Bátyámat látogattam meg tavaly ősszel Edericsen, s mivel hosszú volt még a délután, a hegyen mentem vissza lesencei tanyámra. Miután Balatonedericsből, a piros-, és zöld sávjelzéseken felértünk a Keszthelyi-hegység fennsíkjára, a zöld balra tér. Mi a délnyugatra tartó nyiladékon 600 méter után keresztezzük a piros + jelzést. Jobbra előttünk az úttól kődobásnyira állt egykor az egyszerű hajlék. Még a II. világháború végén elpusztult, de helyét 2000-ig valamennyi térkép jelölte.

A Vékonycser – amit a mostani térképek is feltüntetnek - annyit jelent, hogy a Festetics grófok erdőőre valamikor az 1800-as évek második felében a fiatal cseresben^[1] készítette el magának az egyszerű hajlékot. Az 1950-es évek közepén magam is láttam még a Fel-Gyenesi legelőn a cigányputrikat, de 50-60 méternél közelebb soha sem merészkedtem a füsttel, trágyával, verejtékszaggal elegyes orrcsavaró bűz miatt, ezért ennek leírását inkább Jókai Mórtól idézem:

„Ez az a bizonyos torony, amit felülről kezdenek építeni. Először készül el a teteje, jó nádkévékből, piramisok alakjára. Azután következik maga az épület: nem emelkedik, hanem mélyed lefelé. A földbe vájják, jó mélyen, négyszegletűre, a falait kitapasztják agyaggal, s végül bemeszelik szép fehérre; a padozatát lesulykolják keményre, az olyan lesz, mint a tégla. Az egész lakás nem került a gazdájának többe, mint a mész árába. Amint elkészült, rögtön beleköltözhetik: nem kell a tervrajzot a mérnöki hivatalnak jóváhagyás végett benyújtani. Fahágcsón szállnak le bele. Kényelmes szállás: nyáron hűs, télen meleg. Azért is nincsen benne se tűzhely, se kürtő. Aki sütni, főzni akar, annak szolgálatára áll egy másik épület, a vasaló, távol a lakhelytől. Ez nádból van egészen, felül nyitva, hogy a füst meg a szikra kimehessen. Közepén a pestes^[2] a szolgafával, amin a bogrács lóg. A nádfalba vannak szúrva a kanalak. A kanál nyele fűzfavessző, merítője békateknő^[3]. Mindent megád a puszta a saját emberségéből. A putri tetejének még díszítése is van, azt körös-körül befutotta a vadszeder, a bejárata fölött pedig függönyt képeznek a madzagra felfűzött dohánylevelek.

A putri boldog lakója a gányó.^[4] Ez az általános ember: aminővé a természet megalkotta. Bérben bírja a földet, melyben dinnyét, dohányt termeszt. Amellett faragó, kosárfonó, gyékényszövő, taplókészítő, pipaszárfúró – ezermester. A felesége javasasszony. Patécsot,^[5] döbröcöt,^[6] kelevényt^[7] gyógyít, törött csontokat összeforraszt, sorra járja csodaszereivel a tanyákat. Nem kell neki hozzá orvosi diploma. A putri a rezidencia,^[8] a családi otthon. Földbe vájt része az asszonyi szalon: eresze, a bundával terített hársággyal^[9] meg a kenyértartó polccal a gazda lakása, télen úgy, mint nyáron.

Ámde a putrin kívül van még több mellékhelyiség a tanyán: a vasaló, ahol főznek, méhes, a dohányszárító, a kukoricagóré, mind nádból, csak a négy cölöpön álló gyógyfűraktár teteje épült előkelő kukoricaszárból, jó távol, a dinnyeföld végében, a csőszgunyhó, de ebbe már csak négykézláb szokás bemászni, végül még van egy jégverem is. Az egész telepre el lehet mondani, hogy „gunyhó,^[10] gunyhóbb, leggunyhóbb”.

Ezzel még nincs vége az alkalmatosságoknak. Egyik oldalát a telepnek egy kopár agyagpart határolja. Abba van vájva egy istálló a pöre^[11] számára, a másik a tehénkének, a harmadik a kordénak. A sütőkemence is ott feketéllik. Még azután több lik-luk is van az agyagparton; azokból az alsókat ürgék, a felsőket a parti fecskék készítették a maguk kényelmére.”^[12]

Az egykori Cseriputri tetejét a visszavonuló németek felgyújtották. Gyerekkoromban még a meszelt falába mélyedő polcok is láthatók voltak. Azóta földbevájt része magába roskadt. A visszatemetődő putri helyét benőtte a szeder. A csertölgyek között mindössze egy öreg fenyőfa őrzi még egykori lakója emlékét.

Címkék: Keszthelyihegység Balaton Cseres