Az egyik általam leginkább szeretett zempléni részen Regéc körül turáztam. Hosszú több napos turáimra készülve a 60 literes
hátizsákomat vittem magammal, minden földi jóval megtömve erre a turanapra. Súlya 12 kg volt.
Regécen a Huták felé vezető közút melletti vár felé kialakított murvás út alsó parkolójában álltam meg. Ez gyakorlatilag
a közút mellett van, én úgy vagyok vele ha tura hát legyen tura.

Fél nyolckor még nem sokan tobzódtak meghódítani a várat, egyedül voltam. Bemelegítésként kocogva az emelkedőkig, majd erős
gyaloglással a várig, megcsodálhattam a Hernád völgye látványát, valamint a mára eltervezett útvonalam távoli részleteit.
Vissza a parkolóig futva tettem meg a távot.

Hátizsákomat magamra gyógyítva még egyszer ellenőriztem bezártam e az autómat, majd elindultam kedvenc Zemplénem belsejébe.

Visszafelé Regécre indultam a kék turista jelzést követve Dorgó tető felé. Útközben hátra tekintve nagyon szép
kora reggeli látványt nyújtott a vár távolodó látképe.

Kemencés kő felé megviccelt a turista jelzés egy elágazásban éppen a középen lévő fára történt felfestése, de a hiányérzetem
időben csöngetett és nemes egyszerűséggel átvágva a Boldogkőváraljai patak ágain a helyes útra tértem. Közben éppen nyíló
Galambvirágokra, Tavaszi kankalinokra, Madársóskára bukkantam.

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153169/title_Galambvirag-I/

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153176/title_Tavaszi-kankalin-III/

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153178/title_Madarsoska/

Kemencés kő és leginkább a mini kanyonra hasonlító ösvény
ismét lenyűgözött.
A Kemencés kővel szemközti sziklaalakzat méltó párja lehet a Pengő kőnek!

Dorgó tető felé tovább haladva egyre jobban éreztem, hogy az alá öltözetemen könnyitenem kell, megjött a fűtés. Dorgó tetőre
felérve át is öltöztem, "cica nadrág" és kapucnis pulcsi is a hátizsákom lakója lett. Közben reggeliztem is.
Itt találtam rá a kerítés mellett a Dorgó tetői csúcs irányában az első Bogláros szellőrózsákra.

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153181/title_Boglaros-szellorozsa-II/

Bekecskert felé tovább haladva meglepődve hallottam vadkacsák hangját, majd kifordulva egy kanyarból csoda szép tőzegláposra
bukkantam. Igazi zsombékos, mocsaras, nádas amolyan "nagy könyvi" részre. Mellette állva figyeltem fel a béka nász első
jeleire és a már útben lévő szőlőszem nagyságú szerelem gyerekekre. Focilabdát megszégyenítő méretű göbökben lebegtek
a vízben.



A rostallói leágazásnál egy hasonló, de méretében kisebb lápos is van. Pengő kő felé Erdei szélfűre bukkantam,
még bimbós állapotban. Nagyon ritkán gyönyörű törpe napraforgó virágra hasonlító Lókörmű martilapú virágok "mosolyogtak" rám.
Pengő kőt oldalról csodáltam most meg tovább haladva a Nagy Péter mennykőre.



A Nagy Péter mennykő elsőlátásra szerelem számomra. Az utolsó méterekig takart panoráma kilátási meglepetése szerintem bárkit
megfertőz turistává és leginkább visszatérő látogatóvá. A mai napon megajándékozott a csúcsára vezető ösvényen és mellette
a csodálatos fehér virágú Galambvirágok üde foltjaival.



A csúcsról sajnos nem nyílt most tiszta kilátás párás volt még a levegő, de így is érzékelhető volt a mélység és távolság
magába szippantó érzése.

Nem tértem vissza a turista úton, hanem a Bagoly bérc felé a gerincen vágtam át ámuldozva a csúcshoz és néha talán még tőle
is szebb szikla alakzatokban, de a kilátásban a fáktól takartabb panorámában. A nagyobb kövek között vastagabban megállt
avarban rendkívül óvatosan lehetett közlekedni, bokatörős terep volt. A gerinc déli oldalán néhol talán száz négyzetméteres
Ikrás fogasír szőnyegekre bukkantam, ezt percekig elnézegettem, miközben vigyázva kerülgettem a növénykéket.
Bagoly bércről egy 50-60 méter széles fenyő sávon átvágva tértem vissza a kék jelzésű turistaútvonalra.

István kút és Mlaka rét felé indúltam tovább várva a találkozást a nyíresekkel. Hát ez egy amolyan igazi balalajkás ligetes
élmény. A kulcsos ház felé jobbról szép már már napozásra hívogató élénk zöld füves rét, balról egy szép nyíres.

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153189/title_Istvan-kuti-nyires/

A kulcsos ház lakott volt, köszönésen kívül és a még postán vehető e át a kulcs kérdésen kívül nem zavartam a párt
akik úgy tünt főzéshez készülődtek.

A Vadászház az előtte lévő tó irányából lenyűgözött. Az a full meditációs hely. Ahonnan nem akarsz soha eltávozni. Ami örökre
megfog.
Nem igazán lehet szerintem leírni a látványt.

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153190/title_Istvan-kuti-vadaszhaz/

Mlaka rét ami a maga nemében egyedül álló a nyírligeteivel, a pihenőben kicsit elszomorított a szemetességével. A Kulturista
átok itt sajnos kiütközött.

A Sólyom bérci kitérő viszont kárpótolt. A felfelé vezető enyhe, majd kissé nehezedő ösvény utolsó köves sziklás szakasza
ismét egy kibukkanós élményt nyújtó panoráma kilátó hely. Egy pár itt már "itta" a látványt, bár a hölgy féltette bátrabbik
felét aki lentről körbe járta a bércet. Itt mondjuk úgy tizenegy óraiztam és közben elmeditáltam egy 10-15 percig.

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153194/title_Solyom-berc/

http://www.turatars.com/user/gallery/view/name_FZoltan/id_153195/title_Solyom-berc/

Mlaka rét felé, majd jobbra kanyarodva a sárga jelzésen Középhuta irányába indultam. Itt már érezhetőbb volt ismét az ember,
mint terraformáló jelenléte az erdészeti útban, a motorosfűrészek hangjában. Egy tisztításon dolgozó munkások mellett
elhaladva találkoztam egy apa fia párossal, akiknek érdeklődésére elmondtam igen jóirányban járnak, csak a jelzés igen
kopott az út pedig az éppen dolgozó munkások által ott "felejtett" ágaktól éppen alig járható.

Középhutáig ezután turista társaim sokasodtak, egyre többen jöttek szemből, a nagykönyvi Mlaka rét Sólyom bérc és István kúti
megközelítés ez.

Középhuta előtt nagy bálás szalmákra találtam, majd egy bekerített karámra, és kifutóra "hegyi tehenekkel".

Az út mellett szép Berki szellőrózsákat fényképeztem le.

A Hutákon közúton átvezető út különösebben nem volt izgalmas, ha csak nem annyiban, hogy sehol sem volt használható kék
ivókút. Amelyikről nem volt a nyomókar leszerelve abból sem jött víz, ha meggebedve nyomtam sem. Nem volt gáz tekitve,
hogy a 3 liter vízből még a felét ittam meg.

A patak és a hegyoldalban nagyon szép Ikrás fogasír, Aranyveselke, Tyúktaréj, Szellőrózsa vegyes foltokat látam.

A regéci vár irányában a Zabarla pihenő felé a fennsík jelleget öltő, legeltetett területek egy a lágyabb jelleget adtak
az útvonalnak. Itt találtam naposabb részeken teljesen kinyílt állapotban Tavaszi kankalinokra.

A várhoz felfelé haladva már hallhatóan többen voltunk. A parkoló irányából és az L jelzésről is turistákkal találkoztam.
Autós várturistákat itt is kisegítettem némi tájékoztatással.

A vár hátizsákkal is élmény volt :D !

Visszatérve a kocsimhoz, letettem "testem részét" és futómódra váltva vissza kocogtam a várhoz majd le. Kétszer.

Összesen megtettem 41,5 kilómétert 7 óra alatt. Ebből 15-öt futva(hátizsák nélkül).

Három negatívummal zártam a napot. A sárga jelzés minősége. Az ivókutak hiánya. Jancsi és juliska. Harmadik visszafelé
futásomkor már a múrván futva fiatal pár mosolyogva gyorsított rá autójával gondolván milyen jó lesz az nekem ha 50-60 méter
hosszan zeolit port fogok beszipákolni. Fura, de mások megálltak.

Szponzorok!

Ismeretlen férfi Óhután, aki kékkúti morgásomat hallván látván szó nélkül kezembe nyomott egy üveg ásványvizet!

3. vár futásnál ismeretlen férfinak köszönöm a kávét a vár teraszon!

Regéc várfelhajtó ismeretlen férfi turista busszal sofőrként
miközben már átöltöztem szintén kávéval és vízzel kínált.

A turista csoportnak köszönet a mentális pluszért 2x felfutás és lefutás 3x felfutás 3x lefutásnál megtapsoltak.

Ha valaha is ide tévednek köszönet!

Címkék: Regéckör