Már évtizedek óta járok itthon és külföldön túrázni, most azonban oda jutottam, hogy nincs kivel menni, ezért adta magát, hogy ne autóval, hanem lehetőleg vonattal és busszal közlekedjek.

Tavaly a járvány miatt jött az ötlet, hogy külföld helyett elkezdjük az Országos Kéktúrát. A kocsi több személynek ésszerű volt, de mivel csak egy kocsival mentünk itt is szükséges volt a tömegközlekedés betervezése, hogy visszajussunk az autóhoz. A túra megtervezéséhez a kezdeti tapasztalatok tehát innen jöttek, hiszen már akkor is előre kellett gondolkodni, és számolni az idővel, mérlegelni meddig tudunk eljutni.

Korábban mindig azt vallottam, hogy időben kell elindulni és a többi valahol menet közben derül ki, és valahogy úgyis visszatérünk az autóhoz. Az OKT tervezésénél is ez volt a fő szempont, mivel nem tudtam, hogy időben és távban mit bírunk. Korábban már közösen mentünk egész naposakat, de az már régen volt és ezért nem segített a tervezésben. Nem volt egyszerű az sem, mikor a kijárási korlátozás mellett kellett kihasználni a rendelkezésre álló időt. Igyekeztem a napot úgy tervezni, hogy reális legyen a tervezett km és az időszükséglet is. Próbáltam több kilépési lehetőséget is betervezni (amikor egyáltalán lehetséges volt). Sajnos nem mindig történtek a dolgok terv szerint, és volt, hogy a tömegközlekedés csapdáiba is beleestünk.

Volt olyan, hogy a vonat a szemünk előtt ment el és két órát kellett várni a hidegben a következőre. Aztán meg a csatlakozásra megint egy órát. Máskor meg késett a vonat és a csatlakozás nem várta meg.

Idén hirtelen abba a helyzetbe kerültem, hogy sok időm és mehetnékem lett. Egyedül egyértelműen gazdaságosabb a tömegközlekedés, így indulhatott a magam határainak keresése. A Dél-dunántúli Kéktúra már korábban is tervben volt és gondolatban már többször is el akartam kezdeni, ezért nem volt kérdés, hogy eljött az ideje. Korábban már volt Start kártyám és tudtam, hogy érdemes ebben gondolkodni, mert hamar megtérülhet az ára.

Mostanáig már szinte a teljes DDK-t végigjártam, és itt igyekszem megosztani a tapasztalataimat.

A nulladik nap a beszerzéssel és a tervezéssel telt és másnap indulhatott is a DDK bejárása a hozzám közeli végéről.

A tömegközlekedési lehetőségek feltérképezéséhez a menetrendek.hu oldalt használtam. Sajnos már az első napon kiderült, hogy nem mindig jó amit ír. Szerinte menjek vonattal és 0 perc alatt szálljak át a vonat pótló buszra és utána egy másik buszra. Valójában leszálltam a vonatról és kényelmesen elsétáltam a buszmegállóba és felszálltam a végső buszra. Az oldal a buszoknál az utazási költségeket is feltünteti. A távolsági buszokon km sávokban kell fizetni és időnként egy megállón is múlhat az összeg. Akinek van ideje vagy kedve erre is figyelhet!

Nekem többször is volt necces átszállásom és idáig a csatlakozás is megvolt, de nincs garancia rá, hogy mindig megvárnak. Busznál elvileg a másik öt percet vár. Vonatnál az utolsó megvár, de talán fél óra csúszás után inkább adnak szállást.

Mivel korábban sosem sikerült időre menni és már régen volt rajtam megpakolt hátizsák az első nap nagyon kérdőjeles volt. Tudtam, hogy az első vonattal megyek és megvolt az útvonal is. Több helyen előre megkerestem az utolsó hazatérési lehetőséget, ezért viszonylag nyugodtan belevágtam. Aztán jött az első komolyabb eltévedés. Miután visszatértem az útra, találkoztam egy párral, akikkel ezután közösen haladtunk. Sajnos a saját tempómnál sokkal lassabban mentünk, de mégis időben elértem az aznapi végső célomat. Másnap levontam az első következtetéseket: elszoktam a nehéz hátizsáktól, emiatt fájt a vállam; és egyértelmű volt, hogy egyedül jól tartottam a tervezett időt.

Aztán jöttek a következő napok és a tervezett időket mindig sikerült tartani!

Volt olyan nap, hogy a 11 éves fiamat is magammal vittem és vele is működött az idő tartása. Ő kisebb korában sokat jött velünk magas hegyekbe, de az utóbbi években már nagyon nem aktív a túrázásban.

Alapvetően igyekszem folytatólagosan járni az utat és több napra előre tervezni, hogy ne utólag szembesüljek egy késői tervezési hibával.

Több helyen olvasom, hogy egyesek szerint mások sokat mennek és semmire sincs idejük. Szerintem a kompromisszumon van a hangsúly és megkeresni az optimális lehetőséget. Az elején még kerestem a határaimat és a korábbi tapasztalataimból terveztem a folytatást. Valójában időnként jobbra-balra kitérőket is teszek, ha van valami érdekes. Ilyenkor megállok fényképezni vagy pihenni. Pont erre vannak a betervezett idők és emiatt nem kell kikészülni. A nap végére csak egy egészséges fáradságot érzek. Magas hegyek után másnap az ember sokszor lépni se bír, én meg akár megint megyek egy erős napot. Valójában az idő és a kilépési lehetőségek miatt mentem 25 km – 41 km-es távokat, de valójában zömében 30+-os km-eket megyek.

Technikailag a tervezés úgy történt, hogy csináltam egy Excel táblát és beleírtam a pecsételő füzet adatait egy lapra. Ezután minden napra létrehoztam egy lapot. Majd megnéztem az odajutást tömegközlekedéssel és beírtam a menetidőket. Ha nem a leszállóhelynél volt a túra kezdőpontja, akkor megkerestem az utat és beírtam a távot és az időt. Tehát megvolt a menetrend és tudtam mikorra érek az első pecsételő helyre. Innét jött a szakasz ideje és a szakaszok közé raktam egy fél órás pihenő és tartalék időt. Így tehát megvoltak a pecsételő helyek érkezési idői, de közben ellenőriznem kellett, hogy onnét akkor van-e haza közlekedés.

Amikor legalább másfél óra tartalék időm volt akkor gond nélkül ment minden. Volt olyan napom amikor csak fél óra volt a napi tartalékom és végül idő előtt célba értem, de inkább senkinek sem kívánom! Tehát lehetőség szerint közel másfél óra tartalék legyen a nap végén vagy legalább menekülési pont útközben. Nekem már az eső miatt ment tönkre drága fényképezőgépem és rossz időben a menetsebesség is változhat. Ezért, figyelni kell az időjárásra és inkább kerülni az ilyen napokat, és ha szállás is van akkor még fontosabb erre figyelni, hiszen több napunk veszhet kárba!

Én még a papír térképeken nőttem fel és szeretem is őket, de mindenről nincs részletes térkép és drága is, ezért viszonylag gyorsan telefonos térkép lett a társam. Sajnos a kéktúrás térképek nem elég nagy felbontásúak. Sokszor ment el az időm eltévedés miatt és igazából ez volt az egyik legnagyobb időrabló. Sajnos a mobil sem segít mindig, de egy kis logikával mégis meg lett a jó út. Volt olyan napom ahol végig fehér jelzést követtem, mert elkezdték festeni a jeleket és eddig jutottak.

Hamar rájöttem, hogy vannak szakaszok, amikor nem jó a tervezés eredménye, mert nem tudtam volna hazajutni, vagy csak keveset tudtam volna menni, vagy nem volt szállás. Ilyenkor visszafelé is készítettem tervet, vagy a hétköznap-hétvége verziót is megnéztem. Közlekedési szempontból ugyanis nagy eltérések lehetnek. Amikor az utazás már nagyon sok időt vesz el, akkor érdemes szálláson gondolkodni. Nem csak időt lehet így spórolni, de a szállás olcsóbb megoldás is, és másnap is többet lehet menni.

Úgy gondolom, hogy bár a túrák megtervezése elég sok időbe telik, de érdemes rászánni az időt, mert sok kellemetlenségtől tudjuk ennek segítségével megkímélni magunkat.

Örülnék annak, hogy ha ti is megosztanátok a tervezéssel kapcsolatos tapasztalataitokat, hogy tudjunk belőle tanulni!

Címkék: OKT DDK AK Túratervezés Tömegközlekedés