OKT Kékestető-Siroki vár BRUTÁL :D

Brutál;

 mert brutál nehéz (nekem :D),

 mert brutál hosszú (nekem :D),

 és mert brutál jó vagyok, hogy végig csináltam :D

Ma már kedd van, de még mindig a szombati élmények eufóriájában fürdőzök :D

Talán kezdjük az elején…A túrát Somigabi hirdette meg. Vele már voltam korábban is túrázni, az is kellemes élmény volt, így szívesen csatlakoztam hozzá ismét. A túrát 7-en kezdtük – nem, nem mint a gonoszok… vagy de? :D  – és egyedül fejeztem be. Idő szűkében, és a tervezettnél lassúbb haladás miatt a többiek 10 km után elkanyarodtak Domoszló felé.

Hát én már épp kezdtem elszomorodni, hogy nemáááááááááááár, én azért jöttem, hogy végig szeretnék menni…A bibi csak az volt, hogy az utolsó busz Sirokról bárhova, délután 4 óra környékén indult, utána semmi, zéro, közlekedés nuku. Csúcs… Azt pedig teljesen esélytelen volt elérni.

Szerencsémre eszembe jutott egy barátom, aki a környéken lakik, és vállalta, hogy Sirokról Gyöngyösig elvisz, onnan pedig valahogy hazavergődök már tömegközlekedéssel.  A biztos hazajutás tudatában meghoztam a döntést : az út további részét megteszem egyedül. (Megjegyzem: nem gondoltam végig :D) Így lett a csoportos túrából az én kis mátrai „El Caminom” 😊

Na, de ne szaladjunk ennyire előre 😊

Gyöngyösön csatlakoztam a többiekhez. Helyes, kedves, közvetlen, vidám fiatal társaság. Lehet nekem jó a „mák faktorom”, de eddig sosem okozott csalódást a társaság. Mondjuk, ha az ember elvárások nélkül indul el, úgy nem is csalódhat 😊

Együtt felbuszoztunk a Kékestetőre. Egy rövid – igazából hosszú 😊– csúcsköves fényképezést követően csak sikerült elindulnunk a kék jelzésen.  Egy jó darabig nem is volt különösebben semmi gond, legfeljebb a köves út miatt kellett jobban az ember lába elé nézni. Az elején elég lassan haladtunk, túl sok volt a látnivaló, és a városból kiszabadult ember nem feltétlenül csak a teljesítményre törekszik. Somi pánikolt is, hogy nem fogunk időben Sirokra érni, mikor realizálta, hogy  1 óra alatt sikerült is 2,5 km-t megtennünk… :D És, igaza lett :D

A tévedések elkerülése végett, aki  esetleg azt gondolná, hogy Kékestetőről Sirokra eljutni gyerekjáték, mert hát a Kéken lefelé megyünk…jah.. :D Hát nem az 😊 Meredek emelkedők, és lejtők váltják egymást jó darabig, keskeny ösvények felfelé, és lefelé egyaránt, végig az erdőben. Még szerencse, hogy szeretjük a kihívásokat 😊

A domoszlói elágazásig egymást szórakoztatva, és segítve, együtt gyűrtük a kilométereket, ott a többiektől elbúcsúztam, ők mentek a piroson, én pedig a kéken tovább. Mielőtt nagyon elindultam volna, magamhoz vettem némi energiát, mert tudtam, hogy arra szükségem lesz.

Hát lett is…Persze, hogy rögtön felfelé folytatódott az út 😊 Azzal nem is lett volna gond, a saját lassú tempómban azért csak feljutottam eddig mindenhova, ahova elindultam.  Arra azonban nem gondoltam, hogy még futnom is kell…Már pedig kellett…

Az ösvény egy hatalmas kidőlt korhadt fa mellett vezetett el. Amivel ugye nincs is semmi gond.

Lódarazsak fészkeltek benne…még alapvetően ezzel sem lett volna semmi gond…egészen addig, amíg egy belerepült a hajamba, beleakadt, és  vagy „82x” megszúrta a fejemet….nyilván „megfontoltan” megálltam, és megpróbáltam kirázni a hajamból…aha, jöttek a többiek is, még pár szúrás… Király…pánik, futás, hasra esés, futás, imádkozás…meddig tart ezeknek a területük basszus…és miért nem tudom már kirázni a hajamból azt az egyet, és persze szederbokrok hada is rám támadt közben, kész thriller volt… :D Valahogy azért sikerült megszabadulnom tőlük. És hogy tud futni az ember, ha muszáj :D

Nagyon fájt…Akkor komolyan elgondolkodtam….Biztos jó ötlet volt egyedül elindulni? Itt állok az erdő közepén tök egyedül…ronggyá csíptek a lódarazsak…és még vagy 14 km van hátra. Hát mentem tovább, és reménykedtem, hogy nem vagyok allergiás  a darázscsípésre, és nem fognak nagyon bedagadni a szúrások, és nem bénul le az agyam sem a mérgektől :D Igen, hülye gondolatok, de akkor minden átszaladt az agyamon 😊 Jól esett volna egy kis jég, meg legközelebb tuti viszek magammal kalciumot. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat, hogy egyáltalán nem dagadt be, csak fájt 😊

Hát mentem tovább. Emlékeim szerint a Szederjes-tetőig volt nehéz a terep, onnan lejutva a Jóidő-kúttól széles földút vitt egy jó darabon, ami kifejezetten pihentető volt, és sikerült erőt gyűjtenem a következő emelkedőig. Felérve a Gazos-kőre tátva maradt a szám, olyan csodálatos volt a kilátás. Ott meg is pihentem pár percre, és csak azt követően mentem tovább. Az út hátralévő része Sirokig már egyáltalán nem volt megerőltető. Azt fogalmam sincs, hogy honnan volt erőm, és energiám ezt végig csinálni, de valahonnan volt 😊 Talán ilyenkor kicsit más tudatállapotba kerül az ember, de az is lehet, hogy nagyon :D

Az útvonal végig egyértelműen ki volt táblázva, eltévedni még nekem sem sikerült :D Na jó, a végén egy kicsit kóvályogtam, mert nyakig érő susnyás volt, kb  1 km-re a betonúttól, ami benőtte a jelzőtáblákat is, de csak sikerült megtalálni, és mikor hallottam az autók hangját, tiszta boldogság volt, hogy hurrá, mindjárt Sirokba érek  :D

Kijutottam az erdőből, és rájöttem, hogy kicsit korán hurráztam, mert onnan azért még kell menni jócskán a várostábláig 😊 De mentem, nem adtam fel, már mindjárt ott vagyok, bíztattam magamat 😊 Nagyon nehezek voltak a lábaim, már alig vártam, hogy levethessem a bakimat, mert már azt is csak súlynak éreztem. Még szerencse, hogy tettem be tornacipőt :D Sirokon átvedlettem, megettem a maradék müzliszeleteket, mert nagyon távolinak tűnt még a vár…és atyaég de magasan van…A várba való tempómat leginkább csoszogásnak minősíteném, de azzal is feljutottam, és az volt a lényeg :D

Mindig is feszegetem a határaimat, de azt hiszem a szombati teljesítményemmel szétszaggattam az összeset, mind kitartás, mind állóképesség szempontjából  :D

Egy szó mint száz, nagyon büszke vagyok magamra :D

Lehet túrafüggővé válni? :D Azt hiszem jó úton haladok :D

Címkék: OKT Kékestető Siroki Vár