Bemutatkozás
Először is, köszönöm, hogy itt lehetek, ha belépek egy társaságba úgy illik, hogy bemutatkozzam.
Mostanában egyre többször jutott eszembe, hogy újra el kellene indulni túrázgatni, minden komolyabb szándék nélkül csak úgy mint régen.
Anno, legtöbbször nem volt semmi cél, csak úgy mentünk amerre jól esett, hegyen – völgyön keresztül. Nem zavart, hogy sokszor fogalmunk se volt merre járunk, nem tudtunk, vagy csak nem foglalkoztunk vele, hogy mennyi mindentől kéne félni. Eltévedés, baleset, állatok, emberek…és valahogy mindig haza jutottunk, legtöbbször „toronyirányt”, sokszor tényleg összekarmolva, vagy bőrig ázva, gyakran csak másnap mikor már láttuk, hogy merre kell menni. Megedződtünk rendesen, nem sok teljesítménytúrázó tudta volna tartani a lépést, persze sosem csináltunk verseny, mert egyszerűen nem az volt a cél.
Ahogy teltek-múltak az évek megváltoztam, változott a világ, változtunk vele mi is, változtam vele én is. Egyre kevesebb idő jutott túrázni, de igazából bármi más szórakozásra is, mindig volt fontosabb.
Úgy hozta a sors, hogy újra van lehetőségem, és igyekszem időt is szakítani rá. Persze közben elmaradtak sokan mellőlem, vagy inkább más irányba mentek.
Most sem keresek túratársat, pláne nem túravezetőt, számomra a természetjárás nem arról szól, hogy egy túravető mondja meg merre menjek, mit nézzek meg, mit kell látnom. Sokan kimennek a természetbe, hogy maguk mögött hagyják a mindennapok gondját, hogy kiszabaduljanak kicsit a napi mókuskerékből, és pont azt csinálják, mint ott. Fogják a GPS-t, keresnek egy túravezetőt, aki perce pontosan megmondja mikor hol kell lenni, merre kell menni, mit kell lefényképezni.
Pont ezért alig, látnak valamit, a nagy csörtetésben, jobb esetben észre sem veszik, de sokszor le is tapossák a kökörcsint vagy a kankalint, az állatokról nem is beszélve, és csak szemetet hagynak maguk után. Túrázás közben is a teljesítmény a lényeg, a hatékonyság…Pedig, szerintem pont fordítva kellene: a természet, békéjéből, nyugalmából magunkkal vinni valami, a mindennapok rohanásába.
Persze tiszteletem a túravezetőknek, hogy időt, energiát fektetnek abba, hogy másoknak élményt szerezzenek, általában csak jófejségből, nem ellenük szól e röpke szösszenet.
Szívesen ismerkedem olyan emberekkel. akik nem a csorda után akarnak menni. „ Aki folyton a csorda után megy, mindig sz@ros füvet legel.”
Köszönet, ha valaki elolvasta.
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
