Első teljesítménytúrám – Andezit 30

Miért mentem el? Jó kérdés :D Talán egy túratársam lelkesedése kapcsán… Talán kíváncsiságból… Talán mert hallottam ilyen, és hallottam olyan meggyőződést is a teljesítménytúrázásról…ki szereti, és élvezettel csinálja, ki pedig hallani sem akar róla.  Én az a fajta ember vagyok, aki szereti kipróbálni dolgokat (lehetőség, és személyes igény szerint :)), és az a fajta is, aki imádja feszegetni a határait. Az eddigi túrázásaim csúcstávolsága 25 km volt, így egy 30 km-es TT kezdetnek gondoltam meg is teszi, így beneveztem az Andezit 30-ra, közel is van, nem is jártam még arra, és a szint sem tűnt vészesnek, így megbeszéltük Barnabással, hogy megyünk, és hogy tartja bennem a lelket ha kell :)

Hajnalban kelés, 7-kor találkozó Becskén, egyik kocsit ott hagyva a célba, a másikkal vissza a starthoz. Megbeszéltük, hogy amilyen korán csak lehet induljunk, hogy elkerüljük a nagy tömeget. Nem igazán volt mit elkerülni, talán az előző hét esőzései, talán az időjárás előrejelzés miatt alig lézengtek az emberek az indulási pontnál. Átvettük a füzetet, amiben igen részletes útvonalleírás volt található térképpel, táv- és szintadatokkal. Nem kellett nagyon lapozgatnom, mert nyugodtan hagyatkozhattam tapasztalt társamra :D

Elindultunk… gondoltam jó lenne a szintidőn belül beérkezni, de ha nem, akkor sem fogom felvágni az ereimet :D A túra rögtön egy kis kaptatóval indult, még mindig a gyengém az emelkedő, és nem a szó pozitív értelmében :D  Nem baj, reggel van, frissek, és üdék vagyunk, simán menni fog.  Tulajdonképpen egészen simán is ment :D  A természet csodás volt körülöttünk. Végre zöldellenek és virágoznak a fák, a bokrok, a mezők, és elképesztő hangosan csicseregnek a madarak :D Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akit ez a látvány és hanghatás önkénytelenül mosolyra fakaszt:) Elég gyorsan eljutottunk a 6,5 km-re lévő első ellenőrző ponthoz, meg is kaptuk a pecsétjeinket, juhuu :) Az ellenőrző pontnál volt egy kiállítás, ahol megcsodálhattuk a tizenmillióéves megkövült fákat, csigákat, kagylókat, kőzeteket,  kőbabákat. Csúcs, TT közben „múzeumban” is jártunk :D

Eddig sima liba. A következő ellenőrző pontig mezők között vezetett az út, aztán egy kis erdő, és megint mező. Teljesen jól járható volt az út, pedig lelkileg nagyon készültünk a sárra, na jó nem csak lelkileg, kamáslival is, de épphogy csak nem porzott az út, de az is lehet néhol porzott is :D Jó tempóval haladtunk mikor először ránéztünk a telefonunkra, hogy na vajon mennyit mentünk, már túl voltunk 10 km-en. Oh, hát ez így szuper, simán be fogunk érni. Közben ettünk pár falatot, én beújítottam magamnak egy ivózsákot, mert alapvetően is olyan vagyok mint egy kacsa…nem…nem úszok a vízen :D  de sokat iszok. Be is vált, nem akkor álltam meg inni, amikor már szomjan haltam, és nem küldtem le egyszerre 3 dl folyadékot, hanem bármikor ihattam, egy-egy kortyot, amikor szükségét éreztem. A vízen kívül vittem magammal 1 l izotóniás italt is, amit szintén sosem tettem korábban, sőt kifejezetten idegenkedtem tőle, de mint utólag kiderült, nagyon működött nálam.

12,7 km, 2. ellenőrzőpont: Kőtár. Begyűjtöttük a pecséteket, és tettünk egy kis kitérőt, felmásztunk az andezit ömlés tetejére, megcsodáltuk a kilátást, a köveket, virágokat, pl. fekete kökörcsint (megint tanultam valamit :D ) Csodás látványban volt részünk :) El lehetett volna ott időzni még jó darabig, a tatár ugyan nem hajt, de még a felénél sem tartunk, hát menjünk. Vissza az útvonalra.

Megint mező, erdő, mező, patak, virágzó kökénybokor tenger, mező(nem feltétlenül ebben a sorrendben), és elértük a 3. ellenőrzőpontot Ordaspusztát, ahol terülj, terülj asztalkám várta a túra résztvevőit. Zsíroskenyér, lekváros kenyér, fröccs…17,95 km-nél tartunk, még most jön a neheze; Szanda Vára, már vagy 1500 kalóriát elégettünk, jöhet a zsíros kenyér :D  Pár perc pihenő után elindultunk, simán nem jó irányba :D, de a szervezők visszafüttyögtek minket a helyes útra :D Köszönjük :)

Csodás időnk volt, sütött a nap, amit mondjuk ezen a szakaszon, pont nem bántam volna, ha kicsit elbújik, ugyanis akkor következett megint egy jó kis emelkedős rész a várhoz. Először csak sunyin, aztán még lejtett is, ahogy pedig közeledtünk a várhoz, úgy a széles szekérútból egész keskeny kis ösvény kerekedett, és jajj nekem, ez de meredek :D Szerencse, hogy szeretek szenvedni, ez mondjuk emelkedőn felfelé nem annyira tükröződik az arcomon :D A látszat néha csal, élvezettel köpöm ki a tüdőmet :D Tempó -2, de azzal is felértem valahogy :) Boldogság, gyönyörű kilátás, nem részletezem, úgy sem lehet szavakkal leírni, amit igazán érez ilyenkor az ember, aki pedig már átélte, az szavak nélkül is tudja:)  Ez már a 4. ellenőrzőpont. 22,25 km, megkaptuk a pecsétünket és a csokinkat, kicsit időztünk fent, próbáltunk betelni a látvánnyal, de nem lehet :)

Éreztük, hogy kicsit necces már az időkeretünk, jelentem kettőnk közül a gyenge láncszem én voltam :D Na jó, akkor húzzunk bele, most úgy is lefelé vezet az út. Gondoltam túl vagyunk a nehezén… szuper, most vagyunk a legmagasabb ponton, innen már biztosan csak lefelé megyünk…. Gurultunk is lefelé, úgy 2,5 km keresztül, útközben megálltunk  a Mária-forrásnál, ittunk belőle, mert minden forrásból inni kell :D, és gyorsan le is értünk az 5. ellenőrző pontig Szandaváraljára. 24,94 km-nél tartunk, már csak egy kicsit kell kibírni…

És akkor ami nem annyira esett jól, hogy a következő 4 km-en még volt 140 m szintemelkedés…Ami alapvetően nem vészes, de nekem 25 km és 700 m szintemelkedés után  egy kicsit fájt…már minden bajom volt, kezdtem hisztis lenni, lemaradtam, azt hittem sosem lesz vége, szerintem ott kicsit elfogyott az energiám…vagy nagyon…:D  Barnabástól kaptam egy energia zselét…hát ilyet sem ettem még…meglepően finom volt, és ami még jobban meglepő volt, hogy pár perc múlva újra erőre kaptam…amit azzal realizáltam, hogy a hisztis kedélyállapotom elmúlt :D El is értünk a hamarosan a 6. ellenőrző ponthoz, a Sztúpához, 28,68 km. Egy alma ott lecsúszott, ránéztünk az órára, és megállapítottuk, hogy még szintidőn belül vagyunk. Wow. Onnan már a cél közel volt.

A szintidő 8 óra volt, 15 perccel előtte estünk be :D  Megkaptuk az utolsó pecsétünket, az emléklapot, és egy kis jelvényt. Én leültem a fűben, nagyon jól esett. A cél felé tartva gondoltam megajándékozom magam egy fagyival :D Igazán megdolgoztam érte :D  De olyan jól esett csak ott üldögélni, nem volt kedvem felállni, de aztán nem is kellett, mert Barnabás jó fej volt, és hozott nekem fagyit. A célban héliumos lufikat osztogattak…mindenképpen kell egy lufi is, és az is lett :) A hélium funkcióját tovább gondolva, Barnabás kért egy lufit, hogy játszunk egy kis Alvin és a mókusosat :D  Játszottunk :D :D :D  Csak az a baj, hogy a héliumnak gyorsan elszáll a hatása…

Azután összeszedelőzködtünk, és elindultunk a kocsihoz. Nagyon jól éreztem magam :) Az örömöm többszörös; egy: megcsináltam :D, kettő: szintidőn belül megcsináltam :D három:  szép helyen voltunk :D  négy +:  csodás idő volt, jó volt a szervezés, finom volt a fagyi, és még sorolhatnám :) Mindent megadott nekem a teljesítménytúra, amit egyébként a túrákon megkapok. Na jó pihenést nem annyit, de élvezetes volt :) Évente egy-két alkalommal biztosan elmegyek majd csak úgy, a hecc kedvéért egy-egy TT-re IS :)

Fényképek a túráról:

https://photos.app.goo.gl/XZngALH1EugWXaZd8  

Címkék: TT Szanda Vára Andezit30