A Dél-Alföld szépségei, avagy születésnapi kirándulás 2017

2016-ban határoztam el, hogy a jövőben a felfedező vágyaimat kielégítendő, a születésnapjaimon olyan helyekre látogatok el, ahol még a kiválasztott hely környékén se nagyon jártam. Tavaly meg is volt az első ilyen kirándulás, ami főleg autókázásból állt (a vége 540 km lett), és csak kevesebb sétából. Az akkori célpontok egy Nyirád melletti volt bauxitbánya, a zalaegerszegi Azáleás-völgy, a Somogy délnyugati szegletében található „hétszergörbe”, valamit a Somogyvár melletti Kupa-hegy volt (oda végül nem tudtunk felmenni). Sajnos pont tavaly májusban romlott el a számítógépem, így a kirándulás során készült (jobb) képeket csak a Facebook oldalamon lehet megtekinteni, az indafoto-ra nem volt lehetőségem feltölteni. (A volt számítógépem merevlemeze még megvan, szóval lehet, hogy egyszer majd sikerül lementenem róla a képeket.)

Idén kicsit más volt a terv: rövidebb táv kocsival (410 km), több gyaloglás. A célpontok a következőek voltak: a két homokbucka Fülöpháza mellett (itt már jártam egyszer, de a többiek még nem, így meg akartam nekik mutatni, milyen fasza hely); a „pad a semmi közepén” Császártöltés mellett; végül gyerekkori atlasz nézegetéseim egyik kedvence, az Ólom-hegy. A kirándulás albuma ezen a linken található meg.  

Tavalyhoz hasonlóan szinte percre pontosan megterveztem az útvonalat. 2016-ban be is tartottuk a „tervet”: reggel 06:30-kor indultunk, este 18:30-ra értünk vissza. Hasonló volt idén is: reggel 6:00-ás indulás, este 19 óra felé megérkezés. A korábbi indulás és későbbi érkezés a hosszabb túráknak tudható be (a turistautak.hu térképei alapján saccoltam a gyalogtávokat), valamint annak, hogy fél órára meg akartam állni Soltvadkerten, hogy kipróbáljam az ottani országos hírű cukrászdát.

6-kor meg is volt az indulás, 7:30 körül megérkeztünk Fülöpháza környékére, ahol letettem az autót, majd elgyalogoltunk a homokbuckákhoz. A turistautak.hu alapján kb. 2 km volt a táv, de emlékeztem, hogy egy bő fél óránál többet nem kell gyalogolni, és így is volt. A táj hepe-hupás, homokos, hangulatos, nekem és a többieknek nagyon bejött. A homokbuckák jól el vannak rejtve, szerintem nincs is sok látogatója, annak ellenére, hogy a maps.google műholdfelvételén is kivehetőek. Simán lehet olyan felvételt készíteni, ami mintha valódi sivatagban készül volna. Az egyetlen apró bánatom az volt, hogy csupán 3-4 fajta virágos növényt lehetett látni, beleszámítva a rengeteg árvalányhajat. Viszont a boróka és galagonya bokrok nagyon szépek voltak.

A homokbuckák megtekintése után bepattantunk az autóba, és kb. fél óra múlva Soltvadkerten voltunk, ahol megkóstoltunk egy-egy finom süteményt vagy tortaszeletet. Onnan további fél órára volt Császártöltés. Én a maps.google térképét böngészve bukkantam rá 2015-ben egy fotóra, ami egy padot ábrázolt, a következő címmel: „pad a semmi közepén”. Elhatároztam, hogy ezt egyszer megkeresem! Minél pontosabban meghatároztam a GPS koordinátákat (ez végül is felesleges volt, egyikünknek se volt GPS-e), összehasonlítottam a google térképet a turistautak.hu-val, kinyomtattam a környék térképét, és bejelöltem, hogy kb. hol kell lennie a padnak. A térkép alapján 4 km-t kellett gyalogolni Császártöltésről.

11:15 körül indultunk el gyalog a falu végéről. Egy darabig a kék jelzést kellett követni, utána viszont jelöletlen földúton mentünk egy nagyon szép fasor alatt. Útközben láttunk egy másik padot is. (Valószínűleg ez az északi pad volt, mert annyit kiderítettem előtte, hogy a pad a Szamár-völgyben van, és az általam keresett ülőalkalmatosság a déli pad). Virágok változatos formában itt se nagyon voltak sajnos, legtöbbször lecsepült veronikákat láttam, meg volt számomra ismeretlen faj is.
Aztán egy szűk óra gyaloglás után (tehát nem volt 4 km) elértünk kb. arra a környékre, ahol a padnak lennie kellett. Nézelődtem egy kicsit, mert a táj ismerős volt a felvételről, és hirtelen meg is pillantottam egy kisebb dombtetőn, nagyjából 200 méterre a térképen bejelölt helytől. (A térképen az erdősáv széléhez jelöltem a padot.) A padhoz semmilyen jelzés, de még kitaposott út se vezet, pedig még egy kajszibarack fát is ültettek melléje, és a környék legmagasabb pontján fekszik. Amúgy tényleg a semmi közepén.

Miután „kiromantikáztuk” magunkat, hogy milyen elhagyott, fasza hely ez, visszaindultunk, és 13:20 környékén beszálltunk a kocsiba Rém felé indulva. Az út oda meglepően huplis, erdős volt, az Illancs valóban elüt az Alföld környező részétől. Rémnél a kék jelzést kellett követnünk az Ólom-hegyhez. Ide is nyomtattam térképet, bár utólag kiderült, hogy felesleges volt, mert végig mutatták az irányt a kilátóhoz. A kilátóhoz is kb. 1 óra volt gyalog, és a térkép nem is volt teljesen pontos, mert a kék háromszög odavezetett a célponthoz, ami viszont nem volt jelölve a térképemen.

De így gyorsabb volt, és „eltévedés mentes”. A kilátó egy volt geodéziai torony, állítólag 20 méter magas, hát nekem többnek tűnt, de jól elbújik, csak az utolsó pár száz méteren bukkan elő az erdőből. Ráadásul tényleg „hegyen” van, mert egész sokat kellett felfelé menni az utolsó 100-200 méteren. Felmászva a tetejére nagyon szép a kilátás minden irányba, ízelítőnek néhány kép: 1, 2, 3, 4. A nyugati horizonton látszódott a Szekszárdi-dombság, délre a csávolyi adótorony, északra egy szép, magányos fa. Sokat nem tudtunk már időzni, mert még haza is kellett érni, és én még el akartam kocsival menni a Tolnai-hegyháton keresztül. (A rövidebb út Kalocsának lett volna.)

Amikor Rémről elindultunk, már tudtam, hogy 1 órával el vagyunk csúszva a tervtől (amiben nem volt benne a soltvadkerti kitérő), de szerencsére a többiek sem siettek. Így a 19 óra helyett 20 órára érkeztünk haza.

Nem bántam meg, hogy a hosszabb úton mentünk, keresztül-kasul Tolna megyén, mert nagyon élvezetesek voltak az utak, és szépek a tájak. Az a jó ezekben a kirándulásokban, hogy mindig mutat valami újat, amit legközelebb alaposabban meg lehet nézni, úgyhogy lassan-lassan el is kezdem tervezgetni a jövő évi születésnapi túrát.

Címkék: Alföld Fülöpháza Császártöltés ólom-hegy