Via Ferrata - Hát az meg mi?
Avagy, hogyan emelkedjünk felül a tériszonyunkon, és hogy miből is lesz a cserebogár :)
Nem is igazán tudom, hogy hogyan jutottam el arra a gondolatra, hogy jó lenne kipróbálni a via ferrátázást. Már korábban is nézegettem, mert végül is úgy ránézésre, de jó, meg kalandos, meg kihívás, de akinek tériszonya van, nem igazán kapkod a via ferrátázás után, és annyira komolyak nem voltak a szándékaim...Mindaddig amíg el nem olvastam Gyula(keletigerinc) Via Ferrata, hát az meg mi? elnevezésű túrakiírását...Annyira lazának, kötetlennek, elvárások nélkülinek tűnt, hogy felvettem vele a kapcsolatot. Nagyon közvetlen és segítőkész volt, felvázoltam neki hogy mennék a fiammal, egyikünk sem egyszerű eset, sosem próbáltuk még, szóval valóban hát az meg mi? :D , és természetesen mind a ketten küzdünk a tériszonnyal...szerintem Gyula is szereti, a kihívásokat, mondta, menjünk csak bátran. Hát mi mentünk bátran :D Irány Csesznek.
Találkozó a parkolóban. A kis csapat 9 főből állt összesen, üdvözöltük egymást, felszerelkeztünk és elindultunk, megcélozva a Futrinka utca elnevezésű utat, ami kifejezetten gyerekeknek és tériszonyosoknak ajánlott. Remek, akkor ez kezdésnek jó is lesz
...Nem, nem lett az :D Körülbelül az első vas megfogásánál sokkot kaptam, leizzadtam, éreztem, hogy kezd eluralkodni a félelem rajtam, ránéztem Gyulára; - Én inkább lemegyek...- mondta oké rendben. A fiam is erre az elhatározásra jutott. Ezt követően felsétáltunk az egyenes szakaszhoz, hogy akkor próbáljuk meg onnan. Nah, hát ott mitől vagy mitől nem, de krokodil könnyek potyogtak a szememből. Csak néztem a falat, és már a látvány is rettegéssel töltött el. Most is(és azt hiszem életem végéig) hálával gondolok Gyulára, Enikőre, és Krisztiánra, akik hosszú perceken keresztül ( de lehet volt egy fél óra is :D) türelmesen bíztattak, nyugtatgattak, támogattak, mire eljutottam arra a pontra, hogy megpróbálom. Utána jöttek a kifogások;
- jaj olyan ideges vagyok, hogy izzad a tenyerem, kérek egy kesztyűt...Krisztián odaadta a kesztyűjét,
- majd; szomjas is vagyok, kérek egy kis vizet...és kaptam vizet is.
- folyik az orrom, kérek zsepit...és kaptam zsepit is;
- van valakinél szőlőcukor? - az nincs, csoki van- az is tökéletes :D
Szerintem a fiamban akkor tudatosult, hogy neki annyira nincs is tériszonya, miközben végignézte az anyja kálváriáját, és jó példát mutatva elindult felfelé. Addigra én is kicsit összeszedtem magam, és Gyula és Enikő segítő szavaival támogatva elindultam felfelé. Ezen a részen viszonylag "könnyűnek" tűnt felmenni, mert elég sok mesterséges állás van a falon. Mondom tűnt...:D Attól még így elsőre nem volt könnyű, miközben páni félelem van rajtad, és még megfogalmazni sem tudod, hogy mitől mert igazából nincsenek olyan gondolataid, hogy lezuhansz, meg összetöröd magad, csak a megmagyarázhatatlan rettegés. Valahogyan azért csak feljutottam a csúcsra, akkor aztán öröm, boldogság, megkönnyebbülés, eufória, bár akkor még nem is fogtam fel igazán, hogy mit is vittem véghez. (Szigorúan csak magamhoz viszonyítva). Visszasétáltunk a kiinduló pontra, a többiek ott vártak minket. Ők átmentek másik utat is mászni, mi a fiammal ott maradtunk "rápihenni" az élményekre. A kezem még körülbelül fél órán keresztül reszketett, de megnyugtattak, hogy az csak az adrenalintól van. Jah...jó...:D Kicsit pihentünk, sétálgattunk amíg a többiek visszaértek. Addigra el is jutottam arra a gondolatra, hogy akkor most próbáljuk meg az elejéről. Megnéztünk pár embert, hogy mennek át a kritikus szakaszon, aztán elindult a fiam, utána pedig én is.
Időközben valami csoda történhetett, mert mind a ketten megcsináltuk azt, amire egy órával azelőtt képtelenek voltunk. Hatalmas siker élmény, majdnem félelem nélkül. Ennek örömére még egyszer végig csináltuk, de a harmadik menetet már "zerge üzemmódban", félelem nélkül :D Futrinka utca kipipálva :D
Ezt követően átmentünk a Cuha szurdokhoz, ettünk a híres-neves bio tönköly lángosból, majd elindultunk felfedezni a Cuha-völgyi via ferratat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a tériszony mentességem, csak a Futrinka utcára vonatkozik-e, vagy vajon azon túl is érvényes? :D
És ha hiszitek, ha nem, érvényes volt:) Nem... ezt már nem tudtam végig csinálni, valahol az elején elfáradtam, de így is arra a pár sziklára felmászni is hatalmas élmény, és kihívás volt. Felvetődött a gondolat bennem, hogy teljesen elment az eszem...amit szóvá is tettem Gyulának, aki nemes egyszerűséggel megjegyezte: "normális ember nem megy via ferrátázni". Megnyugtató :D Minden esetre a szombaton átélt élmények, érzelmek és megszerzett tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy további tapasztalatokat szerezzek :) Tavasszal tuti biztos a folytatás :D
"Még, még, még, még, ennyi nem elég" :D
Igazán szuper kis csapat volt
Címkék: Via Ferrata Csesznek
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
Gyuláék most szombatra is szerveznek kezdőknek Via ferrátát, csak ajánlani tudom az általuk szervezett programokat 
Akkor ne halogasd
