A szilveszter éjszaka utáni regenerálódás közben a délelőtt folyamán eszembe ötlött, hogy ilyenkor azt mondják:  amilyen a mai napod, olyan lesz az egész éved, azaz; amit az év első napján teszel, azt teszed majd egész évben…Nem vagyok babonás….de az a tuti, ami biztos, eldöntöttem, hogy elmegyek túrázni. 4-kor sötétedik, szóval ne legyen túl messze, és ne legyen túl hosszú, csak úgy mégis az íze kedvéért. Találtam is egy kész túrát Sástó-Kékestető-Sástó 14 km, na ez jó is lesz. Szépen összeszedelőzködtem, 12:30-kor értem a Sástói parkolóba. Ott szépen átvettem a bakancsomat, és elkezdett esni a hó :D Hát nekem önkéntelenül fülig szaladt a szám, és felnevettem, hogy de jó, esik a hó :D Nem nagyon néztek furcsán a közelben sétáló emberek…:D Elindultam a sárga kereszten balra. Utólag kiderült jobban jártam volna, ha jobbra indulok, de hát az már késő bánat volt…

Az út elején terep nem volt nehéz, nem is volt különösképpen látványos, a műút nem messze halad a kijelölt ösvénytől, látni, hallani lehetetett az elhaladó autókat,  igazából ez annyira nem dobott fel, de mentem, gondoltam, előbb-utóbb csend lesz. És csend is lett :) Mátraházára gyorsan feljutottam, onnan egy kicsit betonúton kellett haladni, majd a kék jelzés mentén elindultam Kékestető felé. Ott már hó volt, vagy leginkább jég…túl gyorsan nem lehetett haladni. Az út a szánkópályán vezetett fel, hatalmas köd volt, a tájban nagyon gyönyörködni nem tudtam, mondjuk felfelé menet leginkább még mindig a légzéssel vagyok elfoglalva :D Nem túl gyors, de egyenletes tempóban, felértem a Kékestetőre, ott ittam egy forró teát, kicsit melegedtem, és szárítgattam a sapkámat, mert valami folyamatosan esett, vagy hó vagy dara. A radiátor nagyon forró volt, sikerült kellemesen átmelegedni. Délután 3 órakor folytattam az utamat. Éreztem kicsit késő van, de gondoltam lefelé majd gyorsabban haladok. Aha…meg ahogy Móricka elképzelte…

Kezdődött azzal, hogy kicsit nehezen találtam meg a lefelé vezető kék kereszt jelzést, aztán mikor megtaláltam akkor hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek…Inkább a másodikat lehetőséget választottam :D  Nagy kövek, közötte letaposott jeges hó…menj le…oké, inkább leguggoltam, onnan kisebbet esek, ha megcsúszok. A kövekbe kapaszkodva, lassú megfontolt mozdulatokkal le is jutottam. Na, akkor lépjünk ki…hogyne…a felszíni halványvékony hótakaró alatt az út tiszta jég volt, inkább az út mellett mentem a megfagyott hóban. És ez jó darabig ilyen is volt. Amíg tartott a hó.  Ahogy haladtam lefelé, előbb utóbb megszűnt a jeges rész, de ott legalább köves volt :D Igyekeztem kilépni, néha belekocogtam, hogy jobban haladjak. Ez idő tájt elkezdett sűrűsödni köd , és nem tudom, hogy azért mert el kezdett sötétedni, vagy miért de még a köd is sötétnek, és baljósnak tűnt, és az erdőben néma csend honolt. Nem is tudom mikor hallottam utoljára ekkora csendet. Mentem…a nap is…le…és jött a sötét…Fejlámpa fel…na, akkor lássuk, hogy mit látunk…jah, hogy semmit…a köd tökéletesen visszaverte a fejlámpa fényét, így legalább se a jelzéseket nem láttam a fán, se az utat magam előtt, amit egyébként is elég nehéz volt követni az avartakaró miatt. Na hurrá, de azért haladni kell :) Haladtam is, a körülményekhez képest egész jól…egy darabig…folyamatosan lesegettem a navigációmat, hogy jó helyen megyek-e….aztán pont jött egy kacskaringós rész, ami némileg bezavart, nagyjából sejtettem merre megy az út…csak az utat nem láttam, és valami patak folyt ott keresztben, fogalmam sem volt, hogy akkor most merre is induljak, a telefonomon a navigáció nem olyan gyors, hogy egy-két lépésből lekövesse, hogy jó irányba indultam-e el…itt még szerencsém volt, volt egy kiszélesedett rész, amin palló vezetett át, és hát nagy meglepetésemre, nahát, tényleg az volt az út…:D Haladtam tovább, és egyszer csak O-Ó…nem jó helyen vagyok, letértem az útról, oké …vissza…akkor láttam meg a táblát, hogy a sárga kereszt jelzés jobbra….megkönnyebbültem, hogy jaj, de jó, akkor már nem lehet messze a cél :) Elindultam jobbra fel a falépcsőn, ami a Máriácska zarándokhelyre vezetett. Jó..felmentem, de hol az út? Itt? Nem…Itt? Nem…akkor itt? Nem…pedig azt mondja a navigáció is, hogy valahol itt van…vissza le a lépcsőn….jelzés sárga kereszt jobbra…akkor ez azóta sem változott…akkor nézelődjünk kicsit jobban…áh…a zarándokhely jobb oldalán visz fel az út…Boldogság :D  Nagyon megkönnyebbültem, de akkor már azért felmerült bennem a gondolat, hogy jó, akkor most én itt leülök valahol, elküldöm valakinek a gps koordinátáimat, hogy jöjjön értem, mert még okos kütyü segítségével sem jutok ki…Nemhiába mondják néha…mozdonyszőke…Nyilván ebben már szerepet játszott egy kis pánik is, amit igyekeztem kordában tartani. Szu-szá…Utólag megnéztem 1 km-re voltam a parkolótól :D Haladtam felfelé, mert legalább a végének még egy kicsit meredeken is kellett emelkednie, és igyekeztem az úton maradni. Gps, piros csík, valahol rajta, okés…sárga jelzés, jó úton vagyok….aztán út elfogy, jelzés elfogy, valami friss villanytrafó(vagy valami), nagy placc, körben feltúrva minden….ott is tettem pár felesleges kört….hogy akkor merre…erre kéne, de a túrás miatt nem tudok…aztán amerre gps jelezte az utat, ott bevágódtam az erdőbe, valahogy csak visszajutok az útra ééés…igen…Addigra már valahogy tájékozódó képességem sem volt az igazi, bár nem tudom, hogy valaha volt-e jó :D Aztán FÉNYEK :D , betonút, és végre visszaértem a kocsihoz :) Nem volt késő, délután 5 óra körül, és valószínűleg a tévelygéseim sem tartottak pár percnél tovább…de leginkább kilométereknek, és óráknak tűntek :D

Nos…mielőtt rám húznátok a vizes lepedőt…Nem! Nem bántam meg, hogy elmentem egyedül túrázni :) Nem! Nem bántam meg, hogy rám sötétedett, és olyan szituációba kerültem, amit eddig nem tapasztaltam! Nem! Ez nem fizikai próbatétel volt, sokkal inkább a lélekjelenlété! De! Megoldottam :D és De! Tanultam belőle :D Úgy látszik én az a fajta vagyok, aki a tapasztalatait megélés útján szereti gyűjteni :) (Kéretik nem kiforgatni :))

Valószínűleg világosban végig járva a területet nem is érteném, hogy mit szerencsétlenkedtem az útkereséssel adott pillanatban, de sötétben, ködben mit ne mondjak sikerült…

Elgondolkodtam…akkor a babona szerint milyen évem is lesz? :D

Címkék: Sástó Kékes