A perbáli határ keleti részét elfoglaló erdőkben emelkedik a 380 m magas Aynárd várhegy.

Feltehetőleg a Zsámbéki templomon kívül ezt is francia eredetű Aynard nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után. A XIV. században pusztulhatott el, mert 1401. március 9-én  elhagyatott várként szerepel egy Perbálhoz tartozó terület határjárásában. 1401. április 18-án ismét említik, ugyanennek a területnek a határjárásában. A Kovácsi és Csaba közötti peres területet ábrázoló, 1759-ben készült térképen pedig „Castrum Hajnar” felirat jelzi helyét.

A földrajzi név, a határjárások és a XVIII sz.-i térkép alapján teljesen egyértelmű Aynard vár helyének meghatározása. Problémát okoz viszont, hogy Miklós Zsuzsa 1980 évi rövid próbaásatása negatív eredménnyel zárult. A hegy tetején ásott kutatóárokban néhány centi mélyen, a sziklás altalaj jelentkezett, leletek nem kerültek elő. A felszínen látszó mélyedéseket az ásató régész azért nem tartotta sáncárok maradványainak, mert véleménye szerint a vár építését csak elkezdték, de nem fejezték be.

Az ásatási napló szövegében egy apró elírás van, amely egyben magyarázatot adhat a sikertelen feltárásra is. A dolomit sziklataréj ugyanis a nyugatra lefutó gerincen, szintben 80 méterrel alacsonyabban megszakad, mert itt a kőzet a jól faragható mészkőbe vált át. Feltehetőleg ezt elbányászták, és a helyben faragott kváderkövekből építették fel a vár falait. A romvár faragott köveit pedig a környék lakói a Tinnye Kisvárhoz hasonlóan az utolsó előtti darabig még az alapból is kibányászták. Ezt a feltételezést látszik alá támasztani, a gerinc két oldalán heverő meszes kőszilánkok és a keleti csúcson álló határkő formája, amely eltér a Fehér út északi oldalán, a Szerdahelyi vágás környékén található hasonló határkövek méretétől. Talán egyszerűbb volt egy itteni faragott követ leásni, mint ide felcipelni egy szabvány méretű határkövet.

Megközelítés:

Nagykovácsiban a 63-as autóbusz végállomástól nyugat-északnyugati irányba a sárga sávjelzésen indulunk el. Három kilométer után jobbra kiágazik a kék + jelzés. Innen egy kilométerre a Szerdahelyi vágásnál az út északi oldalán láthatjuk a leírásban szereplő határkövek sorát. Ahol utunk egy árokba érve, lejteni kezdene, jobbra északi irányba letérve, majd az északnyugati irányba kanyarodó gerincen, haladunk tovább. Négyszáz méter után a meredekké váló gyalogösvényen kapaszkodunk fel az Aynard várhegy keleti csúcsára, majd a nyergen át, a nyugatira. Természetesen Perbál felől is jöhetünk a sárga jelzésen. A falu határától kb. 5 kilométerre érünk fel a mélyútból, ahol élesen balra, északra kanyarodva térhetük a fentebb leírt gerincre.

A környék dolomit kopárjait a múlt század ötvenes éveiben feketefenyővel igyekeztek beerdősíteni. Amely a felmelegedés miatt a kétezres évek elejére az utolsó szálig kipusztult. Helyét a szél által idesodort magokból sűrűn kelt virágos kőrisfácskák nőtték be. Így a gerincről még télen sem igen van kilátás. A ligetes erdő sziklagyepeiben május elején viszont a törpe nőszirom virágaiban gyönyörködhetünk.

Május 27-én ide vezetek túrát Nagykovácsiból.

Címkék: Zajnát Aynard Zsámbék Nagykovácsi