Na hol is kezdjem...talán az elején célszerű...

Bizonyára mindenki járt már Ágasváron(még én is :D ), így igazából nem gondolom azt, hogy a rendszeresen túrázók körében ez újdonság lenne, és bizonyára a Mátrakeresztes-Ágasvár-Mátrakeresztes 8 km-es útvonala sokatok számára smafu :) Én azért ügyes voltam, csináltam belőle 10-et legalább, mert a piros, és a zöld jelzés találkozásakor logikusan gondolkozva arra mentem, amerre emelkedett az út...Szólok...nem ez a logikus :) Ha nincs gps-ed, okos telefonod, és gyakorlatlan túrázó vagy, az a logikus, ha a kitűzött célhoz vezető jelzést követed :) Nos én ennek ellenére ügyesen Mátraszentimre felé kanyarodtam...Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, hogy nem jó felé megyek, mikor az út tartósan lefelé vezetett...no nem baj, sokáig van világos, ha mégis Mátraszentimrén kötök ki, majd egy másik jelzésen visszajövök. De mit ad Isten? Szembetalálkoztam más túrázókkal, akik biztosítottak róla, hogy valóban nem jó ösvényen járok, ha az Ágavárra szeretnék eljutni...Hurrá :D Azt mondják az eltévedés is a felfedező út része :) Visszafordultam velük, és visszakerültem az elágazáshoz, ahol jó írányba folytathattam az utamat.

Nos nekem önmagában az is nagy élmény volt, hogy életemben először indultam el egyedül útnak :) Azt hittem, hogy egyedül túrázni nem jó...és pedig DE!!! Az, hogy nem kellett másra figyelnem, csak magamra, a tájra, az útra, és élveztem mindent :) Persze ezzel nem azt mondom, hogy csak egyedül jó, de ráébredtem, hogy erre is szüksége lehet az embernek :)  Ja, és ki kellett próbálnom az új bakimat :) 

Az útvonal, ha már túra blogról van szó..Mátrakeresztesről indultam a parkolóból, a piros jelzésen. Az út eleje viszonylag könnyű, bár célszerű az embernek a lába elé is néznie, az átfolyásos, köves, helyenként egyenetlen talaj miatt és nem csak az utat kísérő Csörgő-patak szépségében gyönyörködnie. Szerintem ez a beetetés rész...aztán jönnek az emelkedők, a kaptatók kemény fújtatással(már az ilyen edzetlennek, mint én, mindenképp :D) Aztán kitartó munkával szépen feljutsz a Menedékházig. Mint ahogy én is :D Bár mikor már majdnem felértem, elkezdett esni az eső...a mostanában hirtelen kialakuló heves  zivatarok miatt óvatos voltam tettem be esőkabátot, hát gyorsan egy olyan egyszer használatosat...csúcs...előkaptam, felvettem, csinos...mintha egy szemeteszsákot húztál volna magadra, a szín is, és az érzés is stimmel...és miután 5 perc alatt leizzadsz, mintha szaunában lennél, rájössz, hogy jah, mégsem esik...Murphy...no comment :), de közben felérsz a csúcsra, és legalább mindenki hülyén néz rád, hogy mégis honnan jöttél :D Ezen a dolgon lehet segíteni, le is lehet venni :) 

A menedékháznál a réten megpihentem kicsit, mielőtt nekivágtam volna az utolsó 300 méternek. Utolsó emlékeim szerint nagyon fájdalmas volt, de hát nem rohanok, fekészülök lelkileg... rásegítettem egy kis műzliszelettel :) Na menjünk :) Nem könnyű a terep, nagyon meredek, de túl lehet élni, és a látvány a csúcsról kárpótol mindenért, és az öröm, hogy megcsináltad :) 

Visszafelé is a piros jelzésen mentem vissza. Annyi energiám volt, hogy az egyenletes terepen még kocogni is volt kedvem, csúcs érzés volt :) Szinte repkedtem örömömben :) Aztán kiértem az erdőből, a betonútra, és az eufória huss...akkor már kezdtem érezni, hogy ez holnap fájni fog...

Már most fáj... :D De ez jóleső fájdalom :D És csak arra ösztönöz, hogy még, még, még menni még, minél többször, egyre többet :) 

Címkék: Mátrakeresztes Ágasvár