A titokzatos Lelija

Több alkalommal jártunk már a Dél-Boszniai Sutjeska Nemzeti Parkban és a hozzá szervesen tartozó Zelengorában. Maradt azonban egy fehér folt, a Lelija csúcs melynek közelében háromszor mentünk el és egyszer sem sikerült felkeresni. Az első alkalommal a váratlan sűrű havazás és a köd tette értelmetlenné a próbálkozást. Más irányból barátságtalan erdészek fordítottak vissza, amikor egy erdészeti úton próbáltuk valamelyest megközelíteni.(Igazuk volt kinn volt a behajtani tilás tábla).Harmadszor ragyogó tiszta idő volt de délután 15 óra és hazafelé még jókora út várt ránk. Valójában a hegyet nem is láttam egyszer sem. Messziről tekintve a környező hasonló magasságú hegyek közül nem emelkedik ki határozotan. Az útról sem látható, pedig 10 km-en belül van. Ami valójában a figyelmet felhívta rá az egy kerékpáros utat jelölő kék-fehér oszlop és tábla volt mely az irányt mutatta. A csúcs nevével is ekkor találkoztam először. A hozzáférhető térképek jelölik a csúcsot de a megközelítésére vonatkozóan semmilyen információt nem adnak. Sajátos módon épp azért szerettem volna a Leliját felkesni mert semmit sem tudtam róla.

Három év telt el tervünk megvalósításáig. Egy a régi Jugoszlávia idejéből származó katonai térképpel vágtunk neki az útnak tavaly augusztusban. A Zelengorát észak déli irányban egy közút szeli át 43 km hosszan, melyet az autós térképek is jeleznek. Kalinovikból indul és a déli végpontja Cemerno. Az út kezdeti és végső szakasza rövid távon aszfaltos, a többi rossz minőségű makadám út. Egy horrorisztikus szakasza van középtájon az Orlovacko és Jugovo tavaktól északra, ahol az út nyomvonala és az időszakos patakmeder kb 900 m-es szakaszon megegyezik. Itt bajba kerülhet az autós. A többi szakasz magasabb építésű, strapabíró járművel jól járható. Ezen az úton Kalinovik majd Jelasca felől haladtunk déli irányba. A völgy után az út egy magasabb fennsíkra, hágóba kapaszkodik fel. Itt néhány ház, kaszálók, kisebb megművelt kertek láthatók. A gyalogtúra innen indult.

Az első meglepetés az volt, hogy a nyugati irányba tartó földút bejáratánál álló egykori oszlop és tábla ugyan még állt. de a feliratot a rozsda már eltüntette a táblát nem újították fel, sőt a maradék festéket lekaparták. Ha most vetődtem volna ide először eszembe nem jutott volna a közelben látványos hegyet keresnem. Túrista jelzés sehol. A tájékozódást azonban semmi sem akadályozta. Kora reggel, ragyogó tiszta idő, egyetlen felhő se. Az autóból kiszállva megpróbáltuk beazonosítani hegycsúcsunkat. Azt hittük sikerült. Útnak indultunk. Csak két km és két nagyobb kanyar után vált nyilvánvalóvá, hogy a Lelija ismét rejtőzködött. Távolabb és északabbra van attól az egyébként meglehetősen kitett csúcstól amit először kinéztünk. Lássuk akkor a földrajzi tényeket. A Lelija 2032 m-es magasságával Bosznia-Hercegovina tizedik legmagasabb hegye. A Zelengora masszívum legészakibb tagja.Törpefenyővel borított penge szerű hegy elő és főcsúccsal. A hegyet Lelijának nevezik, a csúcs Velika Lelija névre hallgat. Vannak akik a Zelengorától független hegynek tartják, vannak akik hozzá sorolják. Ha az utóbbit fogadjuk el magasságával megelőzi a 2014 m magas Bregocot és máris Zelengora legmagasabb pontjává válik.

Most miután az irány adott volt a szerencse is mellénk szegődött. A katonai térképen látható gyalogösvény jól követhető volt. És csodák csodája a kaszálókat elhagyva és az erdőbe érve a túrista jelzés is megjelent. No csak egy kettő elvétve több  száz méterenként. Úgy tünt, hogy a jelzések és térképünk nagyjából egyidősek. Tito idejében járhattak erre utoljára gyalogtúrázók. Az erdőt elhagyva a gyephavas szinten az út is eltűnt és csak egy gyenge csapás maradt. A cél viszont egyre közeledett. Már nézegettük, hogy vajon lesz-e felvezető út. Egy gyönyörű, töbrökkel tarkított karszt fennsíkon haladtunk keresztül. Dél felé a plató függőleges sziklafalakkal szakadt le a völgybe. Sziklák tetejéről pazar panoráma az alattunk húzódó széles vad völgyre és a szemben levő csúcsokra. 

A csúcs alá érve vált intenzívvé az emelkedő. Ahogy messziről is látszott kitaposott ösvény nem volt. Néhány málnás bozóton és sűrű törpefenyős réten kellett átverekednünk magunkat. A köveken azonban a régi túrista jelzés ismét megjelent. Megerősítve, hogy továbbra is jó az irány. Közvetlenül a csúcs alatti nyeregben ért minket az újabb meglepetés. Egy kitaposott jól jelzett utat találtunk mely Jelasca falu felől érkezik és a táblák szerint a Stririnsko tóhoz tart. Erről ágazik le a csúcstámadás útja is. Még 45 perc a csúcskeresztig. Mint említettem a Lelija csúcs egy keskeny gerinc melyen egyetlen út vezet fel. Az észak-keleti oldal omladékos meredély. A dél-nyugati oldal járhatatlan  törpefenyves. 

Az utolsó szakasz volt igazán meredek, helyenként a kezet is használni kellett. 2032 m magasra kapaszkodtunk fel. Megérte a fáradtságot. A csúcson csodálatos körpanoráma fogadott. Keletre az ide vezető, fokozatosan emelkedő fennsík látható. Északra a szomszédos Treskavica, távolabb a Bjelasnica. Dél felé a Zelengora csúcsai. (Nem hagyhatom ki, ez egy jugoszláv partizán film címe is). Ebben a tiszta időben dél-kelet felé Montenegro hegyei is láthatók voltak. Közvetlenül alattunk dél-nyugati irányban végeláthatatlan változatos karszt terület. A domborzat takarja de arra van a Strinsko és Kotlanicko tó. Nem csak az osztrákok, olaszok a Boszniai szerbek is állítanak keresztet a tisztelt, szeretett hegyre. ( Maglic, Bregoc és most a Lelija ). A csúcskereszt alatt, ahogy illik csúcskönyv található. Többnyire ciril betűsök bejegyzések. Ahogy a dátumokat nézzük nem sűrűn túráznak errefelé. Öntelten állapítjuk meg, hogy milyénk az első magyar bejegyzés. Sütkérezünk még az augusztusi napfényban és élvezzük a panorámát. A már jól ismert úton indulunk vissza. Hazafelé még kitértünk több déli irányba néző mészkő szirtre. Ismét letekintettünk az alattunk elterülő vadregényes völgyre. Rétekkel tarkított fenyvesek, innen fentről érintetlen ősvadon. Felmerült az is a térképen történt tervezés során, hogy onnan próbáljuk meg a csúcstámadást. Most már látható, hogy kudarcra lett volna ítélve. A végét magas sziklafalak zárják le. Egy másik túrát azonban biztosan megérdemel a völgy. Úgy szintén érdekes lenne a jól jelzet úton végig menni Jelasca falu és a Stirinszko tó között. Majd legközelebb. Ne legyünk telhetetlenek, mert a mai napon három éves álmom vált valóra. Túránk 18 km.-es távjával kb. 900 m-es szintjével nem volt nagy kihívásnak tekinthető. Nem voltak kitett magas hegységre jellemző mászós szakaszok. Amit fizikailag teljesítettünk megtehettük volna egy középhegységben is. Számunkra az igazi élményt a felfedezés izgalma és öröme adta. Még induláskor sem volt biztos, hogy célba érünk-e, megtaláljuk-e a titokzatos hegyet. Túlzással persze de úgy láttuk magunkat mint egykor a nagy földrajzi felfedezők. 

Eddig tartott a hagyományos túra leírás. Az utolsó szakaszból még megtudhatjátok miért adtam a fenti címet a blognak. Mert ez egy romantikus regény címe is lehetet volna. Rövid etimológiai és filozófiai fejtegetés következik. A délszláv nyelvekben a folyók neve kevés kivétellel a-ra végződik. Nyelvtanilag tehát a folyók nőneműek. Lsd.: Neretva, Bosna, Una, Sava, Drina, Sana,Sutjeska, Krupa, Zrmanja... Érthető. A folyó olyan mint a nő.  Szeszélyes, kiszámíthatatlan, de a vize lágyan símogat, felüdít és főleg ami a legfontosabb életet ad.  Ezzel szemben a hegycsúcsok neve javarészt mássalhangzóra végződik. Nyelvtanilag himneműek a hegyek. Lsd. Maglic, Volujak,Ugljesin, Orlovac, Triglav, Papuk,Zavizan...Mindez azért mert a hegycsúcs olyan mint a férfi. Szilárd, erős, megingathatatlan, nehezen legyőzhető. Az igen ritka, hogy egy csúcsnak a-ra végződjön a neve, ezáltal nőnemű legyen. Többek ezért is lettem rá kíváncsi. A természettudományos gondolkodásnak ellentmond hogy egy hegyet emberi tulajdonságokkal ruházzunk fel. De erre is van példa, az ember találékony és fantáziával megáldott. Lsd.: A Kegyetlen Hegycsúcs, a Bolond Gerő... Számomra a Lelija örökre a titokzatos nő marad. Aki évekig rejtőzködött előlem, még a túra napján is. Nagyon nehezen adta meg magát, de végül a kitartást gazdagon jutalmazta meg szépségével és egyediségével.   

Címkék: Bosznia-Hercegovina