Drégely vára

2021. november 5-6.

Ákossal már többször aludtunk kint szabad ég alatt a Börzsönyben. Sáfer-kút, Csóványos, Nagy-Mána; mind szép emlék. Felmerült már régebben is a gondolat, hogy Drégely várában is lehet gyönyörködni a csillagos égben. Így is történt.

Pénteken 17:39-kor indult Vácról a kis piros vonat, 7-kor szálltunk ki Drégelyvár megállónál. A fejlámpák fényénél bő egy óra alatt felértünk a várba. Csillagos ég, dühöngő szél. Na jó, nem dühöngő, csak erős, és nem teljesen nyugodt. Körülsétáltunk. Hol lehet itt levest főzni, átöltözni és bebújni a háló- és bivakzsákba?

Az a szél… Végül, mint mindig, Ákos találta meg a megoldást. Az egyik sarokbástyánál, az ablakrésben tudtuk meggyújtani a gázfőzőt, megfőzni és megenni a levest. Leves; fura, de végtelenül tartalmas. 1 Maggi kocka, 1 leves por (talán brokkoli) és 1 kínai tészta igen érdekes adalékanyagokkal… Szuper. Finom. Kissé sós…

Utána beöltözés alváshoz (aláöltözetek, sálak-sapkák és így tovább). Aztán felmentünk a dühö… akarom mondani erős szélben a belső várba, és keresni kezdtünk valami viszonylag védett helyet. Végül, mint mindig, Ákos találta meg a megoldást. (Ezt már másodszor írom, de még sokszor leírhatnám…) Az emlékművel ellentétes oldalon a várfal mellett egy pont két ember hosszúságú mélyedésben helyezkedtünk el.

Arra gondoltam, hogy bivakzsákkal persze bárhol ki lehetne bírni a szelet, ám ekkor meglepő felfedezést tettem; öregszem és kissé szórakozott lettem. A bivakzsák helyett ugyanis feleségem régi matracát tettem a hátizsákba! A hasonló színű fekete zsák nem lehet magyarázat; igenis hülyülök…

Szerencsémre otthon a feleségem az úr a házban és indulás előtt az utolsó pillanatban erőteljesen rám parancsolt, hogy kis nyári hálózsákom mellé (70 dkg) még egy ugyanolyat tegyek el, mert különben nem áll szóba velem többet. Ákos is adta alá a lovat, így beadtam a derekamat. Mivel éjjel nem, vagy csak alig fagyott, nem nagyon fáztam, viszont nagyon jól jött az a pici szélvédett árok.

Éjszaka egy percet sem aludtam a dühö… akarom mondani erős szélben, így gyönyörködtem a csillagokban, és szépnek láttam az életet. Ákos sokkal jobb adottságú turista, azonnal elaludt, és kipihenten ébredt. Négykor…

Ugyanis mindkettőnknek haza kellett érnünk délre. A fél ötös indulás reggeli nélkül elég szédelgős hatással volt rám, de még hat előtt a Pénzásási erdei turistaháznál fejlámpánk fényénél finom reggelit ettünk és forró teát ittunk. Mire továbbálltunk, már szürkülni kezdett.

Gyönyörű napfelkelte, napsütés, színes lombú erdők, fenséges kilátás, kell ennél több? Hiába, a természetnél még nem találtak ki szebbet-jobbat! Számomra ez kedvesebb a mobiltelefonomnál (pedig okos!), a színes (szélesvásznú) tévékészülékemnél, és még sorolhatnám a civilizáció kétes értékű átkait.

Diósjenőre értünk 8 után pár perccel, de kiderült, hogy csak fél 10-kor jön a váci vonat. Ákos javaslatára úgy döntöttünk, hogy nem ücsörgünk, hanem átsétálunk Nógrádba a síneken. Régen elfelejtett kedves időtöltés; síneken gyalogolni… Milyen szép is az! Kicsit azért fárasztó egy vénember számára…

A nógrádi állomáson nem kellett túl sokat várnunk. Jött a kis piros, felszálltunk, irány haza! Ha rövidre sikerült is, akkor is szép kaland volt kint aludni a csillagos ég alatt. Egy dolog azért hiányzott; nem láttuk a Drégelyi várromot, hiszen sötétben érkeztünk, sötétben indultunk.

Ákos fogadkozik, hogy legközelebb erősebb fényű fejlámpát hoz…

2021. november 24.

Címkék: Hálózsák Bivak