Szlovénia 2017 Nyár I. rész

Sziasztok!

Túl vagyok egy gyönyörű héten, amit sikerült ismét Szlovéniában eltöltenem. Ezúttal a 11 éves fiammal kettesben, nagyon aktívan töltöttük el a hét napot. Előre bocsátom, egy kicsit eklektikus lett az eleje, de a lényeg a túrázás volt, és ennek a megszerettetése a csemetével. Ennek megfelelően ne számítson senki teljesítménytúrákra. Cél a jó hangulat és az együtt megélt élmények voltak egy 11 éves kisfiú által is biztonságosan és az irodatöltelék apa által is nagyobb megterhelés nélkül teljesíthető távokkal tervezett túrasorozat. Probatum est! Ennek tudatában tudom ajánlani családoknak is, 10 év körüli gyerekekkel, átlagos fizikai kondícióval.

Maribor környéke, Logar völgy(ek) és Kranjska Gora voltak az úti céljaink. Ebben a részben a keleti részen eltöltött kirándulós, bemelegítős nap kerül bemutatásra. 

Az ország keleti részét még nem jártam be olyan alaposan, mint ahogy azt az északnyugati, vagy a tengermelléki részről elmondhatom.

Mariborban voltam ugyan már egyszer, úgy 15 éve, de egy rövid sétát kivéve nem töltöttem ott hosszabb időt. Ptuj teljesen kimaradt és az északi Toszkánaként emlegetett Jeruzalem-i szőlőket is szerettem volna egyszer megnézni - borait élvezni. A tervezett hatórás induláshoz képest „sikerült” háromnegyed nyolckor végre elindulnunk. Szerencsére Maribor, az első úti cél csak két és fél órára van otthonról. A Dráva parton parkoltunk le és irány a híres vízi torony és a 400 éves szőlőtőke megtekintése. Aki már járt ott, tudja, hogy ez a tőke egy ház falára van felfuttatva és túlélte a filoxéravészt is.  Mind a mai napig terem és gyönyörű fürtöket hoz.  Még bort is készítenek belőle, évi 100 üveggel. A házban egy ingyenesen megtekinthető kicsi bormúzeum és vinotéka van. A délidőre már 30 fok+ és tűző nap miatt  a városi sétát lerövidítettük és a túra a város fölötti Piramida hegyre is elmaradt, de így is megcsapott ennek a Dráva-parti városkának a hangulata. Mivel amatőr szinten nagyon érdekelnek a fegyverek és a hadtörténelem, kinéztem még az indulás előtt egy hadtörténeti múzeumot is a városban (esőprogram, kultúra, meg a saját érdeklődésem együtt motivált). A meglepetés akkor kezdődött, amikor a GPS a megadott címen egy kerítéssel és sorompóval ellátott „Védelmi minisztérium” feliratú területhez navigált, egy Bécsből ismert stílusú monarchiakorabeli kaszárnyaépülettel a közepén, amit katonaruhás fegyveres őrök őriztek. Kiderült, hogy ez egy kadétiskola (hasonló a magyar Ludovikához), ahol mind a mai napig oktatás folyik. A helyőrségi „múzeum” azonban szabadon látogatható. A látogatótól csak egy személyazonosító okmányt kérnek a belépéshez és csak kísérővel mozoghat. A múzeum viszont nagyon szuper. Katonai rádiók és kézifegyverek kiállítása van az épületben. Meg kell mondanom, egy helyőrségi múzeumhoz képest nagyon nagy és alapos gyűjtemény. Megérte a másfél órát rááldozni és megnézni. Ja, és NINCS BELÉPŐ (!). Ehhez kaptunk még egy idegenvezetőt is, csak mi ketten. Megköszönve a szívélyes vezetést, tovább indultunk Ptuj-ba, ami fél órára van Maribortól.

Ptuj-ról azt kell tudni, hogy Szlovénia egyik, ha nem a legrégebb városa. Az utolsó római császár, Romulus Augustulus is itt született. A Dráva-parti városkában a hegyen áll egy nagyon szépen megőrzött középkori vár. Ezt néztük meg. Mesés a kilátás a Drávára, sok történelmi festményt, bútort őriztek meg benne. A vár hosszú évekig egy angol család tulajdonában volt. A Leslie család a török elleni háborúkban nyerte el a birtokot. A várra érdemes másfél-két órát szánni. Innen indultunk tovább a délután közepén Jeruzalem-be.

Ne tévesszen meg senkit a név! Igaz, hogy kelet felé utaztunk tovább, de csak 30 km-t. A Magyar határtól, Tornyiszentmiklóstól kb. 25 km-re van ez a gyönyörű borvidék, amit minden borszerető embernek egyszer látnia kellene az életben. A borvidékre beérve olyan érzésem volt, mintha Toszkánában járnék. Amerre a szem ellát, a hegyoldalakon szőlősorok futnak, szépen gondozott, zöldellő ültetvények, és a dombtetőkön apró települések néhány házzal és templommal. A fő szőlőfajták a fehér szőlőkből kerülnek ki. A legelterjedtebb a Sipon fajta, ami a Furmint szőlőfajta. Nevét, ahogy a Kékfrankos is, a napóleoni háborúk alatt kapta a francia katonáktól. A francia „si bon”(ilyen? jó) helyi elferdítése. A panzióban, ahol megszálltunk egy vinotéka működik a pincében. A somelier-hölgy nagyon részletesen mesélt a borkóstoló alatt a helyi borokról és az embernek az volt az érzése, együtt él a tájjal, amit nagyon szeret és lelkesedik érte. Az Apartmaji Svetinje nevű panzióban szálltunk meg. Egy garzonlakás méreteit felülmúló méretű lakrészt kaptunk, teljesen felszerelt konyhával. Nagyon szép, tiszta, frissen felújított hely. Étkezési lehetőség ugyan itt nincs, de egy kilométerre van egy taverna a másik domb tetején ahova természetesen úgy sétáltunk át a nyári estében. A látvány így gyalog még elképesztőbb. Az ember lelassul azáltal, hogy kiszáll az autóból és képes jobban befogadni a táj szépségét. Reggeli a szomszéd településen lévő szállodában volt, amelynek ez a panzió egy „fióklétesítménye”.  Innen indultunk tovább másnap reggel a következő úti célunk felé, ami a Logar völgy lett. Erről majd a következő részben számolok be.

Címkék: Szlovénia Maribor Ptuj Jeruzalem