lehet! A viperák járta helyeken legfontosabb a megelőzés. Alaposan nézzük meg hová ülünk, vagy fekszünk. A többnyire szöcskékből, sáskákból és apró rágcsálókból álló táplálékát a bokrok alján, az avarban és a magas fűben keresi. Tehát itt legyünk körültekintőek és kerüljük az ilyen helyeket!

Ha még is megtörténik a marás, a legjobb védekezés a méreganyag kiszívása. Ez szájjal vagy köpölyözéssel is történhet, de könnyebb a sportboltokban beszerezhető „Aspivenin” nevű méregszívóval. Ez nagyjából úgy néz ki mint egy injekciós fecskendő, de tű helyett egy cserélhető méretű és alakú harang van a végén. Ezt kell a megnedvesített marásra helyezni, majd a hengerben lévő levegőt kifújva a rugó hatására rászívódik a harang és a vákuum kiszívja a vérsavóval vegyes méreganyagot. Kígyómarásra még nem kellett használnom, de darázs, skorpió és pók csípésre igen. Többnyire nem is látható, hogy a 2-3 perc alatt mi jött ki a csípésből, de onnan tudható, hogy hatásos, mert az illetőnek 5-6 perc múlva teljesen megszűnik a fájdalom és a viszkető érzés.

Aki többet is szeretne tudni a kurta kígyóról, olvassa el Wass Albert "Hagyaték" című írásának bevezetőjét, amelyben egy száz évvel ezelőtti történetet mond el az író. Nála szebben én sem tudnám leírni…

Címkék: Kurtakígyó Kalotaszeg Sztána Varjúvár