A jelvényszerző túramozgalmak közül az Országos kék-túra után a legtöbben a Zemplén-hegységben, a Sárospataktól füzérig vezető, piros jelzésű Rákóczi turistautat járták be, s így jutottak el Telkibányán és a Potács-házon át a címben szereplő Amadé-várba is.

A Potács-ház a két háború között az erdei munkások nyári szállása volt, melyet a hatvanas években a turisták kulcsos házává alakították át. A névadás két féle képen is magyarázható, és mindkettő igaz:

1.    A német pottaschenhütte az egykori funkciójára utal. A ház a XVII-XVIII. században a hamuzsírégetők szállása volt.

2.    A latin potation jelentése viszont ivás, ivászat, dorbézolás, mivel a kulcsos házban gyakran tartottak ivászatba torkolló névnapokat, születésnapi bulikat.

Akik bejárták már az Országos kék-túra mentén a Pengő-kő, és a Boldogasszony-magasa, vagy Regéc felől érkezve a Süllyedt-Bán-hegy sziklatornyait és azok kőfolyásait, képet tudnak alkotni, milyen lehetett a Gönctől DK-re, 4 km-re, a Zempléni hegység Ny-i vonulatai között található Téglás-kő nevű hegytető É-i irányba lejtő keskeny, természetes sziklahasadékokkal tagolt, sziklás gerince még a vár megépítése előtt.

A sziklatornyokra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint amik örök idők óta változatlanul ott állnak és ott is maradnak. A dolog azonban nem így van. Az elmúlt néhány ezer év alatt a szomszédos völgyekbe folyamatosan bevágódó Kis-patak, és a Gönci-patak (Nagy-patak) a sziklagerincet alámosva egyre újabb sziklatömbök leszakadását eredményezte. Erre utalnak a Kis-, és Nagy-Amádé-hegyek párkányai, a sziklagerinc É-i és Ny-i meredek leszakadásai és a tornyok közötti mély hasadékok. Ugyanakkor a sziklának ez a természetes tagozottsága tette rendkívül alkalmassá a gerincet az 1270-es években a kor haditechnikája által szinte bevehetetlen vár megépítésére. Az építkezéshez bőséges anyagot szolgáltattak a fagy hatására a tornyok közötti hasadékokban felgyűlt sziklatömbök, és a Ny-i oldal kőfolyása. A vár építésével azonban a folyamatosan mozgó kőgörgeteg utánpótlása lelassult, így a Ny-i oldal mára vissza erdősült.

Mivel Füzér határjárásában még nem említik valószínű, hogy a várépítés csak 1270 után indult meg. Első említése 1288-ból való.^[1]  Vencel uralkodása idején az ifjú Károly Róbert egy ideig, Amédé nádornál, Göncön tartózkodott. 1304 körül Lokietek Ulászló lengyel király is Amádénál talált menedéket, aki később katonai segítséget is ad trónja visszaszerzéséhez.^[2] 1391-ben – már, mint királyi várat – adja Zsigmond Bebek Imrének és Detrének adományul. A terület később is utódaiké, de a várról nincs többé adatunk.^[3]

A kirándulók többnyire Telkibánya, vagy Gönc felől a Ny-i oldal meredek kapaszkodóján jutnak fel a sziklagerincre, és első látásra csak a négyzetes alaprajzú, omladozó öregtorony falait látják meg, s a nagy-szikla tetejéről nyíló kilátásban gyönyörködnek. Ha azonban kicsit több időt szánunk rá, az apró részletből összeáll a 250 x 70 m kiterjedésű, a kor igényeit teljes mértékben kielégítő hegyi vár képe.

A vár eredeti útja a Hernád-völgyéből, a Potács házon át, szintén a Kis-patak mentén jöhetett fel, de a meredek kaptató helyett, D-i irányba tovább haladva a Cicés-rétre^[4] jutott, ahová a Regéc felől felkapaszkodó út is érkezett. Innen a Téglás-kő^[5] Ny-i oldalában É-nak fordulva ért a 735 m magas platóra.^[6] (Itt csatlakozik az egykori várútba a D-ről érkező piros Rákóczi turista jelzés.) A kanyarokban több helyen látható még az egykor 3,5-4 m széles, mára a lemosódó föld által részben betemetődött jól megépített út fél méter magas, terméskőből rakott támasztó fala.

Innen az út a gerincen haladva 960 m után érkezett az elővár kézzel kiásott D-i árokhoz és sánchoz, ahonnan – talán felvonó-híd és kapubástyán keresztül, a D-i gerinc Ny-i oldalának tetejére épített 3-5 m magas támfal tetején haladt tovább. Ez a támfal az út alátámasztásán kívül, az elővár Ny-i védelmét is biztosította.

A D-i szikla alatti, szintén mesterséges árok melletti kőhalom feltehetően egy újabb kaputorony omladéka. Az egykori út mintegy 50-60 méteres szakaszának párkánya ma is megfigyelhető a piros sáv jelzésű út Ny-i oldalán. Feltehetőleg ennek folytatásában a két újabb természetes hasadék Ny-i oldala alatt tovább haladva jutott a D-i sziklaperemen át a belsővárba. A jelzett útból itt válik ki jobbra a piros „L” romjelzés és feltételezésem szerint ide érkezhetett egy újabb kapubástyán és felvonóhídon át a 4-6 m magas támfallal megtámasztott egykori várút is, amely szintén két felé ágazhatott, jobbra, K-i irányban az öregtorony alatti részben mesterségesen kimélyített harmadik sziklahasadékba, és előre, É-ÉNy-i irányba az alsó udvarra.

A sávjelzés innen ÉNy-i irányban egy 2-3 m magas sáncnak látszó domborulaton halad tovább, amely valójában a vár egykor 5-6 m magas DNy-i fala lehetett. Mi azonban az É-nak tartó romjelzésen tovább haladva átkelünk a már említett mesterségesen ki mélyített sziklahasadékon és az egykor 4-5 emeletes, 2,5 m falvastagságú 5,5 x 5,5 méteres belméretű öregtoronyhoz érünk. Innen a torony omladékán leereszkedve a felső udvarba torkolló újabb 6-8 m széles természetes sziklahasadékon átkelve már a gyönyörű kilátást nyújtó Nagy-sziklára kapaszkodhatunk fel. A Nagy-szikla és az Északi-szikla között volt egykor a vár legvédettebb területe, ahol a 3-4 szintes palota álhatott. Azért nehéz az avatatlan szemnek felismerni a vár egyes részeit, mert az egykor kb. 15 x 40-45 méteres felső-, és a 10-12 x 70 méteres alsó udvar területének javát a leomlott falak törmeléklejtői fedik.

Ahogy a bevezetőben is már említettem a vár építésével a sziklák alatti kőfolyás mozgása lelassult, de nem állt meg. Ez a lassú mozgás okozhatta az alsóudvar DNy-i falának megrogyását, s ezért kellett azt még az 1400-as évek elején két vaskos támfallal megtámasztani. Ez a lassú mozgás lehet az egyik oka annak is, hogy az alátámasztásukat vesztett falakból mára alig maradt valami.

A Nagy-szikláról leereszkedve a romjelzés a felső-, és alsó-udvarokon áthaladva Ny-nak fordul és a DNy-i fal omladékáról ide érkező piros sávjelzésbe csatlakozik. A Ny-i gerincen lefelé haladva, ahol a piros sávjelzés élesen balra fordul, egy 30-40 m széles, enyhén kifelé lejtő, kövektől megtisztított tereplépcsőhöz érünk, melynek É-i folytatása a Kis-Amadé-hegy. Ez is a vár ellátását szolgálta, talán zabot, vagy hajdinát termeszthettek itt.

A várról talán Gajdos Csaba építészmérnök készítette a legrészletesebb felmérést. Az ő leírása 2010-ben a világhálóra is felkerült,^[7] így ma már bárki hozzáférhet. S az ő felmérési rajza alapján az én leírásom is könnyebben értelmezhető.

Címkék: Zemplén Vár Potács-ház Amadé-vár Gönc Fony