Rendkívül korán amikor még a kakasok is alszanak indultam el mai túrámra. A tervezett 54 km a Zemplén északi részének kellős
közepén vezetett át. A már ismert és még ismeretlen útvonal szintkülönbsége jelentős. Hazánk egyik, ha nem a legnehezebb
teljesítménytúrája a Kazinczy 200 km teljesítménytúra - nagy álmom a bakancs listámon - is a Zemplén ezen részén kerül
megrendezésre. Túrám központi részét alkotta a Füzéri vár megtekintése, a Milicek és a számomra nagy kihívást jelentő
Északi zöld túraútvonal egy része.
A táv és szintkülönbség ismeretében egy esetleges kint alvásra is felkészülve két napi felszereléssel, ellátmánnyal,
hálózsákkal indultam a sötétben még baljóslatúan felém magasodó hegyek közé.
Göncön a valamely vonat beérkezését bejelentő vasúti tájékoztató fémesen érces hangszóró hangján kívül szinte néma csönd volt.
Miközben még egyszer átnéztem minden nálam van-e, megriasztottam fejlámpám fényével egy vadászó macskát, aki menekülésével
"végre" hangos ugatásra sarkalt pár kutyát.
A piros kereszt által jelzett túristútvonalon indultam el Telkibánya irányába. A sötétben hihetetlen élmény a beszűkült
látási körülmények közötti haladás! A felkelő nap fényét még felfogták a magasabb hegyek csúcsai, bár a réteken már
halványan derengett, a levelesedő fák között még szinte kézzel fogható volt a sötétség.
Több réten is átvezet az ösvény egy ilyen helyen találtam rá a Zemplénben régóta vadászott Agárkosbor gyönyörű példányaira.
Amennyire a fejlámpa által adott fény megengedte, magamban "rögzítettem" a látványt és vakuval fotóztam róluk egy pár képet.

A Pálos kolostor rom felé tovább haladva egy vadetető mellett hatalmas zajjal ugrott meg előlem valami. Ötven méterrel később
kiérve a hegyre felvezető út előtti utolsó rétre egy szarvas tehén állt velem szemben. Nehéz volt eldönteni melyikőnk
zakatoló szívverését hallom. A meglepetés mindkettőnkre hatással volt. Ő hűen állta míg kétszer is lefényképezem remegő kézzel
a korom sötétben vakum villámfénynek is ható fényében. Persze hogy nem sikerültek a képek! Az életösztön azonban erős volt,
a szarvas az erdőbe ugrott.
Én lassabban ugyan, de követtem példáját, igaz nem utána, hanem a kolostor felé. Miközben haladtam az erdei ösvényen eszembe
jutott az idei nagy hó utáni túrám, amikor a Gönc Telkibánya túra 12 órámba került a sokszor 50-60 cm hóban.
Elhaladva a télen szép kilátást biztosító, most zárt kanyarban a bérc mellett, majd befordulva a kolostor rom felé már
izgatottan vártam a találkozást.

A 700 évnél is idősebb kolostor most is megálljt parancsolt! Falai több évszázada tető nélkül állják a természet hatásait.
Az esőt, a szelet, a meleget, a fagyot, a jeget. A talán Amadé nádor által alapíttatott, támogatott kolostor építőinek
építészeti tudására jellemzően a főfalak gyakorlatilag sértetlenek. A mai napig a falak belső oldalán az eredeti vakolat
található, túrázó elődeink több évszázada vakolatba és falba rót kézjegyeit olvashatjuk itt. A Telkibánya felé tovább vezető
túraútvonal mellett egy talán másfél évszázados bükkfa magasodik ágaival a falak fölé nyúlva. A fák levelei által összezáródó
lombozat által beárnyékolódó erdőtalajon már termésüket hozták a Fogasírek, de még szórványosan virágoztak. Itt ott Ibolyákat,
Bogláros szellőrózsákat is láttam.
Az Árpád kori aranybánya Telkibánya előtt az Ökör-hegy, Kerek-hegyi pihenőnél könnyítettem öltözetemen és reggeliztem.
A faluban végig haladva a panziók sora előtt még nyugalom volt, pihentek az itt vendégeskedők. Az Érc- és Ásványbányászati
Múzeum előtt álló faragott kopjafát, a domboldalon szikla előtt álló aranybányászokat ábrázoló faszobrok múlják felül.
A múzeum az 1825-ben alakult porcelángyár épületében került kialakításra. Hollóháza irányába tartva elhaladtam
a Kopjafás temetőt, és a Lipót-akna, Király-kúti elágazást jelző táblák előtt. A falu végén a Mátyás királyt ábrázoló hatalmas
fafaragás köszön el a vándortól.
Legelőkön és réteken áthaladva, mielőtt beérnénk a vegyes fafaj összetételű erdőbe, visszatekintve még láthatjuk
a templom tornyának csúcsát.
A tölgy, gyertyán, bükk, fenyő erdőn átvezető erdei út, mely igazában vízmosás eléggé köves, botladozós jellegű.
A vaddisznók kihasználva az elmúlt hét csapadékban gazdagságát, gumók, csigák, rovarok, és ki tudja milyen más finom falatok
után kutatva túrták fel a vízmosás alját több száz méteren. A gödrökben összegyűlt ideiglenes tavakban a békák
ülték nászukat, hosszú petefonalakat rakva a vízben.
A Hármashatártól már bükkösön vezet át a turistaútvonal. Az Ökör-hegy, Nagy-Pál-hegy kelet, Pányoki-kút, Ördög-vár dél
kereszteződéseket követően a már ébredező Hollóházára értem be. A Hollóházi Porcelán Márkabolt után a Hollóházi Porcelán
gyár világszerte híres épületét láthatjuk meg. Az 1777-ben üveghutaként indult tevékenység 1831-től a kaolinra alapozva fejlődött
kőedénygyártássá. A Károlyi család birtokában lévő gyár első virágkorát Istványi Ferenc bérlő idejében élte.
Kihaladva a településről szembetűnőek a köszöntő és búcsúzó kőoszlopok fatábláikkal.
Innen a Toroki erdészházig a kerékpárúton haladhatunk a Kréta-patak partját követve.
Az erdészháznál gigantikus tölgy óriások uralják a teret és figyelmeztetnek minket a körforgás végtelenségére az út melletti
tűzifarakással. A fák göcsörtös karjai öregséget, de egyúttal erőt mutatnak felém. Hívó szavuk a megérintésükre, érezni
a természet erejét nem hagyható ki!

Innen a Rákóczi-úton haladtam tovább Füzér felé. A többségében tölgyfák alkotta erdőben átvezető útvonal hűen adja vissza
miért szerették Rákóczi kurucai a Zemplén hegyeit. Kellemes könnyen járható, ugyanakkor rendkívül vadregényes környezetben
vezet a turistaútvonal Füzérre. Az utolsó kanyarok után hihetetlen a kibukkanási élmény! Még az ösvényen állva pillantjuk meg
a Füzéri várhegyet és a rajta magasodó várat. Bár jelenleg a felhők által árnyékolt fehér falak nem nyújtották azt a sokakat
megigéző látványt, mely örökre Füzéri vár imádóvá változtatja a túrázót, mégis elérzékenyült állapotot okoz.

A vár mintegy a vár hegy csúcsának kiteljesülése magasodik a völgy fölé. Sziklafalait-melyek fáinak lecsupaszítása az építő
munkák szerves része volt- a messziről látható sárga virágú sziklai ternye díszíti. A falu fölött egy héja körözött éreztetve
velem a teret, a vár hegy nagyságát. A marha tartó telep puli kutyája mellett elsompolyogva, egy sajtos pogácsámba telt
a barátkozás, értem be a patak megannyi kis zúgója mellett elhaladva. A település érezhetően épít a turizmusra, a szállóhelyek,
a sok kis ajándék bolt, mind a hely, a jól működő önreklámozás, a jó turisztikai forgalmú életvitel jeleit mutatja.
A vár több kanyargós útvonalon is megközelíthető. Közben gyönyörködhetünk, mind a falu, mind a Belső Zemplén szépségében.
Felérve, a reklám managementnek köszönhetően mire odaértem 100 +-10 en voltunk a vár kapunál.
Ami felháborító, hogy a turista csoportok idegenvezetővel előnyt élveznek. Értem én hogy pénz beszél kutya ugat.
De a várhoz felfelé utolértem Juliska nénit Pista bácsival.
Hogy ne legyek bakancsban trappoló talpas paraszt az utolsó pár száz méteren együtt mentem velük. Kiderült, hogy
a gyerekkori Szerencsi várcsoki emlékére Magyarország várnéző túra sorozatban vannak, így nyugdíjasan 70 pluszosként.
A vár kapu felvonó után emberi giga csoport, elhűlve néztük a forgatagot. Kiderült "beesett" két busszal, két csoport
idegenvezetést igényelve a várban. Ez valami plusz bónusszal jár. Érted ugye. Na most egyéni nézelődők és túrázok hátra.
Pista bácsi halk kérdésére, hogy kaphatunk e mezei belépőt a pénztáros honleány kuvaszt megszégyenítő módon rámordult,
hogy ő most erre nem ér rá. Egy hatos csoportban szintén egyénire vártak. Ott az egyik hölgy komondor volt.
Ketten jól összevesztek. Lényeg a lényeg a vár belseje elmaradt. Adófizető állampolgárként úgy vélem jogomban áll kifizetve
a belépőt bejutnom a várba. Pista bácsi Juliska nénivel Sopronból többet tudtak a várról, mint mindenki más együtt véve.
Csak szerették volna látni, megérinteni a várat, ahogyan én is.

Nincs más hátra, mint előre körbe fotóztam lentről, megcsodálva a falakat, az ablakokat. A vár hegyen kialakult egyedi
lágyszárú növényvilágot. A kék és sárga nőszirmokat. Majd tovább Milicek és Északi-zöld.

Baromi nagyot hibáztam. Míg azon háborogtam, hogy nem jutottam be a várba elfelejtettem megfogyatkozott vízkészletemet feltölteni.
A Kis-Milicre tartva már több helyen találkoztam a tavaszi tél által kidöntött bükk fákkal, de az út jól járható volt,
talán a látogatottságnak is köszönhetően, legalább az ösvényekről a fák fel voltak darabolva.
A csúcs előtt a Csata-réti erdészháznál felkészülés gyanánt a Milicek, és az Északi zöldre, megebédeltem.
Többekkel találkoztam akik Hollóháza felől a Milicekről a velem ellenkező irányt választották. Megtárgyalva az útvonalak
járhatóságát egymásnak további jó túrát kívánva haladtunk mindannyian a célunk felé.
A Kis-Milic előtti szikla kilátó bércről megcsodáltam a Füzéri várhegyet, a Zemplén csúcsait, többek között a felhők által
éppen látni engedett Sátoraljaújhelyi kúpokat.
Az ösvény már olyan meredek volt, hogy minden egyes lehetőséget a fényképezésre kihasználtam pihenőként. A csúcsra
való feljutás nagyon hasonlatos a Kékestető Pisztrángos-tó Gabi-halála szakaszhoz. Rendkívül meredek, izmokat, szellemet
próbára tevő szakasz.
Így amikor fura duda szó riasztott meg, aminek forrását keresve, leesett állal néztem két túrakerekpáros srácot, ahogyan
életveszélyes, nyaktörő módon "száguldva" gurulnak le, a fák között hol fékezve, hol felgyorsulva, még köszönni is elfelejtettem.
Az Északi zöld nemzetközi volta itt ébresztett rá a természetszerető emberek nemzettelenségére. A srácok vigyorogva hangos
dobrijjal köszöntek, a kormányokon lengedező kis Szlovák zászlócska vígan lengedezett a menet szélben.
Míg ezen töprengtem nem is volt annyira nehéz felérnem a Károlyi-kilátóhoz. A szép faszerkezetes torony a csúcs mellett
került kialakításra, részben az itt található fák fölé magasodik.
Közben megtaláltam a srácok éjszaki bivakját melyet a déli oldalon alakítottak ki. Északról erős szél fújt, így egy gödörben
alakították ki szállásukat, és építettek ideiglenes tűzrakó helyet. Ennek a még meleg köveinél ettem ismét én is.
Itt jöttem rá, hogy 2 dl víz lötyög az egyik palackomban. Legközelebb Kékeden jutottam vízhez. Hát... Nem volt szar :D.
A kilátó felső szintjén a természet, de főleg az időjárás kárpótolt, a felhőtömb a fejem felett betömörült, a légnyomás
a párát lenyomta a földre, így a Tátráig betudtam fotózni, illetve a belső Zemplénbe. A fotók azonban sohasem fogják visszaadni
az emlékeimben megőrzött Zemplén végetérhetetlennek tűnő messzeségekbe nyúló képét!

Bámész álmélkodásomból, csak az egyik fülemen be a másikon kifújó szél ébresztett arra, hogy itt az idő menni kell.
Az Északi zöldön hamarosan a Nagy-Milicen felállított obeliszkhez értem. 893 méter magasságával a Zemplén legmagasabb csúcsa.
A csúcson felállított beton oszlop az országos Kék Túra kiinduló pontja. Bár kilátás mentes, mégis hazai viszonylatban
a csúcsok csúcsa. Legalábbis nekem.

Kellemes gyalog sétával nem lehet megközelíteni. Akár a Kis-Milic felől, akár Hollóháza
felől meghozza a csúcs érzést. Garantáltan meg fogsz állni pihenni.
Az általam követett Északi zöld túraútvonal innen a Magyar Szlovák államhatáron vezet. A Balassagyarmat és Sátoraljaújhely
közötti, elsődlegesen  a  magyar-szlovák  határ-szakaszon kialakításra került, kb. 390 km  hosszú, egybefüggő gyalogtúra
útvonal ötlete Bánhidi Attiláé. A kivitelezést Mályi József vállalta és feladata a térképészkedéstől a táblák legyártásán
keresztül az ecset húzogatásig, szinte mindent magában foglalt. Sokszor  egyedül dolgozott.
Szabadnapokon, hétvégenként az MKE tagjai segítették. Nem szabad elhallgatni, hogy a tiszta célkitűzés és nemes szándék
mellett, a gyalogos turistáknak kigondolt és megvalósított útvonal, a támogatók mellett, ellenségeket is szerzett.
Az érdekek sajátos játéka ez, amely sok bosszúságot és többlet munkát követelt a kivitelezőtől. Azonban előre a turistaúton!
A táj maga vadregényes. Egyes részein a határjelek megépítése, és a turista jelzés felfestése óta lehet én voltam az első
emberi lény. A piros tetejű határkövek kerti törpeként voltak a turistajel mellett útmutatóim. Mind a jelek felfestése, mind
a határkövek elhelyezése ember próbáló fizikai teljesítmény volt! A szószerint vett út, ösvény itt nem létezik! Hegy gerincek
és csúcsok, meredek oldalak, mély vízmosásokkal váltották egymást. Ősöreg fákkal, hatalmas moháktól molyhos sziklákkal.
Ahogyan anno a határvonalát papíron meghúzták, valósították meg azt sok-sok munkával elődeink. Az európai unióhoz történt
csatlakozás egyik folyományaként már nincs határvédelem. Igazában nem árt ha vannak nálunk okmányok, de alapvetően,
hogy Magyar avagy Szlovák oldalon vagyunk nem hordozz jelentőséget. A Milicektől a Skaroskai leágazásokig 5 szlovák
turistával haladtam. Többé kevésbé jól megértettük egymást az Oláh-rét előtti szikla-kilátón a sráccal beszélgetve önkéntelen
mutogatásba kezdtünk ki mit ismer fel. A szlovák, magyar, angol nyelvek együttes keverése mindenkiből nagy nevetéseket hozott ki.

Újdonsült ismerőseimtől a Skaroskai Magyar-Szlovák államhatár átkelőhelynél váltam el.
Ahogyan haladtam előre úgy vált egyre járatlanabbá az útvonal. Egy mély vízmosásban patak átugrás, nem kellemes megérkezés.
Botjaimmal valahová a patak közepébe támaszkodva átlendültem, majd úgy 80 kg-mal becsapódtam. A térdeim hatalmasat nyögtek.
Ezután a Hrabo, majd Szurok-hegy. Milicekkel együtt Kékes tető egymást követve 4 szer :D. A botjaimmal mérve 30-40 fokos
hegy oldalak, láva köpetes görgelék kövekkel, falevelekkel borítva. Felfelé a combod könyörög, lefelé a teleszkópok :D.
Az agy itt kikapcsol, megszűnnek a hétköznapok. Az egymást követő lépteid "megtervezése" köt le. Ott két nagy kő ami stabil,
amott vadak által kijárt csapás, egy nagy fa aminek jól esik megtámaszkodni. Valami amit érdemes lefényképezni.
Megannyi kis pihenő melyet kihasználsz. Tíz húsz méter egyenesebb szakasz már már megváltás.
És még is erősödni fogsz! Méterről méterre. A látvány, a teljesítés érzése előrébb visz!
Az Északi zöldet igazában ajánlanám részleteiben mindenkinek, aki szeretne kevésbé járt turistautakon is végig menni.
Életre szóló élmény lesz!
A Drahosi-rét csodaszép lápos, nyíres erdei szokatlan látványt nyújtanak a szemnek az égig érő, napot takaró bükkösök után.
Egy ilyen láp réten találtam rá az ujjaskosbor még nem virágzó pár példányára. A fotózást ismét kihasználtam pihenésre.

A Szurok-hegyről leérve egyúttal letértem az Északi zöld útvonaláról, a nagy vándorlást majd egy pár év múlva szeretném
végig járni, ő is a bakancs listámon szerepel.
Kéked előtt telón jeleztem emberek közé értem. Kéked után elképedés mitől fekete a telóm képernyője. Lemerült.
Pedig azon van a térkép. Az éppen előző napon vett és beüzemelt power bank mekkora Flash volt! Menet közben úgy hogy
használtam is simán feltöltötte a telóm.
Abaújvár felé felfedeztem egy mély több helyen 25-35 mély hasadékot, az alsó részt pannon üledéknek azonosítottam be, ezt
majd egyszer végig járom.
Gönc felé kissé fáztam, a naplementével arányosan hűlt le a levegő.

A Göncre bevezető szakasz így 60 km után már hosszú volt.
Az agyam az átélteken pörgött, a testem az egyenes területeken haladva megpihent.
A kocsimhoz érve boldog voltam.
Visszanéztem a már estébe halványodó hegyekre és örültem a mai napnak.
Jó túra volt!

Zemplén körtúra II.
61,4 km 14 óra 59 perc, mozgásban 12 óra 26 perc, szint különbség 5200 méter.

Gönc hajnali 4:38
Telkibánya 6:10 7,8 km
Hollóháza 08:12 17,4 km
Füzér 09:25 22,8 km + 3 km körbe fényképezés nem jutottam be.
Kis-Milic Károlyi-kilátó 11:30 30,4 km
Nagy-Milic 11:55 30,9 km
Északi-zöld kilátóhely 12:15 33,0 km
Skaroska Magyar-Szlovák államhatár átkelőhely 12:42 33,5 km
Északi-zöld elágazás Skaroska 12:57 34,2 km
Északi-zöld Nagy Hrabó 13:58 38,2 km
Északi-zöld Skaroska határátkelő hely, pihenő 14:29 39,3 km
Északi-zöld Szurok-hegy csúcs 15:10 41,0 km
Északi-zöld Felsőkéked 15:40 45,0 km
Kéked 16:13 47,0 km
Pányok 16:40 49,0 km
Abaújvár 17:52 53,0 km
Gönc 19:35 61,4 km

Ui.: "Ezt olvasva, az ember úgy érzi ott jár, érzi a legördülő izzadtságcsepp sósságát, a fájdalmat a lábaiban,
az örömöt amint felér egy csúcsra, és a megkönnyebbülést amikor meglátja az autóját! :) Büszke vagyok Rád, a kitartásodért!" Edit

Címkék: Füzér Északi Zöld