Karácsonyi hirtelen

December 25-én délután jutott eszembe,  hogy tulajdonképpen én 26-án már szabad vagyok, mint a madár :) És mit tesz a szabad madár? :D Hát repül… :) Ki a hegyekbe:) Meg is rajzoltam magamnak egy 15 km-es túrát, a közelemben, amit elérek tömegközlekedéssel, mert a kocsimat persze, hogy lenyúlta a fiam aznapra... Hirtelen felindulásomban, kiírtam a face-re, hogy esetleg lenne-e kedve valakinek jönnie…sok reményt nem fűztem hozzá, hogy akad jelentkező, de kellően megfelelő mennyiségű mák lehetett a karácsonyi beigliben, mert lett :D Nagyon örültem, hogy nem egyedül kell mennem, bár egyedül is nekiindultam volna.

Reggel 8 órakor találkoztunk Szurdokpüspökiben, és elindultunk a megtervezett úton. Egy olyan túratársat kaptam, akinek megy a Kinizsi 100 is…Mondtam neki, hogy oké, diktáld te a tempót, de ha már nem látsz, akkor várj meg :D A föld fagyott volt, az út nagyon enyhén emelkedett csak, így jól haladtunk. A zöld jelzésen mentünk a Diós patak medre mentén. Nagyon szép időnk volt, egy felhő sem volt az égen, a napsütés azonban mindig valahogy más részét simogatta hegynek, nem ott, ahol mi jártunk :D Melegünk nem volt. Érdekes, hogy még így december végén is rozsdabarna az erdő, mintha ősz lenne, és hogy rengeteg levél a fákon maradt, mintha odafagytak volna. Végig széles szekérút vezetett, ami megkönnyítette a haladást. Olyannyira, hogy rettentően hamar elértük a kitűzött táv felét…Te mennyi az idő? 9:40 perc…huh, nagyon gyerek még az idő…felmenjünk a Muzslára? Menjünk :D

A piros kereszten folytattuk az utunkat a Muzsla felé. Na, ez a rész, már nem volt annyira barátságos, az ösvény kb. csapás szélességű, vastag avarral, és persze kellemesen meredek :D Ahogy haladtunk felfelé, nyomokban lehetett látni egy-egy kis hó maradványt, aztán még többet, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy hóban gyalogolunk. Na nem volt nagy hó, de azért fehérlett. Felértünk a dombtetőre, és ott a szánk is tátva maradt, olyan látvány várt minket. A fákon vastag dér réteg, akkor összenéztünk, és megállapítottunk, hogy na, ezt a látványt kár lett volna kihagyni! Mint a mesében, amikor az elbeszélő ott tart, hogy akkor a királyfi beért a gyémánt erdőbe…pont úgy éreztem magam. Na nem királyfinak :D Hanem mintha gyémánt erdőben sétáltunk volna, amit még az is tetézte, hogy a fákról rengeteg jég, hullott már le, így a föld is olyan volt, mintha kristályokon sétáltunk volna. Szó szerint meseszép volt :)

Az idő még mindig gyerek volt. Hát akkor most mit csináljunk? Megnézzük a Nyikom kilátót? Nézzük :D Így felmentünk még oda is. Kicsit megpihentünk, ettünk ittunk, végig jártuk az összes emeletet, és elindultunk visszafelé. Azt mondják a visszafelé út mindig rövidebb…nem tudom, hogy az emelkedő, vagy a havas út miatt, de nekem sokkal hosszabbnak tűnt a Nyikom-Muzsla táv, mint a Muzsla-Nyikom :D Na de azért kitartóan mentünk, és előbb utóbb visszaértünk, és elindultunk lefelé. Az egész napos ragyogó napsütésnek köszönhetően a föld remekül felpuhult, és onnantól, csuda jó sáros részeken haladtunk lefelé, megspékelve néhány balett mozdulattal a csúszások miatt :D És akkor jött az itt az út hol az út, mert túrtak valami sztrádát a zöld kereszt jelzésen keresztül, így se út, se jelzés, visszamentünk a frissen túrt útra, és egy idő után újra megtaláltuk a jelzést.  Onnan már nem volt semmi galiba, egy kis sziklamászás lefelé a végén még befigyelt, de azt is túléltük, és visszaérkeztünk a kiindulási ponthoz.

Nagyon szuper kis túra volt :D Olyan érzésem volt, mintha egy nap alatt lett volna ősz, tél és tavasz :) A 15 km-ből 25 km lett, és kivételesen nem azért mert eltévedtünk  volna :D Igazán csodás karácsonyi ajándékot kaptunk:)

Képek a túráról: https://photos.app.goo.gl/FTKhfM83uDbZ1B5V7

szÁgi

Címkék: Muzsla Nyikom Kilátó