2:1-ben gyalogos biciklitúra - első kerékpártúrám( saccperkábé 20 év után)

Gyalogos biciklitúra? Hogy mi is az? Az alapvető gondolat az volt, hogy menjünk fel bringával Sástóra, ott letesszük a bringát, gyalog fel Kékestetőre, és vissza, majd bringára fel, és haza, ami hozzávetőlegesen 70 km biciklizést, és 13 km gyaloglást jelentett volna. Ez önmagában is eszement ötlet :D , pláne  ha azt is hozzávesszük, hogy nem is szoktam biciklizni, az elmúlt 10 évben egyszer ültem fel rá, tavaly novemberben, akkor 40 km-t mentem az alföldön, sétakerékpározás keretében :), és előtte sem volt nagyon szívem csücske a bringázás. Na de, a frissen megszerzett bringát muszáj volt kipróbálni, és ha már egyszer kitaláltam, hogy legyen Sástó, hát legyen. Partner híján egyedül indultam neki az útnak. Mivel lezáróm még nincs, ezért a Sástóról Kékestetőre való gyaloglást elengedtem, gondoltam, pont kellően ki fogok purcanni 70 km bringázástól is. Ééésss, hát ki IS :D

A természetjáró appal megterveztem az útvonalat, megnéztem a szintemelkedéseket…kicsit fel, kicsit le, ez háromszor, aztán nagyjából egyenes, és Gyöngyöstől Sástóig 9 km-en keresztül gyakorlatilag folyamatosan emelkedik. Az útvonal Apc-Rózsaszentmárton-Szűcsi-Gyöngyöspata útvonalon keresztül vezetett Gyöngyösre. Levontam a következtetést, az első 25 km-en nem lehet semmi nagy gáz, a végét kell valahogy túlélnem…Meg úgy alapvetően a km-eket :D Ez volt az elgondolás…A tények pedig a következőek : 5 km után eljutottam az első  „kicsit fel”-hez…ahol rögtön megállt a tudomány :D Mert a kicsit fel, az gyakorlatilag azt jelentette, hogy 800 m alatt kb. 60m szintemelkedés…megpróbáltam... nem tudtam feltekerni :D Úgyhogy elegánsan leszálltam a bringáról, és feltoltam :D Következő szintemelkedés, dettó :D Szóval a 7. km-nél elgondolkoztam, hogy visszafordulok, elment az eszem, minek vágok bele ekkora útba minden előzetes felkészülés nélkül…már az első emelkedőkön elhasalok…egyébként sem vagy teljesen komplett Szabó…stb. Miután túlestem a hisztin, feltoltam ott is a bringát :D Aztán nem tudom mi történt, azt vettem észre, hogy egyre tovább tudok feltekerni az emelkedőkön…lehet ebbe belejönni? :D Nem tudom, de ez némi sikerélményt adott, úgyhogy végül nem fordultam vissza. Úgy a 10. km-től 25. km-ig nem kellett tolnom a biciklit. Megállni megálltam időnként(sokszor:D) inni, fényképezni,  szusszanni közben. Amikor épp nem a tüdőmet köptem ki, rácsodálhattam a tájra, jó volt látni a zöldülő mezőket, a virágzó fákat, a távolban húzódó hegyeket.

 Úgy terveztem, hogy Gyöngyösön majd megállok egy nagyobbat pihenni, mielőtt nekivágok a nagy emelkedőnek, de Gyöngyösön nem találtam semmi szimpatikus helyet, úgyhogy haladtam Mátrafüred felé. Tábla: Mátrafüred 3 km. Oké, akkor még odáig eltekerek, és ott megpihenek. Elindultam a biciklis úton, olyan síknak tűnt az egész, csak azt nem értettem, hogy miért tudok csak „kettővel” tekerni? Hát én ezt betudtam annak, hogy már biztosan elfáradtak a lábaim, nincsenek hozzászokva az effajta mozgáshoz, mindegy, csak jussak el valahogy Mátrafüredig. Végre megérkeztem, és megpihentem a parkban, magamba toltam vagy 10 dkg aszlat gyümölcsöt, kerestem egy kis boltot, mert addigra a másfél liter vizet megittam, és nekiindultam a még hátralévő 3,7 km-nek 160 m szintemelkedéssel. Jelentem feltekertem :D Az én kis csiga tempómmal, de fel :) Amikor felértem egy bácsi tárogatón játszott a tónál. Leültem a tó partján, és csak simán boldog voltam, és nem akartam belegondolni, hogy innen még haza is kell tekerni :) Élveztem a napsütést, a tárogató dallamát, a kacsák látványát, a természet szépségét:) Gondoltam megajándékozom magam egy lángossal, de halljátok, Sástón nincs lángos. Na jó, akkor majd visszafelé Mátrafürden. Egy jó órát eltöltöttem Sástón, majd elindultam hazafelé. Lefelé valahogy gyorsabb volt az út :D Mátrafüreden megálltam, de ott sem volt lángos…Na jó, akkor majd eszek Gyöngyösön, addigra már eléggé éhes is voltam. Sástótól Gyögyösig nem sokat kellett tekerni a biciklit, akkor esett le, hogy jah, azért volt nehéz feltekerni Mátrafüredig, mert hogy nem látszik, de sunyin emelkedik az út. Ekkora optikai csalódással már rég találkoztam :D Kerültem egyet Gyöngyösön a lángosos felé, betoltam, és reménykedtem, hogy nem merül le a telefonom, amíg visszatalálok a Gyöngyöspatai úthoz.

Azt gondoltam, hogy a hazafelé vezető út könnyebb lesz…de nem volt az…a 60. km után már mindent kitaláltam, hogy  hadd szálljak le a bicikliről…szomjas vagyok, zokni igazítás, bugyi igazítás, fáj a hátam, nyújtózzunk…az egyik ilyen megállásomnál megállt egy kedves hölgyike mellettem, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e…na gondoltam, jól nézhetek ki :D  Rózsaszentmártonnál már olyan fáradt voltam, hogy leültem egy padra, és elgondolkodtam rajta, hogy hívjam-e a gyereket, hogy jöjjön értem kocsival, de összeszedtem magam, kb. 10 km lehet hátra, nagyon lassú tempóban is hazaérek 1 órán belül. Innen másik utat választottam, emlékeim szerint mintha Petőfibánya felé nem lennének olyan nagy emelkedők….Hát kocsival valóban nem nagyok :D Meg sok nem is volt csak egy, de az legalább hosszú…nem aggódtam túl magam, ameddig tudtam tekertem, ahonnan pedig nem, onnan toltam :)Petőfibányától már csak lefelé és egyenesen kellett menni, de az utolsó 3 km-en már mindenem fájt, még a létezés is, de hazaértem :D

Szóval így is gyalogos-kerékpártúra lett, mert hol bicikliztem, hol gyalogoltam mellette :D  Mondanám, hogy teljesítettem a tervet, és eltekertem Sástóig és vissza, de ez így nem állja meg a helyét, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy elmentem biciklivel Sástóra, és vissza :D A vége 79,55 km lett, 830 m szintemelkedéssel, 13,63 km/óra(ebben a kerékpár tolás is benne van) átlagsebességgel, sok-sok pihenéssel :D  Tény, hogy kerékpárral sokkal nagyobb távokat be lehet járni, de autójárta utakon kerékpározni azért nem annyira felemelő, még akkor sem, ha nincs nagy forgalom….Szumma-szummárum egy újabb élményt, újabb tapasztalatot szereztem, amit minden nehézség ellenére, azt gondolom, hogy kár lett volna kihagynom :)

szÁgi

Címkék: Sástó Mátra Bringa