Remek hétvégének nézhettem elébe, mert egyfelől és legfőképpen gyönyörű tavaszi időt jósoltak, másrészt mert a hétvége mindkét napjára terveztem egy-egy túrát. Rövid pénteki szervezkedés után eldőlt, hogy a lány csapat kimerítő alvást követően, csak dél környékén csatlakozik majd hozzám Klotildligetnél. Előre sajnáltam őket. Így kezdetben egymagam, majd Nagy-szénástól új cimborával gazdagodva, Mátéval koptattuk a bakancsot..oh párdon, magam részéről előnyben részesítem a túracipőket. (lábanként egyet egyet veszek fel...általában)

  A napnak már érezhető ereje van, a kabátok hamar lekerültek és sok hasznukat estig nem is láttuk. Viszont szemet gyönyörködtető hóvirágszőnyeg szegélyezte utunkat. Feledhetetlen. Bár a rügyek még  épp hogy csak kipattantak, alig alig zöldül itt-ott valami is, ezek az apró jószágok elődugják fejüket az álmos levélszönyeg közül. Ebből kimaradtak a lányok. Sajnálhatják is. Mátétól Klotildliget után elbúcsúztunk, vagyis hogy ő búcsúzott tőlünk, szerényen megnyújtva lépteit. Mindennek dacára meg voltam elégedve Csengével és Orsival, mert becsületesen tartották az 5km/h-s tempót, így Mátéval Pilisszentkereszten még váltottuk egymást az ellenőrzőpontnál. Húúú...arra a levesre de fáj még most is a fogam! Kihagytam. Jöhetett a túra legnehezebb szakasza, irány Dobogókő. A lányok  kellemes meglepetést okoztak korábbi tapasztalatok dacára, egy árva panasz nem hangzott el. felfelé. Hiába, ez az edzés hatása! Bár tempónk természetesen lassult, kárpótolt bennünket az örök hülyeség, amivel feledtettük izzadságos erőlködésünket. Vaddisznó túrásban és körül fellelt öklömnyi, gyermekfejnyi kövekből következtetve megállapítottuk, hogy a vadmalacok kitúrják a köveket a hegyből, amit aztán a csapadék lemos  és ezért a vadmalacok nagy durcásan újabbakat túrnak ki és így alakul Dobogókő. Ez a fajta felszínfejlődési elképzelés persze még bizonyításra vár, ezért ha ilyesmiből vizsgáznál, kérlek ne hivatkozz rám. Persze azért megemlítheted...Ha nagyon nem akarsz átmenni. :-)
  Dobogókőn tartott majd' félórás pihenő után folytattuk utunkat Dömösnek. Amint várni lehetett a talaj itt volt a leg...hm...változatosabb. Finoman fogalmaztam. Előbb havas, latyakos, majd az Ilona-pihenőnél saras. Így megy ez. Végül a vártnál sokkal jobb idővel értünk célba, és még a buszt is pont elértük. Szép nap volt, bánhatja aki otthon maradt.

Címkék: Téry 50 Teljesítménytúra