Jakab-vára   É 48 24.375   K 21 31.127 Nagyhutától DK-i irányban 3 km-re, és Vágáshutától DNy-ra 2,6 km-re találjuk a 349,6 m magas Jakab-vára hegyet. Az ÉK-re félszigetszerűen kiugró alig 800 m hosszú gerincet három oldalról a löszbe vágódó mélyutak nyomán kialakult szakadékok határolják. Egyedül a 494,2 m magas Nagy-Som-heggyel köti össze egy ellaposodó 160 m széles nyereg. A térképeken megjelenő helynév és Dénes József várjegyzékén kívül a várra vonatkozó írott forrás nem ismert, de terepbejárásomon a hegy csúcskörzetében több erődítési nyomot figyeltem meg, melyeket később Rácz Éva és Zana Tibor segítségével felmértünk.

A térkép a csúcstól DNy-ra haránt irányú nyiladékot ábrázol,[1] melyet mára be nőtt az erdő, mégis láthatóvá teszi a fiatalabb és idősebb erdő határozott vonala. A középkorú tölgyesben továbbhaladva, a jobb oldali DK-i leszakadás peremén egy bokrokkal benőtt kb. 1,5-2 m magas szikla és az alatta lévő kőfolyás tetejére jutunk, melyet nem tud benőni az erdő, helyette iszalagos, vadrózsabozót fedi. A haránt irányú nyiladéktól ÉK-i irányban 106 méterre egy 3,5 m széles és 0,34 m mély terasz-szerű lapos árok kezdődik, melyből a földet a lejtő felőli oldalra dobták ki. A lapos árok 5,5 m után – feltehetőleg a lemosódó föld miatt – megszakad, majd Ny-ÉNy-i irányba, 30,3 m-re egy 0,9-1,2 m széles enyhén kifelé lejtő teraszban folytatódik, amely előbb szintben haladva a csúcstömböt Ny-ról és É-ról ívesen kerüli, majd enyhén lejtve a sziklagerinc kőfolyásáig követhető. Eredeti állapotában ez is 3,5-4 m széles lehetett, de a legördülő kövek és föld 2/3-át már betemette. A térképészek feltehetőleg ezt a teraszt jelölhették felmérésükben, amit aztán a térkép rajzolója nem tudván értelmezni, összekötött a nyereg magasleséhez vezető szekérúttal.

A terasz felett kőgörgeteges terepen jutunk előbb a csúcskőhöz, majd a meredek lejtőkkel határolt sziklagerincre. A 349,6 méteres magasságot jelölő csúcskő előtt 8,4 méterrel egy 8 m széles, 12,5 m hosszú és 2,15 m mély „U” alakú és keresztmetszetű árokkal félig átvágták a 19 m széles gerincet. A kitermelt föld javát a DK-i leszakadás felé hányták ki, kisebb részéből a DNy-i oldalon emeltek 0,8 m magas és 3 m talpszélességű sáncot. A csúcskőtől K-ÉK-re pár méterre egy erősen tagolt felszínű, egyre szélesedő sziklataréj indul, melyet két, eredetileg természetes bevágódás, három szakaszra oszt. 

Az első hasadék a csúcstól 10,2 méterre, azzal közel egy magasságban van. Jelenlegi állapotában 11 m hosszú, 2,57 m mély, felső szélessége 2,3 m, alsó szélessége 1,56 m. Szögletes oldalain és alján látható, hogy mesterségesen szélesítették és mélyítették. A hasadék és a megkezdett gerincátvágás egy 18,6x16 méteres védett területet határol be, de építési munkákra feltehetőleg már nem került sor. A sziklataréj-átvágástól 6,5 m-re, egy második természetesnek tűnő árok található. Ennek hossza 9,4 m, mélysége 2,3 m, felső szélessége 4,0 m, alsó szélessége 2,2 m. Ebből valószínűleg csak a belehullott törmeléket távolították el. Ezt követően a szikla lejteni kezd, majd meredeken szakad alá, melyet nagy kiterjedésű kőfolyás övez. A DK-i leszakadásra támaszkodó, a csúcsot ívesen ölelő terasz és a gerincátvágások egy megkezdett kiserőd építésére utalhatnak.

Gál-Maklár Viktor: „Tolcsva terra és vára” című tanulmányában[2] középkori határbejárások és a katonai felmérések összevetésével megközelítő pontossággal beazonosította a nemzetség egykori birtokhatárait. Írásában az alábbi sorok olvashatók:

„A Tolcsvai Úz három gyermeke közül Uza magistrerről tudunk meg még többet. 1275 és 1285 között említik a források Jakab nevű serviensét, aki – a családfába jelenlegi tudásunk szerint még nem beilleszthető – Tolcsvai István ispán feleségét és lányát valamint az ispán sógornőjét sebesítette meg.”[3]

A névazonosság még semmit sem bizonyít, de az már figyelemre méltó, hogy a várkezdemény a Tolcsvák egykori birtokhatárától mindössze 800 méterre fekszik. A család nő tagjainak megsebesítése birtokvitára utalhat, mely elegendő ok lehetett az erődítési munkálatok félbeszakítására. Ebben azonban a kőzet rossz teherbírása is közrejátszhatott. Ugyanis a kőtaréj, a riolit üvegszerűen törő, viszonylag nagy víztartalmú változatából, a perlitből[4] áll. Ez a feltehetően édesvízben megszilárdult, apró golyókból álló, vésővel és kalapáccsal is könnyen fejthető és megmunkálható kőzet a fagy hatására gyorsabban pusztul, mint a nagyobb szilárdságú vulkanikus kőzetek.

Megközelítés és egyéb észrevételek:

1.Kovácsvágástól D-re, 2 km-re, ahol az út és az időközben becsatlakozott OKT jelzése balra, K-i irányba elkanyarodik, egy zúzottköves, vassorompóval lezárt erdészeti feltáró út ágazik ki D-i irányba. Ezen az úton haladva 2.050 méter után az elágazásban a jobbra, Ny-i irányba a felfelé szerpentinező úton továbbhaladva emelkedünk egyre feljebb. Újabb 1800 m után az élesen balra kanyarodó köves úton, majd pár száz méter után annak folytatásában egy széles erdészeti úton újabb 700 m után a Jakabvára-hegy nyergébe érünk. Eddigi utunk itt jobbra, 340 fokos szögben visszakanyarodva megy tovább. Mi még a kanyar előtt 30-40 méterrel a balra, ÉK-i irányba kiágazó szekérúton a 230 m-re lévő magasleshez és szóróhoz megyünk.

A járt út itt véget ér és mi eddigi irányunkat tartva a tőlünk jobbra lévő letörés mentén vágunk át a fiatalos erdőn. A haránt irányú nyiladék után középkorú, jól átlátható tölgyesbe érve 4-5 perc alatt a kb. 0,3 m magas csúcskőhöz érünk. Innen a sziklataréjt balról kerülve érdemes a hasadékokat bejárni. A kódtáblát a felső hasadék ÉNy-i végén álló tölgyfa törzsére 4 m magasra tettem.[5]

2. Nagyhuta templomától K-i irányban a Tegda-völgyön indulunk. Az utolsó házakat elhagyva 550 m után az útelágazásban balra, éles szögben visszakanyarodva és meredeken emelkedve egy mélyútban balról kerüljük a gerincet. A Kereszt-hegynél ismét a bal oldali útra térve nagyjából D-i irányba haladva 1,5 km után balra a fák között a Nagy-Somi erdészházat látjuk. Innen 230 méterre az első megközelítésben már leírt zúzottköves út kanyarulatába érünk. Majd DK-re elébb a kövesúton, majd tovább az erdészeti úton szűk kilométer után érünk fel a Jakab-vára hegy nyergébe, és tovább az 1. megközelítés szerint a csúcsra.

Címkék: Jakab-vára Kovácsvágás Nagyhuta Vágáshuta