A Tapolcai-medence peremén, a Lesencefalu határában fekvő tanyám környéki helynevekről máskor is írtam már. Most a világhálón érdekes írást találtam Györkös Attila „Törökvész”[1] című honlapján az „1557-től 1565-ig terjedő korszak fontosabb hadieseményei Magyarországon” alcím alatt 1561 július 25. dátumnál:

 

„…Hamza bég feltehetően hírt kapott arról, hogy a pápaiak felkészültek, ezért a támadást elhalasztotta. Helyette a Veszprém váránál összpontosított erői (a fehérvári és veszprémi török csapatok) rajtaütöttek Szentgrót (Zalaszentgrót)[2] várán.

A vár őrsége azonban visszaverte a támadást. Ormány Józsa[3] július 25-i levelében beszámolt a támadásról Nádasdynak[4]. A részleteket két elfogott, török szolgálatban álló magyar pribéktől[5] tudta meg, ugyanis a sümegi huszárok a közeli erdőkben elfogták a két árulót: Kalmár Imrét és Hegedűs Mátét. Az utóbbi előzőleg Gyulaffy Lászlónak volt gyalogosa Tihany várában, átszökött a törökökhöz, ahol azoknak kalauza lett. Egyébként Hamza bég kedves embere volt, mert szépen hegedült s sokat muzsikált a bégnek. A két elfogott árulót Kehida várában tartották fogva. Vallomásuk szerint ők vezették Szentgrót ellen is a törököket. Hegedűs azt vallotta, hogy a veszprémi és fehérvári törökök közül nyolc zászló alatt ezernél több török katona támadott Szentgrót ellen.

  A török csapatok (Sümeg)Prágánál vonulva, meghallották a sümegi várból leadott ágyú-jelzőlövéseket. Mikor a szentgróti várból a viszontjelzésül leadott ágyúlövéseket is meghallották, az Enyerki-majornál[6] megálltak. Tétováztak, hogy ezek után támadjanak-e. Végül mégis támadtak. Mikor megrohamozták Szentgrót falait, a védők puskalövéseitől csak két török gyalogosmartalóc sebesült meg, egyik a karján, másik a sarkán. A török katonák észrevették a várvédők riadalmát, s azt mondogatták: „Ebben megrémült az nép, ezt az Úristen nekünk aggya!” Az őrség azonban olyan erősen tüzelt, hogy a török csapatok végül is elvonultak a vár alól, s a környező Balaton parti[7] falvakat rabolták égették.

  Ekkor rohanta meg őket a sümegi vár magyar lovassága. A török sereg egy része – elől a puskás gyalogság, mögöttük a lándzsások, végül pedig a lovasság egy része, amely a zsákmányolt barmokat hajtotta – Hosszúberek[8] felé vonult. Egy másik török lovascsapat Németfalu felől a hegyoldalban nyomult előre. A sümegi magyar lovasság Hosszúberek előtt váratlanul rájuk rontott. A törökök a hirtelen támadástól megfutamodtak, de így is sokan elvesztek közülük, s három zászlajukat hagyták a harcmezőn. Mintegy háromszáz török katona esett el, köztük számos tiszt: Szinán aga, Perhát aga, Zaltok odabasi-aga, Demir aga, Piri harámbasa, Terzi harámbas, Ferhát odabasa, Deli Kazi, a zsámbéki Mehmet vajda, a váli Haszun vajda, a gesztesi Hamza vajda. Elesett még a nyárádi Deli Ferhát, a döbrötei Dervis Bali szpáhi, a rezneki s sok más szpáhi, nagy részük lövés miatt. Az elesett törököknél sok aranypénzt és oszporát[9] találtak, mert Hegyesden rabokat akartak venni, ugyanis Fehérvárott már nagyon drágák a rabok.

A fogságba esett két pribéket kínvallatásra fogták, hogy vannak-e a magyar várakban Hamza bégnek más kémjei is. A pribékek többet megneveztek (a levélhez mellékelt névsor azonban elveszett).”

 

Feltehetően ennek a rajtaütésnek az emlékét őrizheti a Lesencefalutól, vagyis régi nevén Németfalutól dél-délkeletre húzódó szűk, szakadékos Katonaverő-völgy, ahol a török tisztek és a két áruló menedéket keresve kelepcébe kerültek.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

 

---

[1] gyorkos.uw.hu/1557-1565/1557-1565.htm

[2] Zalaszentgrót: Sümegtől nyugatra, légvonalban kb. 16 km-re.

[3] A sümegi vár kapitánya.

[4] A (Nagy)kanizsai vár főkapitánya.

[5] Áruló, kém, a török katonákat a magyarokra vezető kalauz.

[6] Óhídtól északnyugatra 1,5 kilométerre lévő dűlő.

[7] A Balaton vízszintje ebben az időben kb. 1,8-2 méterrel magasabb volt a mainál. Így Szigliget és a Szent-György-hegy szigetek, a Badacsony pedig félsziget volt. Gyenes és Diás, Vonyarc, és Vashegy még lakatlan szőlőhegyek voltak. Tehát Györököt, Edericset, és (Nemes)Vitát rabolhatták, amikor rájuk törtek a sümegiek.

[8] Németfalu, vagy mai nevén Lesencefalu szőlőhegyéhez tartozó északi határ része, amely manapság az Ökör-völgy és a Várvölgy felé vezető műút között húzódik.

[9] Az oszpora délszláv eredetű szó: bolgár, szerb, horvát és szlovén nyelven is aprópénzt, fillért jelent. Oda pedig a török akce tükörszavaként került, amelyet eredetileg a „fehér” szóból képezték. 

Címkék: Tapolcai-medence Lesencefalu Balaton