JÉGVARÁZS – túra a Pilisben 2020.01.18.

És igen!  Egy újabb mese, egy újabb csoda, amelyet átélhettem, átélhettünk ezen a hétvégén :) Lehet, hogy túlzásnak, vagy egyesek számára  nyálasnak tűnik ez a megfogalmazás, de akik ezen a hétvégén kint voltak a hegyekben, és csak egy ici-picit is értékelik a szépet, azok bizonyára egyetértenek velem :)

Már a reggel is jól kezdődött. A háziréti tónál volt a találkozópont. Úgy volt, hogy leszünk páran…de már a parkolóban sorakozó autókat elnézve az a gyanúm támadt, hogy inkább JÓpáran leszünk :D Már a kocsiban ujjongtam utastársamnak, amikor a parkolóban készülődők között,  mennyi rég nem látott túratársat véltem felfedezni.  Gondoltam is, a szuper társaság már adott, és kíváncsi voltam, hogy mit fog hozzátenni az útvonal. Azt, hogy mit tett hozzá, azt röviden 2 betűvel tudnám is érzékeltetni: Ú-Á :D , de nem fogom ennyivel beérni :D

A túrát Szinai Feri barátom tervezte, és vezette. Az útvonal nagyvonalakban: Háziréti tó, Balázs lépcső, Vendel-hegy, Teve-szikla, Egri vár másolata, Kevély-nyereg, ős fenyves, Jenő szikla. Ennyi látnivaló 15 km-en már önmagában is kecsegtetően hangzik, de amit a természet hozzátett…nem is tudom, hogy fogom szavakba foglalni :)

Miután mindenki megérkezett, beöltözött, elindultunk. Elöl mentünk egy lánnyal, -nem is tudom milyen megfontolásból – mert meg sem néztem az útvonalat, és amikor elérkeztünk egy kereszteződésbe, ösztönből jobbra fordultam. Feri szólt…huúúú lányok, nem arra…jah jó :D Azt hiszem az ilyen jellegű ösztöneimmel lehet valami gond, mert nemsokkal utána kezdődtek a kis csodák, amiket mindenképpen meg kellett örökíteni, emiatt hátra maradtunk. A többiek nem tudom milyen turbó reggelit ettek, de 2 perc után már sehol sem voltak. Egy újabb kereszteződés…merre menjünk? Hát balra…az megy felfelé… meg egyébként is, nézd már milyen szép az út…naná…hogy jobbra kellett volna menni:D  Amikor gyanúsan nem láttuk a többieket azért csak felhívtam Ferit, hogy a kereszteződésnél merre kellett volna fordulni, meg egyébként is nem hiányzunk? :D Mi visszafordultunk, ők bevártak minket, és folytattuk az utat.

Az útvonal széles földúton vezetett, és az út melletti fák vékony zúzmarába öltöztek. Már ez a látvány is igazán elragadó volt.  Hamar elérkeztünk a Balázs lépcsőhöz, ami meredeken, és kitudjaholfogcsúszni módon vezetett le az árok aljára, majd fel. Ott kicsit megálltunk, mert mondta Feri, hogy most elég meredek emelkedő jön. És tényleg…a fenébe, hogy nem csak átverés volt :D Felküzdöttük magunkat, bár volt akinek ez igazából nem jelentett gondot, sem akkor sem később. Minden tiszteletem Robi bának, aki futólépésben húzott el mellettünk az emelkedőn, mert a mi tempónk lassú volt :D Az egész útvonalat ez a hullámvasút jellemezte, fel-le-fel-le. Könnyűnek semmiképpen sem nevezném. Nagyon változatos terep, széles földút, keskeny ösvény, sziklás terep volt minden, mi szem szájnak ingere :)

Ahogy haladtunk felfelé, úgy vastagodott a fákon, bokrokon a zúzmara. Nagyon érdekes összhatást nyújtott a látvány,  ahogy  a tölgyfáról le nem hullott rozsdaszínű leveleket kicsipkézte a zúzmara, az út két oldalát pedig vastag zöld moha borította, és itt-ott feltűnt egy-két nagyobb mohás szikla is.  Ahogy ott sétáltunk, egyik túratársnőm fogalmazta meg nagyon szépen, hogy ; „olyan mintha egy galériában sétálnánk”. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy egy megelevenedett festmény részesei lehettünk.  De tényleg, amikor csak kapkodod a fejedet, és megpróbálsz minden négyzet centimétert a retinádba vésni. Én legalábbis nem győztem rácsodálkozni a körülöttem lévő látványra :)

Lassan a lomberdőt fenyőerdő váltotta fel, és a mohás sziklákat a homokkő, ami újabb vizuális élménnyel ajándékozott meg minket. Csak a zúzmara volt állandó. Még a teve szikla előtt megálltunk egy fenyőfás, barlangos résznél kicsit pihenni, enni.  Sokáig ilyenkor nem jó ácsorogni, mert gyorsan átfagy az ember, úgyhogy mi is hamarosan tovább indultunk. Felmásztunk a Teve-sziklára, és mondanom sem kell ugye, hogy természetesen minden hol IS fényképezkedünk…és  itt is…és jól van most már tovább kellene indulni…mintha erre mentek volna….na basszus, megint hol vannak a többiek? : D Feri már hívott…hol vagytok? Khm…jó kérdés :D :D :D Visszajött értünk, azt hittem le is harapja a fejemet…de hát na, úgy látszik kicsit jobban el voltam varázsolva, mint általában :D

Az „Egri vár”-hoz egy nagyon keskeny ösvény vezetett le, ott körülnéztünk, és folytattuk utunkat már megint felfelé….pedig mintha korábban azt mondta  volna a kedves túravezető, hogy már túl vagyunk a nehezén, innen már nem lesz emelkedő….de amikor odaértünk az út aljához, ami felvezetett a Kevély-nyeregre, hát ott azért már megkérdeztem, hogy „helló, nem azt mondtad, hogy nem lesz több emelkedő?” Válasz: ja…de már csak ez az egy :D Köszike :D A kevély nyeregre felérve ismét megpihentünk kicsit, hogy aztán nekivágjunk a brutál lejtőnek. Ott már eléggé fájt a térdem, úgyhogy kértem kölcsön egy túrabotot. Hosszú, meredek, csúszós, morzsalékos…akármennyire is kiköpöm a tüdőmet az emelkedőn, ha választani lehetne, hogy emelkedő, vagy lejtő, akkor inkább emelkedő :D Azt hittem, hogy sosem lesz vége..meg is beszéltük legközelebb visszafelé csináljuk meg a túrát :D

Az egész túra nagyon izgalmas, látványos, élménydús, és a résztvevőknek köszönhetően remek hangulatú volt. A legidősebb túratásunk így fogalmazott: „Ennyi fogsort túra közben ő még nem látott” – ja, és nem a vicsorgásra célzott :D

Visszajövünk… mert azt gondolom ez az útvonal minden évszakban csodálatos lehet, és mindig tud valami újat mutatni:)

És tudjátok: Az ERdŐ legyen veletek :D

Képek a túráról:

https://photos.app.goo.gl/B2WTUxcuNTLQT9RS8

Címkék: Pilis Teve Szikla Egri Vár Kevély Nyereg