Húsvéti körmenet Csobádi Csobban-tói pólóban.

Egy meghívásos igen jó hangulatú horgászversenyt követően viccesen megígértem társaimnak a Csobádi Csobban-tói póló
létrejöttét és az abban történő "hírvivői feladatok" ellátását :D . Így a póló elkészült és én magammal vittem
sok ember nagy derültségére.

Maga a túra számomra szintén igen jól sikerült, ismét jól éreztem magamat.

54km 8 óra 25 perc, nézelődésekkel és jelzés nélküli turistautak keresésével.

Encs, Abaújdevecser, Fancsal, Baktakék, Abaújszolnok, Szanticska, Felsőgagy, Csenyéte, Fáj, Fulókércs, Szalaszend, Méra, Encs.

A Cserehát déli részén jellemzően inkább dombos, lankás területeken vezető útvonal csak néhol okoz meglepetés
szintemelkedéseket. Sajnos jellemző volt a nagyfokú elhanyagoltság, a jelek hiánya. A fogalmilag látvány orientált turista
nem fog itt maradandó élményekre találni. Közel egyharmadában mezőgazdasági és műúton vezet az útvonal, tekintve országjáró
mivoltát. A már erdőjárós részek viszont azon kevésbé jártak közé tartoznak melyek igen elhanyagoltak, volt melyeken
nem tudtam közlekedni annyira benőtt volt, pedig hol van még a vegetáció igazi nyári burjánzása! Sokszor több kilométeren át
hiányoztak a jelzések, alternatív jelekként talán éppen az erdészeti dolgozók festettek fel szín helyes nyilakat. Volt amikor
az erdészeti utak karbantartása során 20-30 méterekkel került új nyomvonalra a turista út. A szégyenfoltra is rátaláltam mely
a Magashegyi kilátó Szanticskánál. Hát ő Ripped. Megszűnt, használhatatlan, életveszélyes. Pedig azon kevés helyek egyike
ahonnan belátni a Zemplén nyugati vonulatait, egyszerre a regéci és boldogkőváraljai várat. Ugyanakkor északnyugati irányban
a Szalonnai-hegység, Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt vonulatai látszanak. Délre tekintve a Cserehát lágyabb vonalai adnak
kontrasztot a magyar "magas-hegységekhez".

Volt némi információm az elhanyagoltságról ezért korán napfelkeltekor keltem útra. Abaújdevecserről a településről
kihaladva éppen az utolsó háznál egy bazi nagy kaukázusi a ház őrző aki a kerítésre felállva simán szemtől szembe néz veled!
Én futásaim során már "találkoztam" vele azt alkalmazom, hogy az utca túl oldalán csendben elsunnyogok, így nem akarja kidönteni a kerítést csak ugat egy ideig.

Abaújdevecsert elhagyva sikerült igen szép napfelkeltés képet készítenem a regéci várról.



Fancsal felé a kéken az első
meglepetés hogy a jelek egy valamikor villanyoszlop gyámokra történt felfestése után két domb után folytatódnak egy oszlopon.
De a mezőgazdasági út vonala végigvezet az oszlopig. A legelőn kutyatejek, pimpók virágoztak teljes pompájukban.
A zöld fűvel kontrasztot adó sárga tavaszi virágok kellemes látványt nyújtottak.

A kora reggeli nyugalomnak köszönhetően
még több őzet láttam legelészni a repce és búzaföldeken. Az agancstisztítás már elkezdődött, de még barkás fiatal bakokkal
is találkoztam.

A még bevetetlen szántók szélein rókákat is láttam akik vagy egerésztek, vagy a még nem túl élénk fácánokra
vadásztak.

Fancsalról Baktakék irányában leginkább telepített akácosokon vezet át az útvonal, a rájuk jellemző pionír aljnövényzettel.

Baktakéket elhagyva a Katalin-kilátót ajánlom mindenkinek meglátogatni innen szintén szép panoráma nyílik a Zemplénre
és a Cserehátra is.



Baktakék majd Abaújszolnok felé a legelőkkel tarkított vegyes erdők nyiladozó levélzetükkel a kökény fehérlő virágaival
késztettek meg-megállásra. A gondozott gyümölcsösök egységes virágtakarót nyújtottak éles kontrasztot adva a már
zöldellő erdőkhöz. A csúcsok között egy egy falu fölött kimagasló templom torony most is a nem vagyok eltévedve,
jó helyen járok érzését hozta magával.



Abaújszolnokon baloldalról figyeld a fő utcán a síremléket! Itt fel felé kell indulnod a jelzés igen elmosódott
egy villanyoszlopon találod. Az utolsó házakat elérve mellettük balra fordulva majd egy kökényesen átérve ér a meglepetés.
Az adott ültetésnek megfelelően én most egy búzatáblában kötöttem ki. A helyes út ha jobbra majd a táblasarkánál fel
az erdő felé haladsz. Ott fogod megtalálni a jelzést pár nagy tölgyfán. Innen még haladj tovább 40-50 métert mert
a nyiladék nem látható!

Kellemes erdei séta utáni levezetésként dzsungelharcra készülj! Az ösvényre benőtt kökény, szeder,
vadrózsa 10-15 cm magasan van elvágva. Még nem indultak különösebben hajtásnak, de szerintem ez itt nyáron járhatatlan.



Az átküzdés elnyeri jutalmát az emberi terraformálás hatására a beton és tégla törmelékkel feltöltött erdészeti út lesz
a díjad.


A jelek egyedi felfestése lesz a bónusz!



Ez után egy öreg tölgyesen áthaladva a gyérítés folyamán és az erdészeti út nyújtotta plusz megvilágítás
hatására a mikroklímában gyönyörű télizöld, gólyahír és tavaszi kankalin vegyes mezők jöttek létre.



Őrzőjük egy gyönyörű agancsú őzbak.


A turista útvonal itt
miközben lefelé haladsz a tölgyesen át egy rétben ér véget ahol gólyahírrel vegyesen ibolya mezőn kell átgyalogolnod.
A helyes irány az ösvény vonalának egyenes folytatása. Nagyjában 100 méteren belül találod meg a jelzéseket és az eddigi
nyomvonaladhoz képest jobbra kell fordulnod! Akkor indultál a helyes irányba ha jobbra lent egy vízmosást fogsz látni
két partján mintegy 4-5 méter szélességben egyedi növénytakaróként gólyahír mezővel. A zárt tölgyesekre jellemző
a kevés aljnövényzet, az ebben bekövetkező bármilyen változás gyérítés, kipusztulás rövid időn belül az aljnövényzet
és közöttük a virágok fejlődését teszi lehetővé.



Szanticska előtt a kaszálón most teljes pompájában virágzott az orvosi tüdőfű. A hatalmas mező, a több ezernyi méhecske,
dongó, lepke és más egyéb rovar szín és hang kavalkádja percekre megállásra késztetett. A napsütés és a kisebb bárány felhők
által keltett árnyékosabb foltok váltakozása az "Igen ezért jöttem" érzését hozta elő. Annyira belefeledkeztem a látványba,
hogy a 25-30 méterre előttem lévő engem bámuló mezei nyulat későn vettem észre, így  húsvéti nyúl fényképe elmaradt.


Szanticska már a létezésével egy külön történet lehetne. Mintha egy másik valóságba érkeznél. A vendégházaknál parkoló
autók paradoxonban voltak a régi házak gyönyörű korhű felújítottságával. A sütőlapát, kocsikerék díszekkel,
a taliga virágtartókkal. Technika és technológia a régi valóságában. Amikor még nem formáltuk át, csupán éltünk
a természet részünkre adott lehetőségeivel. A húsvéti láma a pónival igazi nagy meglepetésként ért. Nagyon szépen rendezett,
tiszta utcácskákon vezet át az út a Magashegyi-kilátó és tanösvényfelé.



Nagy szomorúságot okozott a kilátóhoz vezető dzsindzsa és maga a kilátó állapota. Mintegy mementó avagy emlékmű.
A kilátótól pedig a Cserehát egyik legszebb és legtöbbet nyújtó panorámája lenne látható.



Felsőgagy irányába hosszan mezőgazdasági utakon haladtam. Mely a napon sütkérező több lepkefajjal dobta fel a napomat.



Felsőgagyra behaladva szépen kialakított pihenőkert fogadott, aranyhalas tavacskával. Itt találtam rá a húsvéti bárányokra is.

Felsőgagyról Csenyétére egy igen csak kaptatós szerpentinen vezet át a műút, felérve meg is ünnepeltem egy újabb kocogással.
Beérve a faluba egyszerre láttam a tiszteletet és az "újabb bolond" kifejezést a szemekben. Egy talicskát toló ember
megkérdezte mit keresek itt, tán eltévedtem? Az idejöttem válaszomra csupán rám nézett és legyintett.
A temetői útnál jobbra fordulva kocogtam tovább az üres flakont látva a kezemben egy férfi utánam szólt,
hogy feljebb van több működő kút. Itt tankoltam majd tovább kocogtam. A gyerekek nagy viháncolással futottak utánam
egy pár száz métert de egy hangos "SMS"-re a gyertek visszára megálltak.

Csenyétéről kiérve egy valamikori legelőn át haladtam és úgy egy kilométer után tudatosult bennem, hogy rossz az irány.
Szerencsére az út visszavezetett metszve a turistaútvonalat, így megúsztam 3 km plusszal :D .

A nagy öröm addig tartott míg egy frissnek tűnő erdészeti útkialakításig nem értem. Itt a turista út megszűnt
vagy annyira benőtt volt, hogy nagyjában 2 kilométeren át az új erdészeti úton haladtam 20-30 méterrel az útvonal mellett.



A következő jelet Fájon a focipálya sarkán a nagy odvas fűzfán találtam. Fáj bosszantó. A Fáy-kastély elméletben felújított
állapota nem fedi a valóságot.
Szerintem rossz állapotban van. Az épület hátsó homlokzata vakolatban hiányos, rossz állapotú. Szemközti bejárati homlokzatán
több fekete fólia üvegezett ablakot láttam. Maga a park hát úgy ahogy rendben tartott. A jobb sorsa érdemes kastély
talán a managementnek is köszönhetően elhanyagolt.


Szalaszend felé haladva többször is odvas keltike, gólyahír vegyes mezők mellett haladtam el. Az igazában már egyik faluból
a másikba haladás nem nyújtott különösebb látványosságot.

A kivétel a Méra felé vezető igen hosszú "elgondolkodtató"-nak elnevezett út.



Innen ismét szép kilátás nyílik a Zemplén
irányába. A Borsó-hegytől az Abaújszántó Sátor-hegyig végig tekinthető a hegyvonulata. Egyszerre nyújtva a regéci
és a boldogkőváraljai vár látványát. Sajnos a levegő páratartalma miatt igazán szép képeket nem tudtam készíteni,
de tájfotósoknak ajánlom a helyet.

Az utolsó pár kilométer egyetlen meglepetése az ismerős lovaskocsissal való találkozásom volt, aki rákérdezett hová
a fenébe megyek csak így gyalog?

Az első hallásra nem különösebben vonzó útvonal összességében mégis látnivalókban gazdag. A települések a maguk kulturális
egyediségükkel elgondolkodtatóak. A túra hosszának rövidítése megoldható, ha a megközelítésre a 3-as főutat Miskolc irányából,
Szikszói letéréssel Alsóvadász, Abaújszolnok, Szanticska irányába, vagy Encs után Méránál letérés Szalaszend felé választjuk.

 

Címkék: Cserehát Körtúra